nem is tudom, mikor repültek el a napok, hetek, az egybefolyó percek, mindenesetre, az addigi nyugodtságot hirtelen törte meg az éjszaka közepén érkezett üzeneted, ami villámcsapásként ütött fejbe. egy pillanat alatt szaladt át elmémen az összes szóváltásunk, az apró csókjaink, a ránk telepedő cseresznyevirág-szirmok sokasága, a fehér tincseid puha érintése, a becenevek, az édes piszkálódások, minden egyes közös emlék és élmény, és az érzés, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd, a tavaszban halálra ítélt hópehelybe.