– chim? – ébredtem felületes szundikálásból hangodra.

– itt vagyok – válaszoltam azonnal halkan.

– mennyi... az idő? – kérdezted elakadó hanggal.

– öt óra lesz mindjárt. pihenj még – simítottam suttogva tincseid közé.

– n-nem... félrehúznád a függönyt?

– igen – bólintottam fennakadás nélkül. tudtam, hogy szerelmes vagy a napfelkeltékbe.