Míg Honorina teljesen lesokkolva ült továbbra is a földön addig Seth dühösen elment egy kapun keresztül.
¤Csak egy dolgot akartam kérni tőle, de.. nem tudom mért hittem benne. Semmivel sem több, mint a többi ember.. vagy angyal.¤
*Honorina*
~Nem hiszem el, hogy ezt mondta.~
Könnyeimet visszafojtva probáltam kiszedni egy újabb vér foltot.
~Mért csinálta ezt? Csak egyszer akartam, hogy most ne zavarjon! De nem ő Seth, a parasztság hercege, ő képtelen várni...~
Mindent eldobtam a kezemből és felhúztam a térdeimet, a kezeimet az arcom elé tettem és neki döltem a lábamnak.
Egy tíz perces szünet után befejeztem a mosást, picit megmosakodtam és lementem az épphogy megérkezett szüleim elé.
-Anyám, apám.-köszöntöm a két felnőttet
-Szervusz Honorina. Tudod, hogy nem szeretem az újralátás örömét elrontani holmi iskolás ügyekkel, de..kényszerítesz rá.-nem értettem, hogy miről beszél az anyám
-Édesanyád arra szeretne kitérni Honorina, hogy hamár eljársz iskolába akkor maradj is ott egész nap és, hogy valami srác miatt kihagysz órákat és verekedsz az egyszerűen elfogadhatatlan. -folytatta szigorúan apa
-Szóval szobafogságban leszel amíg ezeken nem változtatsz.-nem tudtam elhinni amit mondanak
~Mit probálják játszani a szülőt? Egyértelműen nem azok!~
-Rendben.-feleltem kimérten és otthagytam a "csalódott szüleimet" és az aggodó Dolorest
~Ez nevetséges. Max kétszer léptem le és igenis megvolt rá az okom..Csak sajnos azt nem mondhatom el nekik és mégcsak el sem hinnék.~
Ledobtam magam az ágyra az arcomat egy párnába fúrva.
-Ne aggódj itt van az őrangyalod, aki kiszabadít kicsit.-szólal meg mellőlem Sam és végig simít a hátamon
-Pont te?-kérdeztem cinikusan
-Hát igen. Ha más lenne a helyzet akkor nem engednék semmi ilyet, de a királynő engedélyezte, hogy tanulj repülni. Mivel kiérdemelted a szárnyaidat.-magyarázta majd mikor felkeltem nagyon a hátamra tapadt a szeme, de amikor a szemébe néztem elkapta a tekintetét -Öltözz át és mehetünk is.
Nem hoztam fel semmit csak tettem amit kér.
Ruhát cseréltem a fürdőben és visszamentem Samhez. Átmentünk a már megszokott kapun.
~Először csináltam ezt Seth nélkül..~
-Minden rendben?-kérdezte Sam, aki már angyalként állt előttem és éreztem, hogy nekem is előjönnek halvány barackszínű szárnyaim
-Persze, menjünk.-felelem mosolyt erőltetve az arcomra
Sam elvitt egy fura helyre. A kastélytól baromi messze. Ahol véget ért a zöld mező, mérföldeken keresztül csak szakadék és hatalmas, négyszögletes oszlopok. Olyan két-három méteres távolságra lehettek egymástól.
-Haniel fog megtanítani repülni én addig megyek és jelentem a királynőnak, hogy elkezdtél gyakorolni. -miközben beszélgettünk Sam felfogta a hosszú loboncomat -Sok szerencsét!
Ez volt az utolsó mondata aztán eltűnt és Haniel jelent meg előttem hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia, kezdhetjük?-kérdezte kedvesen
-Szia, igen. -válaszolok bizonytalanul
-Nem kell aggódnod, amíg én úgy nem gondolom, hogy nem zuhannál le addig csak a földön gyakorlunk.-Haniel szavaitól szinte azonnal megnyugodtam

Eleinte magabiztos voltam, de minél magasabbra kellett mennem annál gyorsabban fogyott.
-Honorina ha nem bízol magadban és instabil vagy akkor nem fogsz tudni..-és ebben a pillanatban a szárnyaim abba hagyták a csapkodást és leestem a földre -repülni.
-Sajnálom Haniel..egyszerűen nem tudok koncertrálni. Kaphatok egy percet?-nézek fel az angyalra, aki már mellettem is termett
-Persze.-feleli és kissé nehezen, de elmosolyodik. Aggódik, de vajon miért? Bólintottam köszönetképp és arrébb sétáltam.
~Gyerünk Honorina szedd össze magad! Menni fog!~
Mély levegőt vettem, széttártam a szárnyaim és emelekedni kezdtem. Szépen egyenletesen vettem a levegőt és probáltam mindent kiüríteni a fejemből, hogy csak a repülésre koncentráljak.
~Gyerünk! Lassan elérem azt a határt ahol az előbb feladtam. Még egy kicsit magasabbra!
Sikerült...sikerült!~
Ekkor megláttam a királynőt felénk száguldani. Az arckifejezésétől megijedtem. Kiestem a transzból és újra fájdalmasan a földre érkeztem.
A hátsómat fájlaltam mikor a királynő földet érkezett nem messze tőlem.
-K-királynőm mit parancsol?-áll elém Haniel és kezét védelmezően elém teszi
-Haniel, az új angyal, aki a trónomat követeli, aki irányítani akarja a mennyországot mért nem tud még repülni és mért itt gyakoroltok? Arra van az a hely, hogy az angyalok repülni tanuljanak!-nem igazán emelte fel a hangját, de borzasztóan megijsztett a fagyos tekintete és rideg aurája
~Hogy lehet ő az anyám? Semmi közünk nincsen egymáshoz..~
-De királynőm az angyalok már rég ne..-a királynő leintette Hanielt mire ő azonnal csendben maradt
-Köszönöm a segítséget Haniel most  távozhatsz.-egy pár pillanatig nem akart mozdulni előlem az angyal és farkas szemet néztek a királynővel. Végül Haniel aggasztó tekintettel rám nézett majd elrepült. -Na akkor kedvesem szárnyat ki és repülj az egyik oszlopra.
Bólintottam és a hozzám legközelebb lévőre szálltam.
-Jólvan kis távon ez nem is rossz. Most pedig..-az égre lőtt egy fénysugarat, ami egy gömbé alakult mikor megállt -szállj fel addig.
~Ez rohadt magas.~
Nagyot nyeltem és elkezdtem csapkodnia levegőben így szépen emelkedtem. -Ez a max sebességed?-kérdezte cinikusan egy kis idővel később
-I-igen királynő.-probálok nem kiesni a koncentrációból különben pánikolok
Becsuktam a szemem, hogy kitudjam zárni a királynő szánakozó tekintetét.
Egyszer csak éreztem, hogy nagy sebességgel belém karolt és vinni kezdett felfelé.
-Na ez sebesség!-már túl mentünk a sárga jelzésen
-Mit csinál?! Ez nagyon magas!-kiáltozok, de le se szarja -Engedjen el! - kiáltottam, igyekezve nem lefelé nézni
-Rendben.-szólal meg egy-két perccel később.
~Elengedett...~
-Ne, nem így értettem!-üvöltöm utána, mert már itt is akart hagyni
-Sokat fogsz zuhanni míg földet érsz annyi időt kapsz, hogy repülj.-válaszolt rám se nézve majd elrepült
~Mivan?! Ez normális??~
Lenéztem..abban igaza van, hogy sok idő lesz mire földet érek.
~Mégis miket mondok? A földön sem sikerült repülnöm normálisan nemhogy egy szakadék felett! Kész, megfogok halni! Pedig még annyi dolgot megakartam csinálni. Hol van Samantha vagy Haniel? Sam elvileg az őrangyalom!~
Gyorsan közeledtem a mély és végeláthatatlan sötétséghez.
Körülbelül tíz percnyi zuhanás után valahogy összeszedtem magam.
~Rendben Honorina ha most nem kezdesz el azonnal repülni nem kell sokat menned, hogy a mennybe kerülj. Csak fel kell majd jönnöm a szakadék aljáról. Pozitív gondolatoknak kéne eszembe jutnia! Gyerünk-gyerünk!~
Végre kitudtam nyújtani a szárnyaim és csapkodni kezdtem. A sebességem nem olyan hű, de gyorsan, de csökkent.
~Most, hogy belegondolok bőven nem eleget, hogy "szépen" tudjak landolni.~
Ha még pár percet zuhanok elfogom érni az oszlopokat.