Felrepültem a kastély tetejére és néztem a naplementét.
~Gyönyörű.~
-Valóban az. - ért egyet mögülem Seth mire picit ugrok egyet ijedtemben. Felnevet és helyet foglal mellettem. - Mit csinálsz itt?
-Csodálom a kilátást és gondolkodom.. - felelem kissé búsan és neki dőlök
-Min jár az agyad? - érdeklődik és le néz rám mosolyogva
-... Seth én örülök, hogy veled vagyok és ebben a két napban nagyon boldog voltam melletted, de... Vissza kell mennem. - Seth eltolt magától és mélyen a szemembe nézett
-Mért? Megvan itt mindened, ott megcsak bántanak és kihasználnának. - először láttam szomorúnak és meg is akart szakadni a szívem érte
-Seth itt is ez lenne. Angyal vagyok, nem tartozom ide és ezt te is tudod. Én vagyok a trónörökös akár csak te. Mindkettőnknek felelősség fogja nyomni a vállát rövid időn belül. - remélem, hogy megérti,.. de belül tudom, hogy nem fogja
-Minek akarsz lenni ott uralkodó? Nem ismered őket, nem a te felelősséged, hogy velük mi lesz. Az anyád már megtalálta az utódját. - közre fogtam az arcát
-Attól még, hogy nemrég óta tudom, hogy közéjük tartozom még egy vagyok közülük és ők a népem. A földön nem volt semmim és most végre lehetne értelme az életemnek. Segí..
-Nem! Itt is uralkodhatsz mellettem! Hülyeség, hogy ők a néped! Nem tartozol oda! - üvöltve a szavamba vágott
Nem erősen, de arcon vágtam.
-Seth mindened megvan már gyerekkorod óta, ezért nem várom el, hogy megértsd az álláspontom. És ha azt hiszed, hogy én itt lehetek valaki akkor nagyon nagy tévedésben élsz! - hangom sértett volt egyben komoly. Egy utolsó pillantást váltottam Sethtel majd kaput nyitottam és elmentem.
A palota melletti mezőre kerültem, nem messze a szakadéktól. Ültem a földön és sírtam.
~Mért csinálja ezt? Ha mellette maradtam volna akkor biztos, hogy az angyalok háborút kezdtek volna velük, de... Mivel most összevesztünk lehet így is az lesz. Nem volt választásom. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Emberek közt nőttem fel, ismerem őket és segíteni akarok nekik.~
Még üldögéltem egy kicsit amíg össze nem szedtem magam majd felálltam és méltóság teljesen, angyal formában persze, bevonultam a palotába. A katonák utat nyitottak nekem és egyenesen az aulában lévő királynőhöz mentem.
-Megtanultam pár leckét, jöhet a felkészítés a csatámra a választottjával. Márcsak két hetem van. - felém fordult és végre nem úgy nézett rám, mint egy szánalmas kislányra hanem, mint akit tart valamire
-Honorina. - jön ide Sam mire újra sírhatnékom lett, szorosan átöleltem rég látott barátnőmet
-Tessék? - hallom meg a királnyő döbbent hangját
-Hívhat Camaelnek is ha úgy jobban tetszik. - nézek rá és egy pillanatra megtörik a magabiztosságom az arcát nézve, de aztán elkapja a tekintetét és visszaszilárdul, így én is.
-Szóval évszázadok után visszatért hozzánk Camael. Örvendjünk hát! Este bált rendezünk a tiszteletedre. Holnap hozzá foghatunk a felkészítésedhez.-jelentette be majd elment
-Hurrá, semmi kedvem hozzá. - morgom az orrom alatt, a távolodó alakját nézve
-Honorina mi történt? - kérdezte aggódva Sam mire rá emeltem a tekintetem
-Elmesélem csak menjünk egy.. csendesebb helyre. - a lány bólintott és elkísért a szobámba. Nem tudom, hogy hogy lehet máris saját szobám. De nem foglalkoztam vele sokáig. Elmeséltem Samnek, hogy mi történt velem az előző két napban. A végére újra sírni akartam, de sikerült visszatartanom.
-Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat kellett átélned. - annyira megkönnyebbültem attól, hogy Sam nem elkezdett papolni nekem Sethről, hogy elsírtam magam - Ne sírj, ha képtelen megérteni téged akkor kapja be.
Kicsit jobb kedvem lett Sam káromkodásától. Ritkán szokott és vicces amikor így beszél.
-Köszönöm. - suttogom és még egy kis lelkizés után Sam elkezdett ruhát keresni nekem
Segített felhúzni egy gyönyörű estélyit, a hajamat begöndörítette és adott nekem ékszereket is. Belenéztem a tükörbe és fel sem ismertem magam.
~Bárcsak láthatna most Seth!~
-Ez a te estéd Honorina, használd ki. - hallottam meg Sam távolodó hangját majd az ajtó csukódását.
~Tudom, de attól még hiányzik és örülnék ha itt lenne. Miket beszélek, két külön világban élünk. Nem lehetünk együtt.. Bármennyire is szeretném.~
Kicsit körbe néztem az új szobámban. Hasonlít az otthonira csak azért mások a bútorok.
~Biztos Sam keze van a dologban.~
Vettem egy mély levegőt és elindultam a bál terembe. A terem hatalmas ajtajába őrök álltak és a levezető lépcső tetején egy férfi állt, aki bemondta az érkezők nevét.
Enyhe gyomorgörccsel léptem az úr mellé.
~Nagy mosoly, menni fog!~
-Honorina Angelium! - suttogtam a férfinak majd bejelentett jó hangosan mire mindenki szeme rám szegült
Emelt fővel sétáltam le a lépcsőn és álltam a kétkedő vagy épp csodáló tekinteteket.
-Ez aztán belépő volt hercegnő! - lép hozzám Nathaniel lenyűgözve
-Köszönöm, ha tudnád mennyire aggódtam mikor kimondták a nevem és vagy több ezren bámulni kezdtek. - feleltem még mindig zavarban
-Elhiszem, ne aggódj. Mindenki nagy reményeket fűz az újjá éledt Camaelhez. Még nem lett eldöntve, de holnap vagy velem vagy az egyik ikerrel kezdesz.
-Az ikrekkel kezdesz ha minden igaz. - csatlakozik köreinkhez Haniel és Samantha
-Miért az ő erejüket előbb tanulnám meg használni? Seth..árnyait hamar megtanultam kezelni. - erre mindenki hatalmas szemekkel nézett rám - Igen, eltudom sajátítani mások képességét. Lépjünk túl rajta.
-Hát az eredeti terv szerint azért kezdenél velük, mert az ő harc stílusuk egyszerűbb, mint mondjuk Nathanielé. Míg ők csak arkangyal válásuk előtt nem sokkal kezdtek el edzeni addig velük ellentétben Nathaniel gyerekkora óta fejleszti magát. Pontosan ezért Nath harci stílusa kifinomultabb és részletesebb. És ez hasonlóan igaz az elemeikre is. Az áramot egyszerűbb előhozni mivel az benne van a testedben. Bár Baamiel a vihart használja, ami félig a testéből jön félig a világból. Nathé is ilyen, a testéből is szed hőt meg a környezetéből is. - magyarázta Haniel
-Jaja ez mind nagyon érdekes, de ideje szórakozni. Hölgyem? - nyújtja felém a kezét Nathaniel és örömmel fogadtam volna el ha nem láttam volna meg valakit a tömegben
-Talán később Nathaniel. - utasítottam vissza és elindultam..Seth felé