-Ez gyermekem azt jelenti, hogy nem egy egyszerű angyal vagy.-nem bámultam tovább a tetoválásomat és előre fordultam
-Honnan tudod, hogy, ami a hátamon van mit jelent? Mi vagy te?-tettem fel a kérdésiemet válasz reményében, ami nem jött. Nézelődtem összevissza mire észrevettem, hogy tőlem olyan nyolc méterre valami világít.
Oda mentem az oszlopoknak támaszkodva és közöttük botladozva. Az oszlopba volt vésve valami, ami meglett világítva. Egy angyal volt rajta, aki büszkén és magabiztosan állt. Hirtelen balra a következő oszlop is fényleni kezdett.
~Ez egy történet.~
A következő oszlopon az angyal prédikált talán, az embereknek. Csak neki volt szárnya. A másikhoz bicegtem. Ezen több kisebb kép volt. Az angyal segített az embereknek. Álmukban tanácsot adott nekik, fuvalatban probálta terelgetni őket és figyelmeztette ha baj közeledik. Jó kapcsolatban volt a többi angyallal is. A negyedik őt ábrázolta és az uralkodókat. Tiszteletteljesen viselkedett velük és bármit kértek megtette. A soron jövő képhez mentem. Ez azt mutatta, hogy a démonoknál új uralkodó lépett trónra. Alatta pedig, hogy az emberek kezdtek elfordulni az angyaltól és a rosszakra hallgatni. A hatodikon az angyal uralkodók leszidták az angyalt, de ő nem adta fel. Ugyanúgy probált segíteni az emberiségen.
~Hitt benne, hogy hallgatni fognak a jóra ha rájönnek, hogy rossz amit tesznek.~
A következőn két ember volt. A jobb oldali mögött egy démon állt. A bal oldali mögött meg az angyal. Az alatta lévőn veszekedni kezdenek a halandók míg a természetfeletti lények hatnak rájuk. Az oszlopon lévő harmadik képen... ~Megölte...~ Tovább léptem. A királyság megbüntette az angyalt amiért nem mentette meg annak az embernek az életét. Elvették a szárnyait és egy szakadékba dobták.
-Ez a te történeted, ugye?-kérdeztem miután kihunyt a fény
-Ez a hely teljesen megváltozott mióta új uralkodók kerültek trónra, de te más vagy. Nem vagy előítéletes, kezedet nyújtód mindenkinek mégha meg se érdemli.-nem tudtam, hogy hol van, de éreztem, hogy szemeivel a lelkemig hatol
-Miből gondolod, hogy én ilyen vagyok?-kérdeztem gyanakodva
-Látom rajtad, a szemeidben és nem mellesleg egy démonnal zuhantál le.-Seth vajon jólvan?
-Az angyal király azt mondta, hogy egy jövendőlés szerint egy szokatlan angyal fogja a következő háború vesztét vagy győzelmét okozni. Azt hitték, hogy én leszek az. Tudsz erről valamit?-ekkor láttam egy emberi alakot körvonalazódni távolban és követni kezdtem
-Hallottam róla, de ezt azóta megjövendőlték mióta egy bizonyos angyal meghalt és ha te vagy az akkor még kevesebbet tudsz magadról, mint gondoltam. Bár biztos, hogy te vagy az, a rajtad lévő tetoválás miatt.-kezdtem fáradni és egy kis részem már menni akart innen, de ő tud dolgokat amit én nem és lehet, hogy csak ő az egyetlen, aki meg is ossza velem
-Milyen angyal?-pont mikor megszólaltam, az oszlop amibe épp kapaszkodtam fényleni kezdett. Egy lányt mutatott, akinek ugyanott és ugyanaz a tetoválása volt, mint nekem. Alatta egy név állt. -Camael, aki látja jót, és az ítélethozót. Fény és árnyék egyszerre.
*Külső szemszög*
Amint Honorina felolvasta a kőbe írt szavakat a szárnyai csak úgy kirobbantak a hátából. Barackszín helyett narancssárgán fénylett, mint az ég naplementekor. Szeme barackszínűen ragyogott a sötétben. A jobb kézfején egy Nap jelent meg míg a balon egy Hold.
-Mi a..?-elakadt a szava is végig nézve magán
-Camael arkangyal.-szólal meg az angyal és fejet hajt Honorina előtt, aki ezt csak épphogy kiveszi a vaksötétből, mert hátrébb ment, hogy az árnyékok takarják kilétét
-Akkor igaz...részt kell vennem egy háborúban..-halkul el a lány és leszegezi a fejét
-Vagy nem.-felel rejtélyesen a sötétből a természetfeletti lény
-Ezt meg, hogy érted?-kapta fel a fejét Honorina és elindult az angyal felé, aki szintén menni kezdett
-Old meg, hogy a háború el se kezdődjön. Okos vagy, biztos vagyok benne, hogy boldogulsz, de most fűt az adrenalin és azért nem érzed, hogy a jobb bokád megrepett és a bal csuklód eltört. A szárnyad se lett jobb állapotban hiába kapott most kicsit jobb erőre. Amint innen kimész újra visszahuzódik. -válaszolt az angyal úgy, mintha sietne majd hirtelen Honorina mögé került. Szárnyai felé emelte kezét, elmormolt valamit és fényleni kezdett a tenyere majd a szárnyak széle is. -Rég nem használtam az erőm. Kívánom, hogy szerencsével járj az utadon Honorina.
*Honorina*
-Honnan tudod..-nem tudtam végig mondani, mert a szárnyaim maguktól csapkodni kezdtek és eléggé rövid idő alatt felrepültem a szakadék felé. Leereszkedtem a földre. Amint a lábam surolta a talajt a szárnyaim visszahuzódtak és a kezemen lévő tetoválások eltűntek.
~Ahogy megmondta...mégcsak a nevét se tudom.~
Hirtelen, ahogy megakartam indulni megszédültem és elsötétült előttem minden.

*Külső szemszög*
Samandriel az eget szelte baránője nyomát keresve. Hirtelen fel se ismerte Honorinat, aki a szakadékból szállt ki. Boldogan és megkönnyebülten pillantott rá. Sajnos mikor Honorina elakart indulni akkor elájult, de Samandriel elkapta még mielőtt találkozott volna a földdel. Karjában tartotta, nézte a sápadt arcát, de csak arra tudott gondolni, hogy jól van legjobb barátja. Samandriel nem arkangyal szóval nem tud senkitől telepatikusan segítséget kérni. Nagy levegőt vett, kezébe vette a lány elernyedt testét és amilyen gyorsan csak tudott repült, de alacsonyan. A kastély előtt muszáj volt megállnia az őrangyalnak, mert pihennie kellett, de szerencséjére Nathaniel átvette tőle Honorinat. Elvitték a gyengélkedőre ahol Raphael várta őket. A tűz angyal ágyra rakta a szőkeséget és kint várakoztak míg a gyógyító arkangyal ellátja a lányt.
*Honorina*
Mikor felkeltem, a lábam és a csuklóm be volt fáslizva. A helységben egyedül tartózkodtam. Felültem az ágyon és probáltam összeszedni a gondolataimat.
~Seth!~
Miután végigfutottam az emlékeimen, hogy mi történt csak a démonra tudtam gondolni.
~Hol van, vajon őt is ellátták?~
-Hé!-jön be és köszönt kedvesen Sam, kezemet tártam, ő meg azonnal át is ölelt -Most már semmi baj! - nyugtat Sam
-Hol van Seth?-kérdeztem pár perccel később és mikor másodpercem múltán sem kaptam választ felnéztem az engem ölelő lányra -Hol van Seth?!
-Honorina ő egy démon nem láthattuk el itt..-nem hallgattam végig. Azonnal felálltam, ami eléggé fájt a bokámnak, de nem érdekelt. Dühösen kiabálni kezdtem Sammel és kilökdöstem a szobából.
~Le kell jutnom a pokolba. Itt senki nem fog segíteni nekem..Az angyal a szorosból ő biztos tud segíteni!~
Kinyitottam az ágy mögötti nagy ablakot, elő hoztam a szárnyaimat, amik azért már elég jó állapotba voltak és kiugrottam az ablakon. Mielőtt lezuhantam volna csapkodni kezdtem a szárnyaimmal és elindultam a mezőre.