*Seth*
-Megkéne ölnöm a "hercegnődet", de ehelyett adok egy kis ajándékot. - elfordultam tőlük és nyitottam egy portált a "kis" istállómba.
-Biztos vagy?.. - Raum rám nézve meglátta a szemembe égő haragot és azonnal félbehagyta a mondandóját
-Gyere Valakas. Játsz egy kicsit. - nem csak Alduinnak vannak sárkányai. Nekem is van egy tűzköpőm. Megvártam míg átmegy és pusztítani kezdi az erdőt. -Egy valamit jól jegyezz meg Conrí Fenrir! Ne probáld azt elvenni tőlem, ami mindig is az enyém volt!

-Seth el kell engedned őt! Nem lehet a tied! - kelt ki magából Raum amint a királyságunk határához értünk
-Tudom Raum! - kiabáltam én is - Szerinted nem vagyok tisztában vele, hogy ez egyetlen dolog amit igazán akarok nem lehet az enyém?! Mindennap eszembe jut. Mindig ott van a gondolataim között.. Nem tudom elfelejteni őt. De megvédhetem Raum. Ezt az egyet senki nem veheti el tőlem.
-Seth.. Egy háborút fogsz vezetni ellene. Mi a terved? Hagyod nyerni? - kérdezte már higgadtan a tanácsosom
-Figyelni fogok rá, ha kell meghalok. - feleltem egyszerűen és felé fordultam - Sosem vettem semmit komolyan, ezt pontosan tudod. De vele egy percig sem szórakoztam. - ha megváltoztathatnám a múltat, hogy soha ne vesszünk össze vagy, hogy... Sose találkozzunk, mert egyszerűbb lenne neki dolga azt is megtenném.
-Hát akkor Seth, nem leszel egyedül, ahogy sosem. Amy és én is veled leszünk. Együtt vigyázunk egymásra. Egyikünk sem fog meghalni. - egy félmosollyal bólintottam majd megindultunk a kastély felé
¤Én szeretem őt, de vajon ő is így érez még? Olyan volt velem,..mint én régen. Aah te idióta megfenyegettem, hogy megölöm és magára hagytam! Valószínűleg gyülöl vagy legalábbis akar.¤

*Honorina*
A palota földszintjére kerültünk ahonnan indul a legrövidebb út az orvosiba. El is indultunk felé, előttem ment Charmenie, én meg mögötte. A kezemet egy percre se vettem le az oldalamról.
~Komolyan nem igaz, hogy mindig megsérülök! Én vagyok a hercegnő, nekem kéne a legerősebbnek lennem. Erre folyton bekapok egy nagy sebet. Jobban kéne figyelnem. Mégcsak Sethre sem tudom fogni..~
-Oh királynő! - a társam hirtelen megállt és a lepődött hangjára felnéztem a földről
~De jó, már csak te hiányoztál az életemből..~
-Mi történt a találkán Charmenie? - persze őt kérdezd! Én addig itt elvérzek csendben. Ráérünk végülis.
-Háát.. Nem sok jó. - felelte a lány magasabb hangon majd félre állt
-Van egy rossz hírem anyám. - szólaltam meg én is végre
-Csak egy? - kérdezett vissza felhúzva a szemöldökét majd végigmért
Na a végén még érdekelni fogja, hogy mi történt velem!
-Nem leszünk szövetségesek azokkal a korcsokkal! - probáltam kiegyenesedni, hogy magabiztosnak tűnjek az ő szemében is - Találkoztam mindkét jelöltel egyiket alkalmatlanabbnak találom, mint a másikat.
-Te alkalmasnak tűnsz jelenleg? Megint megsérültél és egy egyszerű feladatot sem tudsz elvégezni. - elment mellettem majd mögülem folytatta - Charmine kérek egy pontos jelentést a találkozóról és ha kiderül, hogy Honorina volt a hibás azonnal meggondolom magamat a helyzetéről.
Szavaitól egyszerűen lefagytam.
~Még ennyi minden után sem biztos a pozícióm?.. Változtatnom kéne magamon?~
-Hercegnő.. - Charmine hozzá akart érni a vállamhoz, de félre húztam
-Tedd amit jónak látsz. Eltudok menni az orvosiba egyedül is, köszönöm. - jelentettem ki majd tovább is álltam
Nem haragszom rá, neki is megvannak a kötelességei, ahogy nekem is.. Illene komolyan foglalkoznom velük.

Raphael ellátta a sebemet majd a szobámba igyekeztem. Nem sokkal később Samandriel látogatott meg.
-Te ismersz engem Sam. Mit gondolsz változtatnom kéne magamon? - kértem ki a tanácsát miután elmeséltem neki, hogy mi történt
-Hiszed vagy sem hasonlóak vagytok mind a négyen. Fiatalok vagytok még az uralkodáshoz. Pontosabban, hogy csak ti foglalkozzatok a királyságotokkal. Ezért kéne kompromisszumot kötnöd a királynővel. Nem megváltoznod kell, hanem felnőnöd a feladathoz. - igaza van, még valóban éretlenek vagyunk, hogy egyedül döntsünk mások sorsáról.
~Meg kell valahogy egyeznem anyámmal. Bár még nem tudom hogyan, de csak kitalálok valamit.~
-Nem akarom feltépni a sebeidet Honorina, de valószínűleg sokat fogod még látni a démonok hercegét.. Szereted még őt? - gondolhattam volna rá, hogy felfogja hozni ha elmondom neki, hogy ott volt és végig védelmezett engem
-..Folyton feltépődnek a sebeim ahányszor eszembe jut vagy meglátom, még álmomban sincs nyugtom tőle. De az érzéseink nem számítanak. Ha megkapja a parancsot, hogy öljön meg akkor megfog és ez így lesz fordítva is Sam. Ne aggódj nem fogja elvenni a figyelmemet! - nem tudtam a szemébe nézni hisz nem voltam teljesen őszinte.
°Oh drága barátném, nem tudom, hogy most nekem vagy magadnak probálsz hazudni! De ez nem fog működni hosszú távon. Ezt valószínűleg te is tudod. Közel kell lennem hozzá a háborúban nehogy olyasmit tegyen, ami az életébe kerül.°
-Norina én hiszek neked mindig. De kérlek ne csinálj semmi olyat amit nem érzel teljes szívedből helyesnek! - kérte egy meleg mosollyal mire megöleltem
-Ígérem Sam. - válaszoltam majd a lány elhagyta a szobámat
~Nem öletném meg magamat miatta vagyis azt hiszem, de megvan az esélye, hogy nem engedném meghalni főleg az én kezem által..~

A nap folyamán találkoztam még anyámmal, de rám se nézett. Biztos vagyok benne, hogy tervez valamit. De vajon mit? Charmeniet kerültem. Nem akartam beszélni vele. Nem befolyásolhatom a döntésében. Tudom, hogy mellettem áll és ő is engem szeretne már trónon látni, de ez nem a mi döntésünk.
Néha én is elgondolkodok, hogy mégis miért akarok annyira királynő lenni. Csak azért, hogy megmutathassam anyámnak, hogy igenis képes vagyok rá? Egy senki voltam egész életemben végre lehetnék valaki. Valaki nagyon fontos, és érzem belül, hogy nekem ezt kell tennem. Erre születtem.