Este mindenkinek elmeséltünk mindent. Azt is hogy összeházasodunk. El se hiszem. Végre boldogok leszünk. Mi hatan. Igen. Mert mátol Chris is az én fiam.

Reggel Steven mellett ébredtem. Ő még aludt. Halkan kisurrantam a szobából és megnéztem a lányokat. Még békésen aludtak.

- Aludjatok csak Drágáim. - mondtam majd lementem a konyhába reggelit csinálni. Lefőztem egy adag kávét meg csináltam omlettet. Egyszer csak két kar fonódott a derekam köré.

- Nem ér otthagyni. - suttogta Steven a fülembe amitől kirázott a hideg.

- Csinálnom kellett reggelit. Ma te viszed Noah-t az suliba. - mondtam mosolyogva.

- Amit a menyasszonyom óhajt.

- Imádom mikor így hívsz. - majd az ajkaimat az ajkaira tapasztottam. Sajnos nem tartott sokáig a pillanat, mert valamelyik csajszi felsírt. - Megyek. Le van főzve kávé, az omlett pedig a pulton. - mondtam majd rohantam be a lányok szobájába. - Des életem mi a baj? - emeltem ki a kiságyból, mire egyből megnyugodott. Így fel alá járkálva ringattam, míg újra álomra nem szenderült. Közben Steven már felébresztette Noah-t és meg is csinálta a szendvicsét.

- Ügyesen a suliba Manó. Délután megyek érted.

- Okés anyu.

- Két nap és jövök életeim. Walter nemsoká jön és segít átcuccolni.

- Nagyon vigyázz magadra Steven, és amint leszálltatok hívj. - öleltem szorosan magamhoz.

- Úgy lesz kicsim ne izgulj. - mondta, majd hosszas szeretlek szia után elment.

Walter nemsoká meg is érkezett egy teherautóval, ahová minden szükséges cuccot bepakoltunk. A lányok ágyait stb... És a hat bőröndöt, meg a három sporttáskát. A házat felraktam egy oldalra, ahol eladó illetve kiadó házakat lehet nézni. Eddig már érkezett egy vevő, aki a jövőhéten jönne megnézni a házat. Pamela már minen cuccát elvitte a lakásból. Egyedül Chris és Steven cuccai voltak a házban.

- Végre itt vagytok. - köszöntött két puszival Daisy. Ő vigyázott Chris-re.

- Chris? - kérdeztem.

- A szobájában van. Alszik. - mondta mosolyogva a barátnőm.

Ezek után berendeztük a lányoknak kialakított szobát. Majd elmentem Noah-ért. A három Manócskát beültettem az ülésükbe, Noah ülését pedig beraktam az anyósülésre. A napokban veszünk nagyobb autót. Így
négyen indultunk el a legnagyobb ördögfiókáért. Ezek után hazamentünk, Noah-val megcsináltuk a háziját, majd vacsit főztem.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki csönget. Így felkaptam a köntösöm, és kinyitottam az ajtót. Egy rendőrt találtam az ajóba.

- Jó reggelt biztos úr! - mondtam.

- Önnek is Ms. Clark. Bemehetnék? Fontos dolgot kell közöljek önnel. - mondta.

- Öhm persze fáradjon be.

- A vőlegénye tegnap reggel utazott el a magángépével igaz?

- I... Igen.

- Ma reggel a L.A.-i reptérre, lezuhant a gépük. Kómában van.

- Hogy tessék? Ez biztos valami félre értés! Steven-éknek ma kellett volna mégcsak elindulniuk.

- Svájcban várta őket egy másik pilóta, így a saját pilótája és Mr. Cox aludhattak.

- Nem nem ez nem igaz! - sírtam.

- Hölgyem. A vőlegénye már bent van a kórházba. A gép egyszer csak lezuhant, semmi előjelet adva.

- Rendben. Köszönöm, hogy értesített. - mondtam ő pedig kiment az ajtón. - Viszlát. - csaptam rá az ajtót, és zokogva rogytam a földre.

- Miért sírsz anya? Hm? Ki bántott? - kérdezte Noah.

- Senki életem. De figyelj, nekem be kell mennem a kórházba. Apu... Apu most alszik. Nagyon nagyon mélyen. Nem halt meg. Csak alszik. De meg kell néznem hogy van. Áthívom Clara-t. Csak egy órácskára megyek el jó?

- Rendben. - felelte szomorúan. Közben hívtam Clara-t meg a többieket, akik egyből indultak a kórházba, ahogy én is.

A recepción utba igazítottak, így a megadott hely felé vettem az irányt, ahol már a szokásos kis csapatunk állt.

- Tessa! - borult a nyakamba Annie.

- Az orvos mit mondott?

- Kómában van. Nem tudni mikor ébred fel.