Nathaniel azonnal tűzgömbökkel kezdett sorozni amit árnyékokkal hárítottam. Felugrottam a levegőbe, hogy majd onnan fénnyel lőni kezdem, de mögém került és a földre lökött.
~Ezt sose fogom megszokni.~
-Ne lustálkodj! - kiáltotta Nath mire azonnal arrébb gurultam. Pont ahol feküdtem Nath tűz csóvákat küldött.
~Ideje lenne nekem is támadnom nem csak védekeznem.~
Jó tizenöt méterrel hátrébb repültem Nathtől és lehunyt szemekkel koncentrálni kezdtem.
-Azt hiszed, hogy csatán erre lesz időd? - hallom meg Nathaniel hangját. Sebesen repülni kezdett felém. Éreztem, ahogy a lövése elment mellettem. A forróságot amit lövelt magából. Mikor alig másfél méterre volt tőlem előre emeltem a kezem és egy fény sugarat lőttem ki a tenyeremből. Amit telibe kapott Nath. Leesett a földre, én meg sorozni kezdtem villámokkal. Eleinte bekapott egy-kettőt aztán igyekezett kikerülni őket.
Egy idő után újra támadni kezdett, de akkor kitértem előle és árnyékkal fedtem be magam. Nem látott és mikor nem számított rá felfedtem magam mögötte. A jobb kezemben fénnyel ütöttem míg a balban árnyékkal. Majd egy fekete villámmal fejeztem be a harcot.
-Azt a rohadt! - szólal meg a földről Nath. Mellé ültem és a fejét az ölembe vettem.
-Hát igen. Készüljön az az angyal, mert nem lesz könnyű dolga. - jelentem ki egy magabiztos mosollyal majd a sérült angyalra néztem
-Harc ügyileg nem lesz gond, de egy uralkodónak annál jóval többet kell nyújtania. Bár..először legyünk túl a csatátokon. - feleli majd köhögni kezd
-Gyere menjünk vissza és adjunk Raphaelnek még több melót. - mondtam nevetve majd felsegítettem a tűz angyalt. Kaput nyitottam a kastélyba és elvittem az orvosiba. Raphael sajnos nem volt ott. Szóval addig lefektettem az ágyra és probáltam egyedül ellátni.
-Sose hittem volna, hogy egy lány fog ápolgatni, aki mégcsak nem is tud gyógyítani. - szólalt meg kicsit csipkelődve, a másik irányba nézve
-Tudod, itt is hagyhatlak. - felelem sértetten és felálltam az ágy melletti székről. Lépni akartam, de Nathaniel visszahúzott.
-Még ne menj.. - motyogja kissé elpirulva mire elmosolyodom
-Mintha lenne jobb dolgom. - kuncogni kezdtem és egy vízes rongyot magamhoz véve visszaülök
-Nem normális Seth ha az uralmát választotta helyetted. - miközben a bevízezett a rongyot raktam rá a fiúra lefagytam
-Nathaniel jól va?..-lép be Sam vidáman, de azonnal elhalkul mikor meglát minket - Talán zavarok?
-Idióta. - az arckifejezése miatt hozzá vágtam egy másik anyag darabot, ami szintén nedves volt - Nincs itt Raphael és tennem kellett valamit.
-Értem. Igazából azért jöttem, mert megtudtam, hogy holnap velem edzel éés lehet, hogy a királnyé is jelen lesz egy kicsit. - a végén valamennyire elhalkult. Azarcom meg elkomorult.
-Ezúttal vajon, hogy akar majd megölni? - tettem fel bunkón a költői kérdést
-Nem fog hisz egy arkangyal vagy és nem is akármelyik. Lázadás törne ki. - feleli Sam, nem igazán felvidítva engem
~Csodálatos, "csak" egy lázadás miatt nem ölné meg a saját lányát.. Kedves.~
Így hármasban voltunk addig míg Raphael meg nem jött. Rendbe hozta Nathet és visszamentünk arra a helyre ahol harcoltunk.
-Hogy működik ez az..erő átvétel? - kérdezte zavartan Nath. Nem válaszoltam csak lehunytam a szemem - Ne még ne, nem készültem fel!
Úgymond aggódásán nevetni kezdtem.
-Már kész vagyok, ez nem egy hű, de bonyolult folyamat. - mondom miután kinevettem magam
-Huu, de megfogod még szívni te lány! - játsza a sértettet Nath mire csak megforgatom a szemem
Ahelyett, hogy reagáltam volna, az erejét kereszteztem az erőmmel és a tenyeremben tűzet hoztam létre. Sárga és fekete színben pompázott.
-Jó érzés, igaz? - kérdezte Nath, de a szememet nem tudtam levenni a lángról
-Olyan..meleg és varázslatos. - válaszolok elalélva
Nath bosszúképpen elég nehéz feladatokat adott. Mivel ő félig állat, ezért tud tüzet okádani és kíváncsi volt, hogy én is tudok-e. Amint megprobáltam égni kezdett a torkom és sírni kezdtem a fájdalomtól.
-Oh basszus! Mért gondoltam, hogy más lesz nálad az első alkalom, mint nálam. - káromkodott még, majd a kezébe vett
-Hova.. - égtek a hangszálaim amikor megszólaltam szóval azonnal csendben maradtam
-Mikor én probáltam ezt először ugyanez történt, ezért a bátyjám elvitt egy különleges helyre. Ahol tudtak ezen segíteni. - magyarázta és egy kaput nyitott amin át is mentünk - A Mennyország hatalmas és nem csak angyalok élnek benne hanem egyéb, különleges lények is. A pokolban is így van csak míg itt tündérek vannak, ott sárkányok.
Az erdőig repültünk, de mikor elértük a fa rengeteget akkor Nath leszállt és sétálni kezdett.
-Mindjárt ott vagyunk. - nyugtatott Nathaniel.
Egy nagyobb séta után egy kis tóhoz értünk. Nagyon meglepődtem mikor a víz mellett egy rönkön üldögélt és énekelt egy sellő. A farka a vízbe lógott. Nem messze tőle még egy lány volt, aki hallgatta az éneket közben halakkal játszott.
-Asrai, Aqua! - kiáltja kétségbeesetten gondolom a nevüket mire ide kapják a fejüket. Oda visz és letesz a víz mellé.
-Mi a baj Nathaniel? - kérdezte aggódva a nagyobbik, aki énekelt is. A kisebbik meg mögé bújt.
-Megpróbált tüzet okádani és mily meglepő ugyanaz történt, mint velem is anno. Hol van a nővéretek? - míg Nath segítséget kért addig én a kicsivel szemeztem, aki rám mosolygott mikor meghalotta, hogy csak segítségért jöttünk. Visszamosolyogtam rá mire közelebb úszott hozzám.
-Lent van. - felel az idősebbik Nath kérdésére
-Ne aggódj nővérkém, el tudjuk vinni Camaelt. - szólal meg a kicsi, aki le se veszi rólam a szemét. Az idősebbik bólintott majd mindketten a velem szembe lévőre néztünk, aki megfogta a kezem. Mit ne mondjak baromi hideg volt az érintése és csak úgy berántott a vízbe. Mire felfogtam, hogy mi is történt addigra a lány már egy ideje úszott velem.
~Megfogok fulladni...~
-Dehogy fogsz. Nézz magadra!-mondja vidáman a lány, aki fogja a kezem. Megálltunk és lenéztem. Újra meglepődtem.
~Sellővé változtam..~