hatvanhét.
nem győztem hálálkodni, amikor megmutatták, merre van az ideiglenes szobám, hol találom a fürdőt és a konyhát, majd végül a nappalit is. bár kértek, hogy érezzem otthon magam nyugodtan, erre azért mégsem lettem volna egészen képes.
– készítettem ebédet, gyere enni nyugodtan – nyitott be a vendégszobába anyukád halk kopogás után.
külön nem feleltem, mindössze halvány bólintásra futotta tőlem. noha utoljára több, mint tizenhat órája ettem, mégsem éreztem különösebb étvágyat. ettől függetlenül azért még csatlakoztam szüleidhez a megterített asztalnál.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro