Terhes vagyok Steven Cox-tól. Megint. És megint minden kezdődik az elejéről.

- Szivem, most mi lesz? - kérdezte Annie, aki már fél órája fel alá járkál a lakásban a terhességi tesztet a kezében szorongatva.

- Nem tudom Annie, fogalmam sincs! Megint kezdődik minden előről! El kéne költözzünk, de Noah nem fogja kibírni hogy nem láthatja az apját! És a kisbabám? Megint apa nélkül fog felnőni?

- Mond el neki Tess. Sokáig úgy sem titkolhatod.

- De neki ott van Pamela. Aki szebb, aki jobb mint én. Ő modell. Én meg, egy anyuka. Még a hülye is Pamelát választaná. - sóhajtoztam.

- Na jó, Tessa ezt most fejezd be! - pirított rám Annie. - Felneveltél, két gyereket! Ezt is meg fogod oldani! Meg fogjuk oldani. - mondta majd átölelt. - Meg fogjuk oldani Szivem.

Ezek után Annie elment Noahért, én meg beugrottam Stevenhez, hogy elhozzak Noah-nak ruhákat.

- Hahó! - kiáltottam. Nem jött válasz. Biztos nincs itthon. Felmentem a lépcsőn, majd benyitottam Noah szobájába, és ami látvány fogadott az elképesztő volt. Steven ott feküdt Noah ágyában, magához szorítva az egyik fölsőm és a fiam egyik plüssét. Sose láttam még így Steven-t. A szívem szakadt meg. Óvatosan odamentem mellé, legugoltam és az arcából a füle mögé türtem néhány kósza fekete hajtincset. A szemei hirtelen kinyíltak és csodálkozva nézett rám. Olyan gyönyörűek azok a fekete szemek. Noah-nak is ilyen, de Steven-nek valahogy más. Titokzatosabb.

- Tessa? Khm... Mit csinálsz itt?

- Noah-nak jöttem néhány ruháért. - mondtam halkan.

- Értem. - tápászkodott fel az ágyról. A szemei ki voltak sírva, az arca fel volt dagadva. Sajnáltam. Legszívesebben a kezei közé vetettem volna magam, de nem lehetett. Nem hagyhattam hogy a kisfia apa nélkül nőjön fel. De hiányzott. Minden egyes másodpercben mikor nem volt velem. Gyors egy sporttáskába bedobáltam a fiamnak néhány cuccát eközben végig éreztem magamon Steven tekintetét.

- Na megvagyok. - jelentettem ki. A szemei fájdalmasan szomorúak voltak. - Ha akarod, hétvégén behozom Noah-t, és itt is aludhatna.

- Nekem jó. Akkor holnap én megyek érte az ovihoz.

- Rendben. Szia Steven.

- Hé! - fogta meg a csuklóm. Majd magához húzott.

- Igen? - nyeltem egy nagyot.

- Nem hiányzom? - kérdezte, engem pedig kirázott a hideg. - Mert nekem nagyon. - lehelte az ajkaimra.

- Steven ne csináld ezt. Csak megnehezíted a dolgokat. - majd hirtelen fölém hajolt és megcsókolt. Ebben a csókban minden benne volt. A sajnálata, az én sajnálatom, az ő bánata, az én bánatom, és hogy mennyire szeretjük egymást.

- Te vagy a mindenem Theresa Clark. Mindennél jobban szeretlek téged. - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Én is Steven. Nagyon szeretlek. - tapasztottam újra az ajkaim az övéire.

- Steven! Kicsim itthon vagy?! - hallottam meg egy irritálóan vékony hangot. Ez csakis Pamela lehetett. Steven-el egymásra néztünk, és egyikünk se tudta hogy mi legyen. 

Remélem tetszik @BogiJuhsz3 igaz rövid lett, és tuti ki fogsz nyírni hétfőn. De azért szeri!😂❤