ötvenhat.
fülem zúgott, fejem sajgott, hasam teljes görcsbe rándult, izmaim mintha minden erejüket elvesztették volna – egyedül keserves és megállíthatatlan zokogásom volt biztos abban a meghatározhatatlan időintervallumban, amíg ágyamon rongybabaként terültem el esetlenül, várva, hogy felébredjek legrosszabb rémálmomból.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro