– jimin – hallottam női hangtól származó nevem. édesanyádék léptek ki szobád ajtaján.

– igen? – álltam fel azonnal a gyéren párnázott, műanyag székről.

– taehyung elmondta, hogy nem akarsz hazamenni. szívesen látunk magunknál, ha bármire szükséged van – beszélt most apukád.

– köszönöm, de... nem szeretnék a terhükre lenni – mondtam lehajtott fejjel.

– hidd el, hogy bármennyire szeretnéd, nem fogod így bírni. tapasztaltuk – néztek össze. – van egy vendégszobánk, ha meggondolnád magad, és természetesen a fürdőt is használhatod. holnap is jönni fogunk, ahogy azután is. eljöhetsz velünk, amikor szeretnél.

– nagyon kedves önöktől. hálás vagyok – mosolyogtam rájuk szomorúan.

– mi kellene, hogy megköszönjük, amit a fiunkkal tettél. az elmúlt kettő évben egyszer sem volt ilyen boldog – simította végig vállamat anyukád.