Valahol igaza van..
Két nap telt el, hogy itt vagyok Sethtel a pokolban. A sebeim már tegnap begyógyultak, de Seth csak ma engedte, hogy edzhessek. Persze még ehhez is rengeteg unszolgatás kellett.
Amytől kaptam egy kényelmes ruhát, összekötöttem a hajam és követtem a herceget egy gyakorló terembe.
-Itt is lennénk. Először is változz át. - szólal meg Seth miután becsukta magunk után az ajtót és a helység közepére sétáltunk. Feleletként bólintottam. Becsuktam a szemem és koncentráltam. Pár másodperc múltán előjöttek a szárnyaim, a kezemen a jelek és szokásosan a szemem is megváltozott.
Seth eleinte nem csatlakozott hozzám, de egy-két óra után azt mondta, hogy most már képes lennék kivédeni a csapásait. Probált árnyékokkal lefogni miközben támadott. De mindig kitértem előle. Seth sarokba szorított.
-Na most mi lesz hercegnő? - gúnyolódott a srác egy mosollyal az arcán. Éreztem, hogy egy árny tekeredik a karomra. Koncentrálni kezdtem és az irányításom alá vettem. Növeltem a méretét és lefogtam vele Sethtet, aki csak döbbenten nézett engem.
-Na mivan trónörökös? - kérdeztem diadalittasan. Arrébb sétáltam és elengedtem a fiút.
-Ezt mégis hogyan csináltad? Minden lény csak egy elemet ural. Még a királyi családban is max kettőt tudnak uralni, de azt is csak akkor ha az alap elemüket a maximumra fejlesztik. Nem mellesleg te az ellentétes oldal erejét használtad, ami lehetetlen. - Seth válaszán én is meglepődtem
-Nem tudom pontosan hogyan csináltam. - feleltem zavartan
Seth épp mondott volna valamit, de egy démon jötte megzavarta.
-És tényleg itt vagy. Ijesztő, hogy Saura milyen pontosan tudja a tartózkodási helyedet. - szólal meg nevetve a srác. Nem sokkal tűnik idősebbnek nálunk.
~Hát ez meg ki lehet? Seth egy barátja? ~
Az egyén pont ekkor rám nézett.
-Raum vagyok, igen Seth egy barátja és ha jól tudom te pedig Honorina vagy. - megilletődtem amikor kimondta a nevemet és konkrétan a gondolatatimra válaszolt
-Tényleg nem tudsz még mások gondolataiban olvasni, ugye? - érdeklődött Seth mire nemlegesen megráztam a fejem - Raum tud, probáld meg átvenni a képességét.
Az említettre néztem, aki teljesen össze volt zavarodva.
-Amúgy is tud hisz nemes és képtelenség, hogy használni tudja az erőmet angyalként. - ellenkezik Raum mire én csak elmosolyodtam
-Igen, de csak azoknak a fejében akiket ismer és téged most látott életében először. Nos majd meglátod barátom, hogy tévedsz. - Seth rám nézett és bólintott egyet. Amit egy jelzésnek vettem. Lehunytam a szemem és Raum lelkére koncentráltam.
~Tud az állatokkal is beszélni ez érdekes, de nem veszem át. Ha túl sok erőt szerzek ilyen rövid idő alatt lehet ugyanúgy ártani fog, mint egy nappal ezelőtt.~
Kinyitottam a szemem és két kíváncsi tekintettel találtam szembe magam.
°Semmi nem történt, Sethnek csak nagy a szája, mint mindig. Képtelenség, hogy ilyenre.. °
-Hallani akarod, hogy mit állított rólad a barátod? - fordultam Seth felé egy gonosz görbével az arcomon
-Na halljam. - felel Seth és egy pillanatra a velem szemben álló, eléggé zavart állapotban lévő illetőre nézett
-Hogy csak a nagy a szád, mint mindig. - Raum arckifejezésén felnevettem
-Igen, Raum? - kérdezte sértődötten barátját
-E-ez nem lehetséges.. - motyogja a srác
-Jaj ne legyél rá mérges Seth..valahol igaza van. - húztam tovább az agyát kuncogva mire hirtelen elém termett. Megragadta a derekamat és közelebb rántott magához. Míg az arcom egy kisebb pirtól ég addig Seth arcára egy olyan és akkora büszke mosoly került, mint amit még nem láttam rajta.
-Na mivan szöszi?-közeledni kezdett
-Seth ezt nem.. - a herceg Raumra kapta a fejét, aki azonnal csendben is maradt
-Nem akarom ezt hallani! - válaszol haragosan majd elindulnak kifele mindketten - Mindjárt jövök.
~Mégis mi történt? Annyira gyorsan történt minden, hogy elfelejtettem bárkinek is bele olvasni a gondolataiba. Hát ezek jól itthagytak.~
Gondoltam, hogy amíg ők kint tanácskoznak addig én körbe nézek. A terem végében megláttam egy kétszárnyú ajtót. Kinyitottam, fegyverek voltak benne. Levettem az íjat és hozzá pár nyílat. A sarokból kihúztam egy céltáblát és a fal elé állítottam. Pár métert hátráltam, felhúztam az íjat és a közepére fokuszáltam. Vettem egy mély levegőt és kilőttem egy nyílat. Nem ment bele a közepébe, de nem vette el a kedvemet és folytattam.
~Egyszer se találtam bele a közebébe.~
Miközben ezen gondolkodtam újra felhúztam az íjat. Pont ekkor jött vissza Seth. Reflexből felé fordultam, a nyílat meg véletlenül elengedtem. Azonnal elejtettem a fegyvert és a számhoz kaptam a kezeimet. Seth balra fordult és a jobb kezével megfogta a nyílat.
-Ha ki akarsz nyírni ahhoz kicsit több kell, mint egy nyíl. - szólal meg szokásosan csipkelődve
-Én meg még aggódtam.. - nem foglalkoztam vele tovább. Tekintetemet a táblának szenteltem és probáltam koncentrálni, de hirtelen Seth mögém jött. A nyakamon éreztem a leheletét.
-Túl merev vagy.. - mondja és megfogja a kezem
-Talán értesz hozzá? - kérdeztem morcosan
-Nem, Amy viszont igen és sokszor néztem gyakorlás közben..mármint nem őt, hanem..
-Ja értem, akkor mutasd nagy okos, hogyan kell. - vágtam közbe mire Seth átölelte a derekamat és megcsókolta a nyakamat
-Ha mérges vagy nem fog menni. - duruzsolja a fülembe
-Szörnyű vagy. - mondom és elmosolyodom
Gyakoroltuk ezt is egy kicsit és Seth segítségével sikerült teli találatot lőnöm. Örömömben a nyakába ugrottam.
-Még mindig olyan borzalmas vagyok? - kérdezte nevetve
-Igen. - válaszolok kuncogva majd megcsókolom
Két óra múlva teljesen abbahagytuk mára az edzést. A folyosón sétálva két lány jött velünk szembe. Az egyik mikor észrevett minket le se vette rólunk a szemét.
-Herceg. - hajolnak meg mikor egymás mellé érünk
-Sziasztok, Saura ezt annyiszor megbeszéltük már. Barátok vagyunk nem kell meghajolnod előttem. - szúrja le a lányt, aki kicsit megszeppen
-Ne haragudj Seth, mindig elfelejtem. - motyogja a lány majd kicsit felemeli a fejét a földről és rám pillant - Ő az a lány, aki miatt atyád mérges rád?
~Úgy látszik ezt mindenki tudja..nagyon jó.~
°Ha tényleg szeretné akkor nem engedné, hogy büntessék miatta..°
Meghallottam Saura gondolatait és otthagytam őket.
~Szívem szerint felháborodnék és sírnék, de...valahol mégis igaza van. Nem is lehetek itt örökké. Seth a pokol királya lesz..én meg a mennyországé... Vissza kell mennem.~
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro