Karácsony! Éljen éljen! Mikor Noah elaludt, feldíszítettem a karacsonyfát, majd becsomagoltam az ajándékokat, és beraktam a fa alá.

- Anyuci, anyuci az ajándékok! - ugrándozik a fiam az ajtóban. Konkrétan semmit nem aludtam, de az ő boldogságáért megéri.

- Előszőr reggeli, aztán fogmosás és utána bontjuk ki őket.

- Anyaaaa...

- Nem nem! Na nyomás a konyhába! - tört elő belőlem az anyai szigor. Hirtelen valamelyik picur, elkezdett rukkapálni. - Noah, gyere! - majd az egyik kezét a hasamra tettem.

- Azta! - csillant fel a szeme. - Ez Kim vagy Des volt?

- Szerintem Kim.

- Szerintem is. - ez után lementünk reggelizni, Noah egy szendvicset kért, én meg magamnak rántottát csináltam.

- Gyere, menjünk fogat mosni. - fogtam meg a kisfiam kezét. Noah kicsi kora óta, csak velem hajlandó fogat mosni.

- Na most már bonthatom? - kérdezte izgatottan a kisfiam.

- Igen. A zöld csomagosok a tiéd. - kacsintok rá, és már neki is áll lefejteni a csomagolópapírt az ajándékokról. Noah-nak megvettem a legújabb legókat, mert tudom hogy imádja őket. Idén nem vettem annyi mindent mint szoktam, mert tudtam, hogy a fiúk felvásárolják a fél boltot. És így is lett. Jeff és Tina, valami ötven játekot vettek az unokaöccsüknek, meg én egy arany ékszerszettet kaptam. Danielék minden féle focis cuccot vettek a keresztfiúknak, én pedig egy két személyre szóló VIP színházjegyet kaptam.

- Tudjuk, hogy szereted a színházakat, így olyan jegyet vettünk, ami bármikor beváltható, bármilyen darabra.

- Köszönöm! - öleltem őket magamhoz.
Ez után Walter- ékhez kellett menjünk, ahol a fiam megint kapott egy halom játékot.

- Tessék Tess. Ez a tiéd. - nyújt át felém Daisy egy kissebb csomagot. Kibontom a csomagot, és eláll a lélegzetem. Két kis rózsaszín body-t amin a Kim és Des felirat volt.

- Én terveztem. Tetszik? - néz rám Daisy. Daisy ruhatervező, és az ajándék amit kaptam mesés.

- Imádom.

Még átuggrottunk Ashley-ékhez, és Steven szüleihez.

- Most apához és a tesóhoz megyünk? - kérdezi meg a fiam.

- Igen Kicsim. - nemsoká meg is érkeztünk. Csöngettünk, Steven nyitott ajtót.

- Sziasztok. - mosolyog ránk kedvesen. - Kerüljetek beljebb. - a nappali közepén egy hatalmas karácsonya áll, Chris pedig a babahordozóban feküdt. - Noah, a te ajándékod a piros csomagosak. - kacsint a fiára, aki csillogó szemekkel állt neki kibontani az ajándékot.

- Miért vettél neki ennyi ajándékoz? - sóhajtoztam, mert már nem tudom hova rakom a rakat játékot, meg focis cuccot.

- Mert a fiam, és mindent meg akarok neki adni. - mondta, majd a kezembe nyomott egy kisebb becsomagolt dobozt. - Boldog karácsonyt! - amint megláttam az ajándékom a könnyeim utat törtek magának. Egy üvegkocka volt, amibe egy kép volt beleszerkesztve, amin mi hárman voltunk. Steven, Noah és én.

Este átjöttek a többiek kajálni, és mi is átadtuk az ajándékokat nekik. Boldog voltam. Ám ez nem tartott sokáig.