-Mikor megszülettem volt egy kis túlsúlyom, de senki nem foglalkozott vele, mert ez nem ritkaság. Amikor nagyobb lettem valamennyit elhagytam, de a többi megmaradt és bármit csináltam nem tűnt el. Közben felsős lettem. Elkezdtek csúfolni, hogy dagadt vagyok. Eleinte nem zavart, mert hamar ráuntak, de valamiért két fiú nem adta fel és még most is csinálják. Csakhogy..-picit meg akadt és nagy levegőt vett. Elsírta magát. -Egyre durvábbakat mondanak.
-Miket mondanak?-kérdeztem finoman
-Dagadt disznónak hívnak. Mért nem fogysz le? A lóvak nem rogynak össze alattad? Senkise szeret. Fogyókurázz.
~Kezdem én is rosszul érezni magamat. Hihetetlen néhány ember főleg gyermek milyen dolgokat képesek tenni vagy mondani anélkül, hogy felfogná mekkora kárt tud okozni másokban.~
-Mit csinálsz amikor ezeket mondják?
-Régen elmentem sírni a wcbe, de akkor meg azért piszkáltak. Most már csak lehajtom a fejemet és odébb állok.
~Ez nem jó, nem áll ki magáért.~
-Hát szerintem meg emelt fővel kéne járnod, mert nagyon is szép vagy! De ki a franc tökéletes? Hát senki! Biztos őket is lehetne valamivel csúfolni, de természetesen te nem vagy olyan éretlen. Holnap olyan vidáman menj be, hogy elmennyen a kedvük attól, hogy bármit is csináljanak. Na és ha csak egy barátod van, kit érdekel? Nekem is csak egy legjobb barátom van. Tökéletes elég. Lógjatok együtt és élvezd a vele töltött időt! Ha meg beszólnak ugyanúgy? Fogd meg a barátnőd kezét ints be nekik, nevesd ki, hogy mekkora egy idióta és hagyjátok ott a francba. Hidd el abba fogják hagyni, mert látják, hogy már nem hat meg amit mondanak. Csak azoknak a véleményét fogadd el, akitől tanácsot is kernél. -a lelkesítő beszédemre könnyes arccal, de mosolyogva bólogatott mire átöleltem
-Meg most már bumm két barátod is van! - persze én nem leszek sokat a közeledben, de szerintem elég tudnia, hogy ha a közelében vagyok akkor nyugodtan beszélhetünk vagy kitudja később az imáit is lehet hallani fogom.
-Köszönöm Honorina! - nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ilyen hálás nekem. Pedig nem tettem lehetetlen dolgot. Egy kis kedvesség embereket menthet.
-Van egy ötletem, hogy a nap további részét mivel töltsük el.-szólalok meg vidáman és eltolom magamtól is az atlaszt. Lassan golyózni fognak a szemeim.
-Micsoda és mi lesz a tanulással? - nem igazán van szükségem van Napóleon csatáinak részleteit ismerni
-Ráér az, elmegyünk vásárolni. Megmutatod, hogy milyen szép alakod van! - egy hozzád passzoló ruha nagyon is megtudja növelni a magunkba vetett önbizalmat
Akadékoskodott még, de sikerült meggyőznöm. "Véletlenül" az én legjobb barátnőm is csatlakozott hozzánk.

Mielőtt elmentünk volna Sam emlékeztetett, hogy nem járok egy iskolába Léaval. Szóval mikor visszamentünk hozzá leültettem az ágyára, hogy most valami fontosról szeretnék vele beszélni.
-Most lehet meg fogsz haragudni, de nem érdekel, mert mindent miattad tettem. -Léa derűs arca egy pillanat alatt aggódóvá változott -De szeretném ha tudnád, hogy amiket mondtam azt komolyan gondoltam. Nem igaz, hogy az évfolyamtársad vagyok. Nem is itt lakom és mégcsak nem is vagyok Francia. Ezektől függetlenül ragaszkodom hozzá, hogy barátok legyünk.
-Köszönöm, hogy elmondtad és, hogy ide jöttél csak azért, hogy megváltozzon az énképem. Ne aggódj a nevedből meg a kiejtésedből már rájőttem, hogy nem innen származol. Honnan jöttél?-nagyon megkönnyebbültem, hogy nem haragszik a hazugságom miatt
-Hála az égnek és én is köszönöm. Toledoban nevelkedtem.-Léa felnevetett amit én egyáltalán nem értettem
-Hogy kerülsz ide Spanyolországból?-kérdi még mindig kuncogva
-Azt egy végtelenül hosszú történet, de nekem most sajnos mennem kell. Tessék az elérhetőségem.-átnyújtottam neki egy papírt amin rajta volt a teljes nevem meg a telefonszámom

Miután már eltávolodtunk a háztól Sam is megjelent.
-Szép volt, büszke vagyok rád!-dícsér meg mire elmosolyodom
-Kössz, én is elégedett vagyok és fáradt szóval beszéljünk Haniellel majd vigyél haza.-egyetértően bólintott majd meg is nyitotta a portált
Haniel most egy halom jegyzet felett gubbasztott és hevesen írt valamit.
-Na, hogy sikerült?-kérdezte fel se nézve az íratokból
-Jól, szerintem már nem lesz vele baj. -válaszomra rám kapta a fejét
-Sikerült?-kérdi hihetetlenül
-Igen.-felelt helyettem Sam
-Mivel nem számoltam azzal, hogy ilyen hamar végzel ezért várnod kell a következő feladatodra. - ezt most egyáltalán nem bánom. Tényleg hulla vagyok.
-Nem baj úgyis haza akarok menni pihenni.-bólintott és intett, hogy mehetünk
Samantha a házam elé hozott. Elbúcsúztam tőle és bementem a házba. Senki nem állított meg, hogy ágyba feküdjek. Bár előtte még vettem egy gyors zuhanyt.
*Seth*
Miután végre leléphettem arról a szörnyű helyről anyámhoz mentem. Jelenteni, hogy még élek és, hogy ma nem étkezek vele, ami persze nem fog tetszeni neki. Viszont mikor akartam visszatérni a szobámba megállítottak.
-Tudod nem mintha zavarna, de ha sokat leszel az emberek közt és nem végzed az apánk által kiadott feladatokat akkor könnyen megesik, hogy mégsem lesz belőled király.-szólal meg Berith gúnyos hangon tőlem olyan öt méteres távolságból. Megfordultam és komótosan elé sétáltam.
-És neked ehhez mi is a közöd? Amúgy hiába erősködsz nem lesz király a fiad SOHA!-üvöltöttem az arcába -Nem mellesleg ez a kerület már az én territóriumom szóval takarodj mielőtt megismétlődik az az incidens! -hangom kímért volt, a démon nő rezzenéstelen arccal állt előttem..mégis éreztem egy kis félelmet a szemeiből
-Túlságosan nagy az önbizalmad, nem gondolod?-taszított rajtam egyet, ami nagyon vakmerő döntés volt -Bármikor megölhetnélek!
Kiröhögtem majd ott akartam hagyni, de hátba akart sorozni pár igen éles karóval, de kivédtem őket.
-Én szóltam!-kiáltottam és sötét mágiát küldtem rá
Megpróbált indákkal lefogni, de folyton elteleportáltam így nem tudott megfogni. Én viszont árnyékokkal a falhoz csaptam és lefogtam. -Na ide figyelj ribanc! Akkor ölhetnélek meg amikor akarlak és senki meg se nyikkanna. Ha úgy akarnám már a következő hónapban király lehetnék. És hogy megtanuld, hogy az én területemre nem járkálhatsz csakúgy.-az árnyaim megfordították arccal a falnak és szorosan neki szorították
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte és probált kiszabadulni, de innen csak akkor szabadul ha én úgy döntök
-Majd meglátod..pontosabban érzed.-megfogtam a szoknyáját az alsóneműjénél ketté szakítottam az anyagot. Lehúztam a nadrágom és megcsináltam. Végig szinte meg se mukkant csak akkor mikor ő is elélvezett.
Szépen visszahúztam a ruhámat, elengedtem Berithtet majd mentem a szobámba.
¤Na csajszi, hogy haladsz?¤
A kristályon keresztül néztem a szöszit.
¤Megtudta oldani a helyzetet, de ezzel csak az angyaloknak segít. Mit fogok csinálni ha jelentést kapok róla?¤
-Seth!-szólít Raum idegesen mire kíváncsian felé fordulok -Mért kevered folyton magadat és engem is szarba?
-Miről beszélsz?-kérdeztem értetlenül
-Berith grófnőről! Olyan lebaszást kaptam Samaeltől. Várom mit kapok a királytól! Muszáj volt megerőszakolnod?!
¤Nem mintha védekezett volna.¤
-Hallottam! Seth a szólgálólányokat dughatod kedvedre, az embereket is meg ott az a kiscsaj is akivel a földön találkoztál! - hogy mivan?
-Honnan tudsz Honorinaról?-kérdeztem feszülten
-Amy mesélte, de nem ez a lényeg! - oh te lány, hogy nem tudod tartani a szádat!
-De igenis lényeges! Raum, ha bárki tudomást szerez róla engem kivégeznek és őt is.-barátom arcáról eltűnt a düh, helyette a döbbenet és félelem lett úrrá
-Ki az a lány Seth?-kérdezte sokkal visszafogottabban
-A mennyország trónörököse.-válaszolok kimérten. Raum meg se tudott szólalni.
¤Pontosan tudom, hogy a tűzzel játszok ahányszor a közelében vagyok, de nem bírom ki, hogy ne tudjam mivan vele.¤