a nap többi része amolyan átlagos kórházi időtöltés volt, a reggeli vizsgálataid idejére kívül maradtam, majd amíg szüleid látogattak, én a saját családom felé ejtettem meg egy rövid telefonhívást. a szobádból kilépve apukádék megkérdezték, szükségem van-e bármire is, ezúttal viszont udvariasan elutasítottam felajánlásukat.

– jimin, ugye tudod, hogy... – nyelt nagyot anyukád – egyre kevesebb van hátra?

– i-igen... tudom – bólintottam, fel sem nézve rájuk. – mi a legújabb becslés?

– napok... legfeljebb egy hét.