negyvenhárom.
egy ideig az ösvényen sétáltunk, most viszonylag csendben – folyamatosan fejedet forgatva nézelődtél, habár nem sok változatosságot láthattál. cseresznyefák millió virága nyílt körülöttünk egyszerre, rózsaszínné téve látóterünk minden milliméterét, akár a köd, ami elmémet lepte el közeledben.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro