2 hónappal később:

Tessa Clark szemszöge:

Mindenki boldog. Steven Noah és én végre egy család vagyunk. Minden reggel elönt a boldogság, mikor felkelek és Steven ott szuszog mellettem. Mikor Noah az apjával nevet. Apró dolgok, számomra mégis felbecsülhetetlenek. A fiam már betöltötte a 7. életévét, én pedig a 24.-et. Nem is kell mondanom, a barátaink hatalmas bulit csaptak, mind a kettőnk szülinapján.

Mire felkeltem Steven nem volt mellettem. Kimásztam az ágyból, felkaptam egy köntöst és lementem a konyhába, ahol a húgom és a párom kávézott és valamiről nagyon beszéltek.

- Ashie, tudod hogy én megengedem. A nővéred a nehezebb eset. - csíptem el Steven mondatát.

- Miért vagyok nehéz eset? - kérdeztem. Mind a ketten kővé fagytak. - Na?

- Tudod Tess, nagylány vagyok már, és pár nap múlva vége a sulinak, meg betöltöm a 19-et... - dadogta a húgom.

- Ashley nyögd már ki végre mit akarsz! - pirítottam rá.

- Jó oké. Na az van, hogy mivel úgy se fogod eladni a régi házunkat, szeretnék vissza költözni.

- Egyedül? Minek?

- Öhm, hát igen itt jön a bökkenő. David-el költöznék oda...

- David-el?

- Igen.

- Nem! - jelentettem ki gondolkodás nélkül. Igen, a húgom és David, Daniel unokatesója összejöttek, és sülve fűlve együtt vannak.

- Tessa! Miért nem?

- Mert... Mert nem és kész!

- Tess. - kezdte gyengéden Steven. - Nagylány már. Nem lehet örökké a te kishúgod. Félre ne értsd! Ide bármikor jöhet. Ő a hercegnőm, mindig is az marad, de lásd be. A következő hónapban 19 lesz, aztán egyetemre megy, gyerekei lesznek... El kell engedned őt. És David-nél remek kezekben lesz. - ránéztem a húgomra. A barna szemeivel nézett rám, aminek sose tudtam ellen állni. A barna haja kócosan omlott a vállára. A szeplői pedig még jobban kiemelték a gyönyörű hatalmas szemeit.

- Oké. Megengedem hogy összeköltözz David-el. De csak úgy! Ha megígéred hogy minden nap találkozunk. - kötöttem ki ezt az egy feltételt.

- Megígérem! - borult a nyakamba. Majd miután össze vissza puszilgatott elment felhívni David-et, hogy közölje vele a jó hírt.

A nap további része Ashley cuccainak pakolásával telt, és gondolom David is ezzel foglalatoskodott. Bepakoltuk Ashley bedobozolt dolgait a kocsimba, majd a szüleim háza felé vettük az irányt. Igen van egy fekete Range Rover-em. Steven-től kaptam szülinapomra, és imádom. Majd miután bepakoltuk a dobozokat a lakásba, elköszöntem a fiataloktól és haza felé vettem az irányt.

Steven Cox szemszöge:

Épp egy filmet néztem, mikor beadtak egy reklámot.

- Pamela Moon-t a híres modellt lencsevégre kapták, ahogy a nővérével, Lisa Moon-al egy bababoltból jönnek ki. Előszőr nem értettük miért, majd miután alaposabban megnéztük a képeket, láttuk hogy Pamela terhes! Vajon, a híres focista, Steven Cox az apa? És ők együtt vannak még egyáltalán? Nem tudjuk, mert Steven Cox, a napokban bejelentette hogy van egy hét éves kisfia, és házasodni készül. Igyekszünk minél többet megtudni. A következő adásban folytatjuk. - mondta a riporter. HOGY MI A FASZ? Egyszer csak megcsörrent a telefonom.

- Halló! - szóltam bele.

- Steven láttad? - hallottam a csapatkapitányom ideges hangját.

- Igen. Oh, a francba! Most egyfolytában itt fognak csüngeni a nyakunkon a sajtósok, és így már Tessa elől sem tudom eltitkolni.

- Haver, el kell mond neki. Ez így nem mehet tovább. Ő a menyasszonyod. Joga van tudni!

- Igen Daniel. Elmondom. Elmondom Tessának! - azzal leraktam a telefont.

- Mit mondasz el nekem? - állt meg előttem Tessa.

- Hát... öhm... azt... azt hogy...

- Igen?

- Hogy elutazunk! Te meg én! Ketten! Romantikus utazás! - ahj istenem, miért nem mondtam el.

- Úristen tényleg Steven? És hová megyünk? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Hát izééé Párizs. Igen igen Párizs!

- Még sose jártam Párizsba, úúú de izgi lesz. - ült bele az ölembe majd megcsókolt. Én pedig felálltam, a karjaim közé kaptam, és elindultam a hálószoba felé.

- Steven, menni kell Noah-ért anyádékhoz. - szólalt meg hirtelen Tessa.

- Egy menet még belefér. - kacsintottam rá majd újra a hálószoba felé vettem az irányt.