Mikor visszatértünk a palotába a királynő és Sam várt egy rahedli őrrel.
-Honorina! - kiáltja a nevem Samantha mire rámosolygok
-Ha ő méltósága haza talált akkor én megyek is. - szólalt meg a királnyő és egy rideg pillantás után elment
-Hála az égnek, hogy jól vagy! - ölel magához barátném
-Ne aggódj, semmi bajom. Csak történt egy kis baleset és Nath elvitt segítségért. - felelek az aggódó lánynak majd részletesebben is elmagyaráztuk neki, hogy mi történt

A mai nap folyamán már nem igazán történt semmi. Ökörködtem a többiekkel és este fele Sam probált barátkoztatni azzal a ténnyel, hogy holnap az anyám vagyis a királnyő is jelen lesz az edzésen.
-Túl fogod élni. Ott leszek én is és nem foglak ott hagyni egy percre sem. - megölelt majd jó éjt kívánt és elment
~Hát..mivel már van erőm, ezért túl fogom élni... El se tudom képzelni, hogy mi lett volna akkor ha.. Seth nem jön.. Nem tudom, hogy mért gondolok még rá.. Hisz megfenyegetett.. A halálomat kívánja.. És én mégis.... Késő van már, ideje aludnom.~

Másnap kora reggel hívattak a mezőre. Totálisan komásan a mezőre repültem.
-Jó reggelt Sam! - köszönök a lánynak, aki egy dárdával a kezében gyakorolt
-Jó reggelt Honorina! - köszön majd szorosan a teste mellé helyezi a dárdát
-Azt hittem, hogy azért keltenek, mert őfelsége is itt van már. - duzzogok majd ledobom magam a földre
-Azt mondta, hogy van egy kis dolga utána csatlakozik hozzánk, de ezt gondolom nem bánod. - mosolyog rám Sam és leül mellém
-Annyira álmos vagyok, hogy így helyben eltudnék aludni. - felnevettünk és egy kis beszélgetés után neki álltunk harcolni
-Remélem nem tervezed megolvasztani a lándzsámat, mert sikertelen lesz. Ez a fegyver direkt a természetfeletti lények ellen lett tervezve. Az erőink nem igazán hatnak rá. - magyarázza és meg is probál szúrni vele, de kitérek előle majd kirúgom a kezéből
-Kössz az infót Sam! - kiáltom és miközben a lány probálja visszaszerezni a fegyverét egyben védekezni a fénysugaraim elől, a fegyverét belesüllyesztettem az árnyékába. Mikor Sam nagy nehezen elbotorkált a dárdája helyére. Annak hűlt helyét találta csak. Hátra is fordult, hogy biztosra menjen. - Hé Sam ne mutass nekem hátat!
Vilámmal megráztam kicsit mire szétterült. Mit ne mondjak megijedtem.
Mellé sétáltam és a hátára fektettem. A hasán volt egy vörös folt.
~Valószínűleg itt jött ki az áram, de, hogy ütöttem ki? Nem volt nagy a villám és nem is ráztam sokáig.~
Ekkor hirtelen felült és a semmiből előhozva egy újabb dárdával megszúrt. Hátráltam pár métert és a hasamat fogtam.
-Ne becsüld le az ellenfeledet Honorina!- felállt és azonnal támadni kezdett
Miközben védekeztem, ugráltam a csapások elől és szorítottam a sebemet. Drága édesanyám megjelent. Így ráfigyeltem és elestem.
-Komolyan máris padlón vagy? - ilyen és ehhez hasonló "bátorító" dolgokat mondott
Végig a hangjára figyeltem nem tudom miért. Így Samnek sok alkalma volt megsebesíteni. Amit meg is tett. A bal vállamba és mégegyszer az oldamba is beleszúrt. A ruhám teljesen átázott a vértől.
-Szánalmas. - hallom meg a királnyő lenéző hangját mire picit felkaptam a vízet. Samet hasba rúgtam és jó pár métert repült majd árnyékokkal lefogtam. Ezután a királynő felé nyújtottam a karom. Lebegni kezdtem.
~Ha nem állok le most akkor elfogom veszteni a fejemet megint.~
-Gyerünk.-amint ezt kimondta az összes erőmet összevetve küldtem felé egy hatalmas nyalábot, de mikor pontosan előtte volt eltűnt. Nem más ereje miatt csak is az én akaratom miatt.
-Harc képtelenné tettelek szóval győztem. - mondom Samnek, leveszem róla az árnyakat majd Raphaelhez megyek
Az ajtóban állva konkrétan azt hittem, hogy most fogok összeesni.
-Hát veled meg mi történt? - siet mellém Raphael és segít elmenni az ágyig
-Harcoltam Samandriellel. - felelek monoton hangon
-Akkor már értem. Samandriel a legjobb harcos az őrangyalok között. A lándzsája egy különleges anyagból készült, ami csak a hozzánk hasonló lényekre lehet halálos. Ezt a dárdát egy régi könyvben látta még, amiben legendás fegyverek szerepeltek. Elment ahhoz a mesterhez, aki ezeket készítette. A férfi nem akart segíteni neki, de Samandriel ragaszkodott hozzá. Végül ő maga csinálta meg a mester útmutatásával és a képessége miatt sokszorozni is tudja. - mesélte Raph miközben ellátta a sebeimet
-De király, ezt nem is tudtam! - nem sokat beszélhettem Raphaellel, mert mennie kellett
-Samandriel szépen helyben hagyott. - jelenik meg Nathaniel az ajtóban és mosolyogva néz rám
-Szia Nath. Háát igen, de én győztem!- felelem boldogan mire a srác felnevet
-Örülök, hogy a kedved nincs oda. - mondja és helyet foglal az ágyam mellett
-Kicsit unok itt lenni. Nem rabolsz el valahova? - kérdeztem reménykedve
-Tudsz egyántalán járni? - kérdezett vissza kétkedve
-Kimondta, hogy sétálok? - felültem, ami kicsit fájt, de lábra tudtam állni. Megpróbáltam repülni, de sokkal jobban fájt a vállam ha mozgattam a szárnyaim, mintha csak sétáltam volna. - Hát inkább sétálok.
Végül is elmentünk Nath bármilyen beleszólása nélkül. Nem mászkáltunk sokat. A kertben leültünk beszélgetni.
-Elhiszem, hogy ezt érdekesebb nézni, mint a négy fehér falat. - szólal meg Nath igazat adva nekem - Remélem tudod, hogyha végig akarod ezt csinálni. Nem sérülhetsz le ennyire minden csata után.
-Ne aggódj! A következő pár nap úgy is azzal fog telni, hogy gyakorlok veletek. Alig várom már, hogy megküzdjek a választottal! - válaszoltam izgatottan, majd felmerült bennem valami - Tudjátok egyántalán, hogy ki ő, mert eddig senki nem mondott róla semmit a nevén kívül.
-Nem, foggalmunk nincs, hogy pontosan kicsoda a jelenlegi trónörökös. Csak azt árulták el, hogy egy hihetetlenül erős, kard típusú angyal és...elvileg a királyi család tagja. - erősen ledöbbentett amit mondott Nath
-A rokonom lenne?.. - kérdem hihetetlenül
-Végülis máshogy nem lehetne jogosult a trónra. - nem értem. Ha ez igaz akkor a mért nem mondták el nekem? Bár nem ismerem szóval olyan, mintha nem is lennénk azok...Gondolom.
-Ez nem változtat a tényen, hogy nyernem kell! - térek vissza a gondolataimból és magabiztosan kijelentem, hogy igenis győznőm kell bármi áron