egy félreesőbb padnál állapodtunk meg. mindenképp mellettem szerettél volna helyet foglalni, nem elégedtél meg székeddel, így segítségemet kérve elhelyezkedtél a fa ülőalkalmatosság kényelmetlen ülésén. szótlanul hajtottad fejed vállamra, mire én gyengéden csúsztattam tenyerem combodra. habár gondolataim egészét léted töltötte ki, tekintetem fogva tartotta a közelünkben magasodó épület fenyegető formája. hiába szabadultunk ki nyomasztó falai közül, kerítésével továbbra is zárkába kényszerítette lényünket, karnyújtásnyira, mégis elérhetetlenül messze az odakint zsongó szabadságtól.