kilencvenhárom.
másnap reggel öt óra huszonhárom perckor mély lélegzetet vettél, erőtlenül megszorítottad tieidre kulcsolt ujjaimat, majd ajkaid egy kósza pillanatra talán halvány mosolyra húzódtak, mielőtt a rád kapcsolt műszerek éktelen csipogással töltötték meg a kórterem nyomott légkörét.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro