nyolcvankilenc.
a délelőtti vizsgálatok idejéig nem voltam hajlandó elmozdulni ágyadból, kisgyerekként csimpaszkodva sírtam és sírtam, megállíthatatlanul – te pedig velem együtt hullattad könnyeidet, ahogy ajkaidat finoman enyémeknek nyomtad.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro