– ugye nem elrabolni akarsz? mindenképp meghalok hamarosan, nem kell velem vesződnöd – igyekeztél viccelni, mikor feltűnt, hogy látszólag céltalanul vezetlek be a fák közé, egy alig kitaposott nyomon.

– épp most tervezek neked felejthetetlen élményeket adni – ráztam meg a fejem játékosan kuncogva. – ne beszélj magadról haldoklóként, hiszen még élsz. nem haldoklóként, hanem élőként szeretnélek az emlékezetemben tartani – váltottam komolyabb hangnemre.

– jimin, te önmagadban egy felejthetetlen élmény vagy.