fogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el, de betakart combodra borulva ébredtem, borzasztóan fájó háttal és megmerevedett nyakkal. miután alaposan kinyújtózkodtam magam, megropogtattam a csigolyáimat és észhez térésem elősegítő szemdörgölésemen is túl voltam, óvatosan felvettem táskámat, és elhagytam a kórtermed. odakint néztem csak meg, mennyi az idő, reggeli öt óra környékén jártunk, az éjszakai műszakos nővérek helyét sorra vették át a nappali váltásba érkezők. elindultam lefelé, egészen a földszintre, a büfében vettem egy szendvicset és egy kávét, amit egy asztalhoz ülve fogyasztottam el.