Egy perc boldogság
Nagyon sajnálom, hogy ilyen rég nem raktam ki részt! Egyántalán nem tudtam hozzá nyúlni. Se kedvem, se motivációm, se időm nem igazán volt rendesen nekiülni és folytatni. Nem ígérem, hogy ezután hamarabb fog jönni a következő rész, de remélem nem fog hónapokba se telni. ❤️❤️
¤A fél kibaszott napom elment, hogy Alduinnal csevegjek! Olyan kicseszett arrogáns és fennhéjas, közben eljátsza a nagy vezért.. Huh, de felbaszott mégha ilyennek is kell lennie. De ezeket eddig csak apámnak kellett elviselnie.. Mostantól ezt nekem kell.¤
Samaelt ott hagyva a francba mentem haza. Megmondtam Sauranak, hogyha bárki kérdi rohadt fáradt vagyok és lefeküdtem. Holnap majd beszámolok a szüleimnek.
Mérgesen és feszülten dőltem be az ágyamba. Be is aludtam pár perc után.
Két órával később ébredtem fel izzadtan.
-Honorina! - üvöltöttem miközben felültem az ágyon - Mi ah.. Csak álmodtam! Csak egy rémálom..
Az arcomat a kezembe temettem és újra játszódni kezdtek a rémálomból megmaradt emlékképek.
¤Annyira valós volt.. Látnom kell, hogy jól van. Mégha tudom, hogy ez az egész meg sem történt.¤
Gyors fürödtem egyet és tiszta ruhát magamra kapva lopakodtam a kastályban.
¤Én nem tudok portált nyitni a Mennyországba csak akkor ha megkoronáznak. Szóval el kell jutnom a mesterséges portálunkhoz anélkül, hogy észrevennének.¤
Már majdnem ott voltam. Azt hittem, hogy nyert ügyem van és senki nem fog meglátni.
-Hova-hova Seth? - lép elém Amy karba tett kézzel
-Én..-mit tudnék mondani? Felesleges lenne hazudni neki úgyis tudja, hoogy.. - Valószínűleg tudod szóval nem fogom kimondani.
-Jólvan kis makacs... Mielőtt észrevennék, hogy működésbe hoztad a kaput.. Hát van olyan öt perced. Talán 6 hat ha tudom húzni az időt. Értetted? - tudhattam volna, hogy Amy sosem állna az utamba és nyugodtan kérhettem volna tőle segítséget
-Vettem főnök.. És köszönöm! - a lány bólintott miszerint tudja és előre engedett
Működésbe hoztam a kaput és egy nagy levegő vétel után átléptem rajta. A rég látott palota előtt találtam magam. Árnnyal próbáltam elrejteni magamat és az aurámat.
¤Még csak az hiányozna, hogy be riadózzanak itt is. Hogy is akarom én megtalálni őt?¤
Fogtam több kis árnyékot és beléjük tápláltam Honorina arcát. Elküldtem őket, hogy keressék meg. Közben én is nézelődtem befele az ablakokon.
¤Már csak két percem van... Hol a picsában vagy te lány?!¤
Ebben a pillanatban jött vissza az egyik árnyékom jelezve, hogy megvan Honorina szobája, a Déli részen. Siettem, ahogy csak tudtam.
Az ablakánál gugolva lihegtem. Épphogy rálátok innen.
¤Milyen békésen alszik.. Bárcsak ott lehetnék melletted!.. De hát nem így lett megírva a sorsunk. Remélem, hogy egyszer még újra láthatlak a csatamezőn kivül... Egy perc és vissza kell mennem... De, mintha ide fagytam volna.¤
°Seth siess már!°
Amy hangjára ugrottam egyet és bevertem a könyökömet az ablakba. Mérgelődve mentem vissza a kapuhoz. Az utolsó pillanatokban léptünk le onnan Amyvel.
-Sokat kockáztattunk, remélem megérte. - mondta Amy és faképnél is hagyott
¤Nekem bármi megéri azért, hogy lássam... Ez nem lesz így jó. Nem fogok tudni rendesen gondolkodni a csatatéren. Végig rajta fog járni az eszem.¤
*Honorina*
Másnap érdekes feladattal bíztak meg. Azt mondta a királynő, hogy nagyon fontosak a kapcsolataink a többi fajjal így néha-néha találkozót tartanak. Most, hogy hírré ment az új trónörökös kiléte, ezért meg kell ismernem más uralkodók gyermekeit. Persze nem mindet, hanem amelyik követi őt a trónon. Nagyon vártam, hogy megismerjem őket. Még akkor is, hogy nagy esély van arra, hogy gyülölni fognak engem.
Ma az árnyfarkasok odujába látogatunk el. Nagyon izgatott voltam.
-Sajnálom Norina, de nem én foglak elkísérni. - törte le a kedvemet Samantha
-Akkor kicsoda? - kérdeztem kedvetlenül. Bár még reménykedtem Nathanielben vagy Baraquielben.
-Hanieltől kell megkérdezned. - bólintottam és megindultam az említett angyal felé ám közben összetalálkoztam a tűz angyalal.
-Ha jól hallottam ma az egyik farkas fajt látogatod meg. - hát ő ki is lett lőve
-Igen, épp Hanielhez tartok, hogy megtudjam ki tart velem.. Bármi tanács? - kérdeztem felnézve a srácra, aki egyből gondolkodóba esett
-Nem sokszor voltam ott. Dee azt tudom, hogy baromi szeles arra az idő. Ha a farkaskutyák gazda nélkül vannak vagy vadakkal találkozol akkor légy gyors. Az is elijeszti őket ha sok tűzet használsz, de sok fa között könnyen okozhatsz erdő tűzet. - bólintottam és miután sok szerencsét kívánt folytattam az utamat
-Szia Honorina, jó látni. Miben segíthetek? - szokásosan ragyog
-Szia Haniel, téged is. Azt szeretném megtudni, hogy ki csatlakozik hozzám a mai utamhoz. - egyből kutatni kezdett a papírjai között.. Amiből egy rahedli volt az asztalán.
-Charmenie fog elkísérni. - na ezen nagyon ledöbbentem
-Hisz ő még gyengélkedőn van. - ilyen hamar biztos nem épült fel azokból a sérülésekből
-Ő maga kérte meg a királynőt, hogy veled tarthasson. Már egész jó az állapota, harcolni természetesen még nem tud, de nem is fog sor kerülni rá ha mégis, ott leszel te. De menj beszélj vele, mert lassan indultok! - megköszöntem az információt és most a társam után kutattam a kastélyban.
Kezdem unni, miért ilyen nagy ez a hely? Kifogok futni az időből.
°Kiváncsi voltam, hogy magadtól ráfogsz-e jönni, hogy képesek vagyunk telepatikusan beszélni.. De úgy látszik elfelejtetted.°
Csak egy kicsit éreztem magamat hülyének.
~Ne haragudj, hol találkozzunk? Azonnal oda megyek!~
°Semmi gond nincsen felség! A kastély előtt vagyok.°
Hogy gyorsabban oda találjak kiugrottam az ablakon és a fal mellett repülve tettem meg az útat Charmeniehoz.
-Portált nyitunk vagy hogyan jutunk oda? - kérdeztem kíváncsian a leányzót
-Nem tudunk más területére portált nyitni csak ha uralkodó vagy. Repülni én nem igazán tudok szóval a birodalmi portált használjuk. Bonyolult lett volna elmagyarázni, hogy hol van így kihívtalak inkább. - ma is megtudtam valami újat
~Bár ha valakinek van egy teleportáló képessége akkor az simán megeteheti, hogy oda megy ahova akar.. Viszont ha ez rossz kézbe kerül akkor abból nagy gond is származhat.~
Ez a különleges mesterséges kapu a kastély alatt van és csakis egy uralkodó által adott pecséttel lehet működésbe hozni. Kivéve persze ha nem te magad vagy az uralkodó.
Charmenie mikor beszélt a királnyővel akkor kapta meg ezt a pecsétet. Zölden világítani kezdett középen és megjelent rajta a szimbólum, ami a társam kezén is világított majd egy táj rajzolódott ki előttünk. Charmenie megvárta míg átlépek rajta aztán követett. Egy erdőbe csöppentünk.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro