huszonkettő.
féltem. el sem tudom mondani, mennyire rémült voltam abban a három napban. eleinte azt gondoltam, biztosan csak nem érsz rám. később megfordult a fejemben, hogy talán annyira unalmasnak és idegesítőnek gondolsz, hogy egyszerűen az ignorálásom mellett döntöttél. a harmadik nap végére viszont már igazán kétségbeestem, hiszen még csak annyival sem jeleztél, hogy megnyitottad volna az üzeneteimet. de a negyedik reggelen a neved ismét ott virított a kijelzőmön.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro