*Seth*
¤Nem akartam otthagyni csak..eszembe jutott, hogy keresni fognak otthon. A végén még utánam küldenek valakit. Sokat szoktam az élők között lenni, de nem egy egész napig. Általában hajnalban vissza megyek a kastélyba.¤
-Nocsak, ki méltóztatott haza jönni?-"köszönt" gyerekkori barátom
-Én is örülök, hogy látlak Raum és téged is Saura.-kedveskedtem én is vele majd egy fél mosolyt eresztettem a mellette ácsorgó lányra
-Seth.-ejti ki halkan a nevemet a lány-Örülök, hogy haza jöttél.
-Na valaki még vár haza ez új. Köszönöm Saura.- picit el pirult, de nem vagyok benne biztos mivel leszegezte a fejét
-Hé ez nem igaz! Anyád is vár haza. Folyton nyaggat ha találkozik velem, hogy hol vagy. Vagyis nem, mintha nem szeretném a királynő társaságát..-drága barátom szövegére összeszorítottam a szemöldököm és morogtam egyet -Csak viccelek, nyugi.
-Hát csajok bármennyire is élvezem a társaságotok..-megakadtam mikor a melletünk álló lányra pillantottam. Kissé ijedt az arca. -Valami baj van Saura?
-M-most szólt telepatikusan a démon tanács tagjainak a király, hogyha látnak téged..haladéktalanul küldjenek hozzá. -válaszol és félve rám emeli sötét szemeit -Mit csináltál?
-Inkább mit nem csinált?-szólal meg nyersen Raum
¤Vajon Honoria miatt hivat? Bár, hogy tudta volna meg a hírét?..Ez hülye kérdés.¤
-Akkor megyek is.-nem teljesen jöttem vissza a gondolataimból és szerintem látszott az arcomon, mert Saura aggódva míg Raum kíváncsian tekintett rám
-Seth ha végeztél apádnál..a tetőn találkozunk.-mondja komoly hanggal utánam mire megállok. Bólintottam és a deszkámra felállva apám elé mentem.
¤Száz százalék, hogy Raum beleolvasott a gondolataimba. A picsába! Utálom mikor turkál az agyamban bár én is lehetnék sokkal óvatosabb.¤
Mire feleszméltem már a nagy fa ajtó előtt álltam. Kopogtam egyet majd beléptem a viszonylag nagy terű tanácskozó terembe.
-Apám.-hívom fel magamra a figyelmét mire a nagy darab férfi felém fordul és elmegy az ablak elől, hogy leülhessen az asztalához, én meg közelebb sétálok hozzá
-Seth Infernum, a szerelem és a vágy hercege. Hatvanöt légió és a sötétség ura...A trónörökös. A fiatalabb démonok között neked van a legtöbb régió felett az uralmad. Te mégis hagyod őket azt csinálni amit akarnak! Most kaptam jelentést róla, hogy hagyod nekik, hogy évente népírtást tartsanak! Kiadott neked erre engedélyt?! Én szabadságot adtam neked, eltűrtem a nemtörődöm stílusodat, a nagyképűségedet és, hogy azt hiszed, hogy bármit megtehetsz! Mikor mindenki ellenezte, hogy a második szülöttet választottam meg utódomnak én akkor is kitartottam a döntésem mellett, melletted!! Erre mit kapok cserébe?! Hogy két napja egész napra eltűnsz és valami iskolás ribanccal töltőd az idődet ahelyett, hogy valami hasznosat csinálnál! Leszarod ha jelentést kérek vagy Raummal iratod meg. Elegem van belőled! Egy húzásod van Seth és búcsúzhatsz a koronától!-úgy ordított velem, mint még soha. Komolyan meglepődtem, de egyben fel is baszott rendesen.
-Értettem.-szűrtem a fogaim között, feltudtam volna robbanni
-Nem mehetsz többett az emberek világába.-tette hozzá mielőtt kimentem volna mire jól bebaszva az ajtót távoztam a helységből
¤Mi a szart képzel ez?! Mit csináljak egész nap ebben a tetves kastélyban? Írjam a hülye jelentéseit meg szopjam le magam, őt és a többi fő démont vagy mégis mi a rákot?! Milyen jogon hívja egyszerű ribancnak Honorinat? Meg miaz, hogy nem mehetek az emberekhez? Ő egy senki! Nem parancsolhat nekem!¤
Miközben belerúgtam mindenbe, ami szembejött velem vagy szimplán fellöktem embereket, belefutottam Sauraba. Félelelemmel teli szemekkel rám nézett majd eltűnt. Nem sokkal később Raum jelent meg előttem.
-Seth mi történt?-kérdezte és probált megállítani, de félrelöktem és ordítozva elmondtam neki. Miután elhordtam úgy mindenkit minden olcsó szarnak kezdtem megnyugodni, de a pumpa azért még egy rossz szótól felmehet.
-Átmegyek az emberekhez.-szólalok meg hosszú percek útán a kikelésem óta
-Nem mehetsz. Mégjobban magadra haragítanád a faterodat és nem hiszem, hogy ilyen állapotban képes leszel beszélni Honorinaval.
¤Nem érdekel...szükségem van rá.¤
Raum már épp mondani akart valamit természetesen a gondolataimra válaszolva, de gyorsan nyitottam egy kaput és beleugrottam.
Honorina szobájának a közepére kerültem.
¤Hát ez meg hova lett?¤
Bementem a szobájából nyíló fürdőbe. A kád mellett ült a földön és egy véres huzatot dörzsölt. A vörös folyadék belepte a csempét a lány körül. A lavor, ami tele volt vízzel vagyis gondolom az van benne, mert már teljesen elszíneződött.
-Honoria?-szólítottam meg a lányt, aki erre ugrott egyet
*Külső szemszög*
-Ja csak te vagy az. Ne haragudj Seth, de most nem igazán van rád időm. -feleli Honrorina épphogy rá pillantva a fiúra, hogy tényleg ő áll az ajtóban vissza is emelte a szemét a barackszínü lepedőre
~Most bántam meg, hogy francia ágyat kaptam.~
-Ah végre kész, még a takaróm vissza van.-gyors befutott a szobába ledobta a földre a többi vízes rongy közé és a kezébe vette a takaró huzatát
-Beszélni szeretnék veled.-szólal meg újra Seth kissé nyugtalanul, de lány egy percre sem áll meg
-Sajnálom Seth tényleg, de Dolores már beakart jönni, meg mondta, hogy a szüleim is lassan megjönnek és nem öt perc kiszedni ezekből a rohadt nagy lepedőkből ezt a rengeteg vért és nem láthatják meg.-Honorina pánikol míg Seth újra felhúzta magát
-Szóval ha neked van gondod én azonnal menjek, vigyelek és kísérjelek ide-oda, de ha nekem van szükségem a te segítségedre te a kisujjadat se mozdítod? Faszán állunk mit ne mondjak.-háborodott fel teljesen a herceg
-Mi? Miről beszélsz Seth? Kérlek ne most gyerekeskedj!-szúrja le a srácot az angyal
-Ohh most már gyerekes is vagyok?! Mégis mi a szart hittem veled kapcsolatban? Tényleg csak egy elkényeztetett, csitri angyalka vagy. Igaza volt apámnak veled kapcsolatban.-hordta le a démon a lányt, aki erre kiejtett a kezéből mindent és könnyel teli szemekkel nézett fel rá amit ő nem látott. Ahogy Honorina sem látta Seth fájdalommal teli íriszeit.