Mikor ébredezni kezdtem kellemes meleg és puhaság vett körül. Nem pedig hideg jég, aminek örültem, de egyben furcsáltam is.
Hirtelen beugrott, hogy mi is történt. Kipattantak a szemeim és fel is ültem az ágyban. Bár amint ezt megtettem megszédültem és szinte azonnal borzasztóan fázni kezdtem.
~Hogy kerültem vissza a kastélyba?.. Az egészet álmodtam volna? Nincs is semmilyen Kék Hold? Megfagyok.~
Kimásztam az ágyból és felöltöztem. Kimentem a szobámból, hogy elmenjek reggelizni. Közben belebotlottam Charmenieba.
-Jó reggelt. - alig hallottam a hangját
-Jó reggelt Char. Elkísérsz enni? - valószínűleg a lány azt hiszi, hogy haragszom rá. Pedig egyáltalán nincs így. Anyámra voltam egyedül pipa, de most, mintha semmi erőm nem lenne hozzá.
-Persze. - felelte lepetten, de mosolyogva
Kedves és jövőbeli jobb kezemmel karöltve mentünk enni.
Char elmesélte nekem, hogy ma reggel nagyon furcsán viselkedett mindenki, de főleg a vezetők. Viszont nem tudja miért.
Nem foglalkoztunk vele sokáig igazából majd úgyis kiderül.

Épphogy megreggeliztem a királnyő gyűlést hívott össze a nagy teremben.
Eleinte a falnál álltam, de Char rátudott venni, hogy üljek az asztalhoz az arkangyalok mellé.
Kicsit örültem neki, mert olyan érzésem volt, mintha menten elájulnék.
Egy különleges vendégről mesélt, akit nagy tisztelettel kell fogadnunk. Aztán megjelent a sellő az álmomból. Egy hosszú, kék ruhát viselt. Persze jó kivágott. Szereti magát mutogatni. Nagyon kíváncsi lennék, hogy igazából milyen idős.
-Bemutatnám Ulysses Papiliot. - a nő egyenesen a királynő mellé sétált - Mostantól itt fog élni velünk. Tanítani fogja a hercegnőt velem együtt, hogy méltó utódom legyen!
~Persze, hogy azért jött ide, hogy engem pesztráljon! Azt hittem utálja a fajtánkat. Bár ő sokkal jobban ismeri Camaelt, mint itt bárki.~
A gyűlést berekesztését követően el is akartam menni, de a királnyő megállított.
-Engedély nélkül merészkedtél el olyan messzire a Kék Hold éjszakáján. - csak nem aggódtál?
-Miért lenne szükségem engedélyre? - fordultam felé szilárd arccal
-Nem fogtad fel, ugye? Trónörökös vagy nem pedig egy egyszerű angyal. A háborún kívül máshol nem halhatsz meg. - Ulysses válaszolt az anyám helyett
Sokkal bunkóbb, mint tegnap éjjel.
-Ez érdekes. Ebben a teremben hárman majdnem megöltek ebből kettő elég közel járt hozzá és egyetlen, aki ezt szándékosan megtette volna bűntudat nélkül. - éreztem a csuklómon Charmenie kezét. Jelezte, hogy ne folytassam tovább.
-Tűnj a szemem elől! - szóval nem lesznek óráink?
-Örömmel királnyő. - hátat fordítottam nekik és Charral együtt elhagytam a termet

Nem úsztam meg az órákat sajnos. Még aznap a tudromra adta Haniel, hogy holnap Ulyssesszel fogom gyakorolni az erejét aztán másnap a királynő fog nekem illemtan órát tartani.

A mai napomat igazából Samanthaval töltöttem. Míg én felkészülök, hogy átvegyem a trónt ő kapott új feladatokat. Ezekben segítettem neki.
De korán ágyba mentem. Valamiért borzasztó gyorsan kimerültem.

Másnap annyira későn keresett meg Ulysses, hogy eleinte azt hittem nem is fogunk már edzeni... Bár úgy lett volna.
A rózsakert mögött van egy nagy szökőkút, ami konkrétan egy medencének is elmehetne.
Na annak a vizén gyakoroltam. Milliószor beleestem a szintén hideg vízbe. Még jobban esett miután már megfagyasztottam párszor.
Ulysses azt is elmondta, hogy később már a természetből vagy akár más emberekből is tudok nyerni vizet. Az utóbbi elég betegen hangzik, mit ne mondjak.
Az edzést addig húzta ameddig csak bírtam. Mikor már éreztem, hogy a testem megálljt parancsol akkor csináltatott velem egy nagy jég gömböt. A közepén térdepeltem és a kezemet a jégre nyomtam, hogy fenn tudjam tartani ilyen ramaty állapotban. Úgy éreztem, hogy mingyárt felgyulladok.
-Na így senki sem tud kihallgatni minket. - hogy mi? - Egyetlen oka van, hogy itt vagyok nem pedig egy igen, távoli vidéken... Ah nehéz beismernem, de féltelek. Ha a királynő azt hiszi, hogy egy oldalon vagyok vele akkor talán több bele szólásom lesz a felkészítésedbe. A tegnapi kéedéseidre válaszolva csak az anyám volt sellő. Az apám angyal. Egy előző tanácsos fia, akit száműztek, mert más fajból talált magának párt. A képességem megszűnésével az az énem is eltűnt. Viszont ettől még angyalnak sem számítok. Nincs semmilyen képességem sőt szárnyam sem lesz. A hegyes fülem és az ezüst szemeim megmaradnak. Mostantól öregedni is fogok. Feláldoztam a fiatalitásomat ajánlom, hogy megérje.
Amint befejezte a jéggömb összetört.
Nem bírtam tovább tartani.
-Ennyire túl toltam volna? - kérdezte hát magától, mert én már azt sem tudtam hol vagyok -Hé jól vagy kölyök?
-Én.. Én most visszavonulok. - elrepülni sem tudtam volna a szobámig ezért kiszenvedtem magamból egy portált, amibe épphogy belefértem. Sajnos közvetlenül a szobámba nem tudtam teleportálni magamat csak a folyosóra.
-Honorina? - Nathaniel jött felém boldogan -Mostanában alig volt időnk beszélni..
A falban kapaszkodtam, de megcsúszott a kezem. Nath persze azonnal megfogott.
-Te tűz forró vagy. - felvett a kezébe és elvitt a szobámba
-Köszönöm. - mondtam nagy nehezen miután letett az ágyamra
-Megyek beszélek Samandriellel, hogy mondjon le minden edzést. Pihenned kell! - elakart menni, de megfogtam a karját. Bár mivel eléggé legyengültem, ezért simán elhúzott magával.
-Nem mondhatod el senkinek Nathaniel! - természetesen egyből ellenkezni kezdett velem. Részben jogosan. - Legalább holnapig. Kérlek!
-Miért? Hisz látszik, hogy a halálodon vagy! - persze, hogy nem érted drága barátom. Nincs kit lenyűgözz, nem akarsz megfelelni senkinek sem.. Ezt mondjuk eléggé irigylem tőled.
-Ha a királynő látja, hogy meddig elmegyek.. Talán, nem is tudom, kicsivel többet fog gondolni rólam. Tudom hülyeség és holnap biztos megbánom, hisz ki nem álljuk egymást.. De kérlek had probáljam meg! - Nath végül belement, hogy tartja a száját. Borogatást tett a homlokomra aztán elküldtem, hogy nyugodtan pihenhessek.