- Noah kicsim minden fontos dolgot bepakoltál? - harsogtam át az egyik szobából a másikba, ahol a fiam pakolt. Felajánlottam hogy segítek, de közölte hogy már nagy és egyedül pakol. Mikor nőtt fel ennyire az én fiam?

- Igen Anyu. - kiabálta azzal édes kis hangjával.

- És te hugi? - kérdezem meg Ashley-t

- Mindjárt. - mondta, majd egyszer csak Annie robogott be a szobámba, ahol halomba álltak a ruhák.

- Nincs ínyemre, hogy Mr. Faszjancsinál töltsek egy hónapot. - mondta a barátnőm, én pedig egy jót nevettem. Mindig is gúnynevekkel illette Steven-t, és a híres Cox sem tett soha másképp.

- Ez van. Vagy jobban szeretnél Daniel-nél lakni? - kérdeztem hatalmas vigyorral a fejemen.

- Felejtsd el. Jó lesz Cox. - mondta azzal kiment a szobámból én meg egy hatalmasat röhögtem.

Végre úgy érzem, hogy egyenesbe jön az életem, és ez szokatlan. Hogy eddig még nem történt semmi rossz. Vagy talán csak azért érzek így, mert hosszú idő után végre boldog vagyok? A legjobb barátnőm egy hónapig nálunk lesz, és végre együtt lehetek életem szerelmével, és most épp hozzá költözünk és együtt leszünk. Steven Noah és én. Mint egy szép család. Mindig ez volt az álmom, de úgy éreztem sose fog megvalósulni és most mégis.

Pamela Moon szemszöge:

Miután végeztünk a vizsgálaton Steven hazavitt, de otthon anyám és a drága nővérem várt.

- Pamela Moon! - hallottam anyám ideges hangját. Oh, hogy az a!

- Anyu, Lisa! De örülök hogy itt vagytok! - erőltettem egy vigyort a fejemre.

- Magyarázatot követelek! - harsogta az anyám.

- Miféle magyarázatot?

- Arról, hogy mért nem szóltál, hogy unokám lesz! - a franc enne meg téged Lisa.

- Mert még nem volt biztos, anyu. Most jöttünk a vizsgálatról. Tessék! - nyomtam a kezébe az ultrahang képeket. Anyám pedig hatalmas szemekkel nézte.

- Gyönyörű lesz a kisunokám. - bőgte el magát. Na már csak ez hiányzott. Utálom ha valaki ilyen érzelgős. - Hat hetes! - olvasta le a borítékban található adatokat.

- Igen, Anyu... - sziszegtem a fogaim között. Aztán végre valahára megcsörrent anya telefonja, és azonnal haza kell mennie.

- Lisa, a francnak mondtad el neki! - mondtam a nővéremnek, miután anyám távozott.

- Sejtette. Amúgy meg előbb utóbb úgyis megtudja, akkor nem mindegy? - kérdezte húgom.

- Nem! Nem, mert még gondolkodtam az abortuszon.

- Hogy tessék?! Felejtsd el Pam! Nem engedem, hogy az unokaöcsémet megöld!

- Honnan veszed, hogy fiú lesz?

- Hidd el nővérkém. Tudom. Egyébként meg nem mindegy? 12 hetes vagy. A következő vizsgálaton már megtudjuk a nemét. - kacsintott rám Lisa.

Steven Cox szemszöge:

- Megjöttem! - kiáltottam el magam.

- Apa! - ugrott a nyakamba, az én nagy fiam.

- Indulhatunk Manó? - kérdeztem.

- Hát, Apu, én már rég kész vagyok, sőt egyedül pakoltam. De Anyu és Ashley katasztrófa! Sose fognak elkészülni. - tárta szét a karját Noah, mint ha ez lenne a világ leges legnagyobb problémája.

- Te ördögfióka! Hallunk ám mindent! - hallottam meg Tessa hangját. Ezen jót nevettem, majd leraktam a fiamat és a kezébe nyomtam a telefonom, hogy foglalja el magát míg az anyja és a nagynénikéje elkészülnek.

- Jézusom Tess! - szörnyülködtem el a látványon. Ruhák, könyvek, cipők, filmek. Minden szana -szét hevert a földön.

- Igen tudom! De egyszerűen nem tudom miket rakjak el. - sóhajtozott.

- Tessa, két-három napra kéne csak ruhákat pakolj. Utána elhozatom.

- Igen, de inkább több mint kevesebb.

