Elmentünk még Annie-hoz, hogy ő is összedobjon pár cuccot.

- Annie, azért mert Steven ezt tette, és Daniel tudott róla nektek nem kell külön mennetek. - mondtam már sokadjára.

- Tessa. Ismer. Ismersz. Daniel vállalta ezt, mikor nem mondta el, se neked se nekem. Vita lezárva! - jelentette ki a barátnőm. Ezek után Steven egy SMS-ben leírta hol találjuk a házat és a lakáskulcsot. Majd miután elfordítottuk a kulcsot egy nagyon is otthonos lakás tárult elénk. Konyhával kis nappalival, fürdővel és két hálószobával.

- Tess jól vagy? - simított végig a hátamon Annie.

- Semmi sincs jól. An. Semmi. - éreztem ahogy könnyek csordulnak végig az arcomon. Annie magához húzott és a hátamat simogatva nyugtatott. - Pedhig éhén annyira szerethem! - zokogtam.

- Tudom Szivem. Tudom. De erősnek kell lenned. A fiad miatt Theresa. Neki van most rád a legnagyobb szüksége.

- Tudom. - hagytam abba a sírást. - Noah a mindenem, és bármit meg teszek érte. Ő életem értelme.

- Én itt leszek. Ezentúl amíg helyre nem jössz, maradok Los Angeles-ben. Megígérem.

Aznap nem akkor sírtam utoljára. De Annie mellettem volt, és így minden sokkal könnyebb volt.

Másnap arra ébredtem, hogy iszonyatos hányinger gyötör, így rohantam a WC-re.

- Tessie, jól vagy? - hallottam Annie hangját az ajtó mögül.

- Aha. - nyöszörögtem.

- Tessa, én most bemegyek. - azzal feltépte az ajtót, én meg ott gugoltam a WC előtt. Gyors lehajtottam a fedelét majd lehúztam a WC-t. - Tessa, te hánytál? - fintorgott.

- Igen, de nyugi semmi komoly. Biztos csak az idegesség. Viszont farkas éhes vagyok, gyere menjünk a konyhába. - fogtam meg a barátnőm kezét és a konyha felé húztam. Ahol csináltunk gófrit, rántottát és omlettet. És ezek közül Annie evett két gófrit. A többit én.

- Tessa, jól vagy? Tudom hogy szeretsz enni, de ennyit? Reggelire? - engem pedig valamiért elfogott a sírhatnék.

- Úgy érted kövér vagyok? - pityeredtem el.

-Jajj Szivem nem, dehogy is! Most miért sírsz? - jött oda hozzám, majd megsimította a karom.

- Nem tudom. - kezdtem el tömni újra a szám. Majd újra rámtört a hányinger, és már rohantam is a mosdóba.

- Tessa, nem vagy te terhes? - kérdezte miután kijöttem a fürdőből.

- Mi, nem dehogy is. Arról tudnék. Biztos nem vagyok terhes. - jelentettem ki.

- Tessie, Noah-nál is ugyan ez volt.

- Várj! Hanyadika van ma?

- 19.-e. Miért?

- Annie! Késik öt napja!

- Micsoda? - értetlenkedett a barátnőm.

- A menstruációm! Annie, mi van ha tényleg terhes vagyok? - akadtam ki teljesen.

- Nyugi Szivem! Figyelj, elmegyünk dolgozni aztán veszel szépen egy terhességi tesztet, és itthon megcsinálod! - jelentette ki a barátnőm.

- Oké! Jó jó oké. - majd mind a ketten felöltöztünk és indultunk dolgozni. Egy fotós cégnél kaptam munkát, ahol nagyon jól fizetnek. Hírességeket kell fotózzak. Szeretem a munkámat, csak mikor olyan emberek jönnek be, akikkel tényleg nem lehet dolgozni akkor kicsit kiakadok.

- Jó reggelt Loren! - köszöntem a titkárnőmnek.

- Jó reggelt Miss Clark!

- Ma ki jön hozzám? - érdeklődtem, miközben a kávémat szürcsölgettem.

- Steven Cox. - jelentette ki Loren, én pedig majdnem kiköptam a kávémat. Hogy micsoda? Majd miután feleszméltem a sokkból, bementem a terembe, ahol Steven már ott állt a fehér vászon előtt.

- Jó reggelt Mr. Cox. - köszöntem teljesen kifejezéstelen arccal.

- Önnek is Ms Clark. - majd elmondtam hova álljon, hogy mozogjon, ő pedig egy szó nélkül csinálta. Úgy dolgoztunk mint két idegen. A fotós és az ügyfele. Jó. Helyes!

- Már csak egy kép. - jelentettem ki, de hirtelen megint rámtőrt a hányinger, így futának eredtem, és meg sem álltam a mosdóig.

- Tessa! Tessa jól vagy? - hallottam Steven hangját. Na már csak ez hiányzott.

- Persze! Csak reggel sokat kajáltam és biztos túl eltelítődtem. - majd lehúztam a WC-t, kimentem kezet mostam, megigazítottam a sminkem majd bekaptam egy adag mentolos rágót. Steven még mindig ott állt tágra nyílt szemekkel. - Jól vagyok! - erősködtem tovább. - Fölösleges értem aggódnód! - azzal fogtam és ott hagytam. Gyors össze rámoltam a cuccom, és már indultam is a patikába.

- Annie, megjöttem! - kiabáltam. Annie ezek szerint még nem volt itthon, de én nem tudtam rá várni, muszáj volt tudnom az igazságot! Így hát bementem a fürdőbe, követtem az utasításokat, majd várni kellett öt percet. Idegesen rágtam a körmöm majd megszólalt a telefonom. Lejárt az öt perc. Idegesen néztem meg a tesztet, majd hallottam hogy nyílik az ajtó.

- Tessa megjöttem! - hallottam Annie hangját. Én pedig kiléptem a fürdőből és a kezébe nyomtam a tesztet. - Tessa, ez pozitív.

- Igen. Az.