-Gyerünk Honorina! - drukkol Haniel a távolból miközben Nathaniel és Baraquiel támadását védem ki majd viszonzom is. Amit Nath sikeresen kivéd, de Baraqot súrolja és az ikrét telibe találja.
-Bocs. - mondja Baraq kissé nevetve a testvére bosszús arcán
-Figyelj és semmisíts meg ne csak elkerüld! - szúrja le Baamiel Baraquielt, aki még mindig kuncog, szóval megüti mire csendben marad. Míg én rajtuk nevetek megéreztem Nath auráját magam mögül és mikor megfordultam pontosan felém jött egy hatalmas tűz golyó. Nem volt időm ki kerülni, ezért árnyékba süllyesztettem majd Nath elé kerültem. Fénnyel a kezemben hasba ütöttem és elengedtem a tűzgömböt így az is megsebezte a vállát.
-Tessék legyürtelek és egy karcolás sincs rajtam. - mondtam önelégülten miután görnyedségéből az állát fogva felhúztam, hogy a szemébe nézhessek. Nath elmosolyodott amire az én vigyorom lehervadt.
Mire észbe kaptam már lelökött a földre és felettem támaszkodott egy hatalmas görbével a képén.
-Túlságosan önelégült vagy, nem gondolod? - a lehelletét éreztem az arcomon és csikizett. Félrenéztem "sértődötten" mire csikizni kezdett.
Hangos nevetésemre mindenki ránk kapta a tekintetét és hamar ők is nevetésben tőrtek ki.
-Nheem!-visítom a nevetés hatására majd összegyűjtöttem egy kis erőt, hogy felemelkedjek egy kicsit és megnyaltam Nath arcát mire abbahagyta a csikizést. Lelöktem magamról és ráültem. - Nyertem!
°Nem rossz ez a póz.°
Nath gondolatait hallva teljesen elvörösödtem, de nem volt időm ezen gondolkodni, mert megszólaltak a harangok.
-Megjött. - szólal meg Haniel. Felkeltem a földről majd Nathaniel is, de nem tudtam ránézni. Haniel és a most érkezett Sam mellé mentem.
-Gyertek a kastély elé. Illően kell üdvözölnünk. - Sam hangja komoly volt, ami picit megrémített. Bólintottunk és követtük a lányt a kastély előtti placcra.
Mikor oda értünk már mindenki kint állt. A lépcsőn jött egy csomó katona és valahol közöttük a híres trónörökös köpenyben. A biológiai szüleim a lépcső tetején álltak, mögöttük meg a fő angyalok. Haniel, Baraquiel és Baamiel beálltak a sorba, Sam nem sokkal távolabb a többi őrangyalhoz ment, én meg az uralkodók mellé álltam.
°Késtél.°
~Gyakoroltunk királnyő, "elnézést".~
A királyné csúnyán rám pillantott majd mind a vendégekre emeltük a tekintetünk.
-Charmenie, üdv újra itt! - köszönti először az anyám és pukedlizik egyet míg a többiek meghajoltak előtte
~Mégis ki ez?~
-Én is örülök királnyő, hogy újra itt lehetek kár, hogy ilyen körülmények között. - válaszol a lány vékony és kedves hangon majd leveszi a kapucniját
~Bocs, hogy akarom, ami megjár! Baromi fiatal, nem sokkal lehet idősebb nálam.~
-Hercegnő!-szólal meg apám is és átöleli a lányt
~Bezzeg a saját lányodat nem ölelgeted így!~
Bosszankodásom közepette hirtelen egy kellemesen meleg kezet éreztem meg a csuklómon. Nath áll mögöttem, szóval biztos ő az. El is mosolyodtam.
-Hercegnő had mutassam be a.. - komolyan nem tudja hogyan nevezzen?
-Vetélytársadat! - fejezem be a mondatát
-Sokat hallottam rólad, az újjászületett Camaelről. - válaszol kevésbé nyájasan Charmenie
-Azt meghiszem, de jobban szeretem ha Honorinanak hívnak. - farkas szemet néztünk egy kis ideig amit anyám szakított félbe azzal, hogy behívta őket és "kérte" a többi angyalt, hogy menjen a dolgára. A végén kullogtam Nathtel és Sammel.
-Hát jó első benyomás volt. - szólal meg nevetve Nathaniel
-Nem segítesz! - korholom le kicsit
-Holnap lesz a párbajotok. Fel kell készülnöd mindenre..arra is, hogy vesztesz, de ez nem fog megtörténni hisz rengeteget gyakoroltál! A fő angyaloknak menniük kell benyalni a hercegnőnek szóval valamennyire megprobálják majd kiismerni. - Sam lelkesítő szavain csak mosolyogtam és még is öleltem
-Tényleg akkor te mit keresel itt? - néztem a srácra értetlenül
-Megakartalak várni. - rám kacsintott majd elment
Sam furán rám nézett, de mivel nem tudtam mit mondani ezért csak követtem a többieket. A szüleim, a fő angyalok és a trónörökösünk a kertben üldögéltek és teáztak. Távolból figyeltem őket Sammel mellettem.
-Mért nem mész oda? - kérdezte értetlenül barátném teljesen jogosan
-Nem szeretem az új embereket bár ezt te is tudod és nem tudnék mit mondani neki. A csatatéren rendezem le az ügyünket. - feleltem egyszerűen és észrvettem, hogy apám menni készül, szóval gyorsan elé mentem
-Samandriel, Honorina, miben segíthetek? - kérdezte a férfi mikor meglátott minket
-Milyen a kis trónörökös?-kérdeztem vissza
-Honorina nem szeret beszélgetni ismeretlen emberekkel, de attól még kíváncsi lenne a véleményére úram. - javít ki azonnal Sam illedelmesen a királlya nézve
-Mivel egész életében erre készítették ezért elvileg ő jobb választás, hogy uralkodó legyen. Megfelelően kezeli az embereket és természetfeletti lényeket rangjaik szerint. Illedelmes, okos, ért a politikához és joga is van a trónra. Ám nem biztos, hogy eléggé felkészült, erre a címre nem is lehet teljesen. Én viszont azért gondolnálak jobb uralkodónak, mert az emberek között nőttél fel, jobban ismered a természetüket Charmenienál, aki viszont sose járt emberek közt. Értelmes és találékony vagy, nem adod fel a dolgokat csak úgy és sokan azért is téged akarnak a trónra, mert egy különleges arkangyal vagy. Persze így még nagyobb felelősség hárulna rád. Ha harcban legyőzöd akkor utána meg kell mutatnod mindenkinek, hogy igenis tudsz úgy viselkedni, ahogy a rangod megköveteli és, hogy megtudsz bírkózni nemcsak egy fajjal, hanem kettővel is. Hisz mi nem csak az angyalokat irányítjuk, hanem az emberekkel is foglalkozunk elég sokat bár azt jól tudod. De itt nincs vége, fenn kell tartanod az egyensúlyt a jó és a rossz között, a démonokat vissza kell tartanod, hogy bántsanak bárkit is. És, hogy ne igazolódjon be a jóslat ez a legfőbb feladatod ha királynő leszel ha nem! - figyelmesen végig hallgatuk a királyt
~Furcsa nekem Azrael. Legtöbbször engem véd. Eleinte is szimpatizált velem mivel összeköt minket a vér, de mégis néha másnak, ellenségesnek tűnik. Talán anyám miatt vagy fent akarja tartani a látszatott, hogy egyik jelölttel sem kivételeznek?~
-Minden tőlem telhetőt megteszek! -válaszolok komolyan és magabiztosan
-Remélem is. - a király a dolgára ment mi meg vártuk, hogy véget érjen a kis kupaktanács, mert Nathaniel és Haniel véleményét is megakarom hallgatni.
Vagy egy óránát beszélgettek fasz se tudja miről mire a királynő távozott a kertből. Sam nem tudott végig velem maradni, mert dolga akadt. Egy-két angyal még maradt beszélgetni a lánnyal, de akik nekem kellettek azok lépni keszültek. Gyorsan Nathhez repültem és ráugrottam.
-Na mi volt-na mi volt? - kérdezgettem a sráctól izgatottan
-Semmi különös, unalmas kis társalgások, hogy mi történt a másikkal meg, hogy Charmenie mit gondol erről az egészről.. - kezdett bele unottan
-És mit mondott? - vágtam közbe annál a résznél, ami érdekelt is
-Nem igazán ért egyet a királynővel. Nem érti vagyis inkább nem tudja, hogy mivel érdemelted ki, hogy a királyné engedélyezzen téged trónvárományosnak. Mit ne mondjak eléggé biztos a győzelmében. - válaszol Nath sokkal élettel telibb hangon
-Minél magasabban van annál nagyobbat tud esni. - válaszoltam, fél szemmel a lányt nézve