úgy egy órával később, amikor már kényelmes pizsamába bújva terültem szét ágyamon, szinte meg is feledkeztem rólad és a profilodról. kezembe véve a telefonom az értesítéseim közül szelektáltam ki a kevésbé fontosakat, a szívem pedig szinte kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam köztük a legutolsót: snowflakeinspringtime elkezdett követni téged. őszinte, széles vigyor terült szét arcomon, de gyorsan elhessegettem magam körül a hirtelen letelepedett rózsaszín ködöt; valószínűleg egyszerű kedvességből követtél vissza – gondoltam.

zavaros gondolatokkal igyekeztem elaludni, hogy aztán éjjel a szélben egymással keveredő hópelyhekről és cseresznyevirág-szirmokról álmodjak, egészen addig, míg reggel üzeneted nem ébresztett a szokásos zongoradallam társaságában.