hetvenhat.
mivel túl korainak gondoltam még visszamenni hozzád, úgy döntöttem, sétálok egyet a kórház környékén a lassan ébredő városban. csípett a levegő, igazán hűvös volt még ilyen korai órán, kölcsönvett pulcsim cipzárját sietve húztam össze. ott, ahogy az épületek körülöttem összezáródó falai közt átszűrődő napsugarak gyér fényében andalogtam, őrült mértékű hiányérzet kerített hatalmába.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro