utáltam hallani, mégsem tudtam megállni, hogy rákérdezzek, és bár maga a tény nem lepett meg túlságosan, feldolgozni az idő múlásával sem sikerült igazán. mondtak még néhány információt, hogy melyik szerved milyen ütemben romlik, hogy bár nem látható, napról napra, óráról órára omlik össze a szervezeted, én pedig csak némán bólogattam, szándékosan próbálva nem feldolgozni a kapott híreket állapotod felől. ahogy eltűntek a folyosó végén, egyszerűen lezuhantam a műanyag székek egyikébe, majd hangtalan zokogásba kezdtem.

snowflakeinspringtime
gyere be, kicsim