negyvennégy.
észre sem vettem, hogy nem engedtem el kezedet a bejárat óta, mindaddig, amíg szólni nem akartam neked, hogy most letérünk a fő útról, hiszen anélkül jöttél utánam, hogy akár egy hangot kiejtettem volna ajkaim közén. egészen belepirultam hirtelen jött zavaromba, miközben balra, egy szinte észrevehetetlen csapásra léptünk. továbbra sem eresztettem viszont hatalmas tenyered sajátomtól.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro