reggel azt kérted, hogy vigyelek ki egy kis időre. nem tétlenkedtem hát, előkerítettem egy állapotodért felelős nővért, majd az engedélyével, ám csakis kerekesszékben, a kórház udvara felé vettük az irányt. nem voltál oda az ötletért, hogy tolnom kelljen téged, de nem tagadhattuk; tested sokat gyengült az elmúlt napokban, a folyamatos leépülés jelei makacsul mutatkoztak rajtad. odakint a nap már fényes sugarakat vetett a parkosított területre, arcod hófehér bőrén vidáman játszva, ahogy a betonozott járdán lassan magunk mögött hagytuk az épületet.