- Na jó. Te, szépen visszapakolsz mindent, addig én rakok el neked ruhákat, meg két három filmet, meg elrakjuk az aktuális könyvet amit olvasol. Értve? Na átnézek Ash-hez.- ott se nézett ki semmi jobban.

- Noah-nak igaza volt. Katasztrofálisak vagytok. - sóhajtottam.

- Én mondtam! - kiabálta a fiam.

Annie Johnson szemszöge:

Amíg a drágalátos barátnőmék pakolnak, gondoltam elmegyek kocsikázni. Én úgyis csak egy bőröndnyi cuccot hoztam, tehát nem kellett sok mindent pakolásznom. Magam sem tudom miért, de Daniel háza előtt parkoltam le. Annyiszor, de annyiszor próbáltuk már meg, de sosem működött köztünk a dolog. Nem azért, mert nem szeretjük egymást, hanem mert mind a ketten önfejűek vagyunk, és sose hallgatunk a másikra, pedig az csak segíteni szeretne. 16 éves korom óta, szerelmes vagyok Daniel Roberts-be, és sose felejtettem el egy pillanatra se. Nem tudok nélküle élni. Így hát gondoltam beszélek vele. Hogy most még egyszer próbáljuk meg, és változtatok magamon. Kiszálltam a kocsiból, már épp csöngetni akartam, amikor egy vörös csajszi jött ki a házból Daniel kíséretében, majd két puszival és egy öleléssel váltak el egymástól. Daniel, nem szokott csak úgy lányokat vinni a lakásába, csak akkor ha van valakije. A földbe gyökerezett a lábam. Aztán egyszer csak észrevette, hogy figyelem.

- Annie! - kezdte volna a mondandóját, de nem érdekelt. Idegesen beültem a kocsimba, majd elhajtottam. A visszapillantótükörből még láttam, ahogy Daniel a fejét fogja, és hevesen gesztikulál a vöröskének. Én pedig nem bírtam tovább, zokogva vezettem Tessáékig.

Tessa Clark szemszöge:

Egyszer csak Annie rontott be a lakásba, elfolyt sminkel és kisírt szemekkel.

- Annie, veled meg mi történt? - kérdeztem a barátnőm.

- Idióta Daniel! Hogy a franc enné le! - sírta el magát a barátnőm. Steven jelent meg, kezében Noah-val és valamin nagyon nevettek, de mikor meglátták a síró Annie-t, egyből lefagyott a mosoly az arcukról.

- Noah, menj most a szobádba. Játssz még egy kicsit, nemsoká indulunk ígérem. - mondta Steven, majd lerakta Noah-t, aki odament a kereszt anyjához, megölelte majd egy puszit nyomott az arcára.

- Szeretlek Annie! - mondta a fiam, majd bement a szobájába.

- Annie, mi lett veled? És mi van Daniel-el? - értetlenkedtem.

- Ehl...menthem hozzá. - szipogta. - Hogyh, elmondjham nekhi, hohogy, méhég mindig szehrehetem.

- És? Mi volt utána? - kérdezte Ashley.

- Egy vörös csajszi jött ki a házából, és puszi-puszi meg ölelésben váltak el. - suttogta maga elé.

- Oh, Annie. - öleltem magamhoz a barátnőmet. Tudtam, hogy Daniel-nek nem szokása, az egy éjszakás kalandjait a házába vinni, csak a barátnőit. Csak azt a lányt, akivel együtt jár. És ezt Annie is pontosan jól tudta. Steven kuncogása ütötte meg a fülemet.

- Most mit nevetsz? Lehetnél kicsit együtt érzőbb is Cox! - korholtam le.

- A "vöröske", Susan. Daniel unokanővére. David nővére. Mivel David most Daniel-nél lakik, Susan elment meglátogatni az öccsét. - nevetett Steven.

- Várj! Akkor Daniel-nek nincs...

- Nem, nincs senkije, megszállottan oda van érted, még úgy is, hogy akár hányszor jöttetek össze, mindig veszekedtetek és szétmentetek. - mondta unottan Steven.

- Daniel szeret?

- Úristen. Igen Annie, igen. Nagyon szeret. Hogy lehettek ti nők ilyen komplikáltak?

- Hé! - dobtam felé egy díszpárnát, amit ő nevetve elkapott.

- Milyen hülye vagyok! - mondta Annie.

- Ja, de mi így szeretünk. Írok Roberts-nek hogy fél óra múlva jöjjön át hozzám. - mondta Steven. - 10 percetek van elkészülni. 10! Nem több! Értve vagyok Clark-ék?

- Igen. - harsogtuk egyszerre a húgommal.