*Seth*
Miután haza vittem Honorinat...ilyen rossz kedvem lett. Nem igazán tudom leírni.
¤Mért telt el rossz érzéssel, hogy nem tudtam neki segíteni? Ő csak egy ember vagy valami, nem jelent számomra semmit!¤
A szobámban van egy üveggömb amin keresztül a halandókat tudjuk nézni. Hozzáértem.
¤Honorina Angelium¤
Már láttam is a szöszit.
-Hol voltál? Már a barátnőd is keresett. - kérdezte egy nő a Honorinatól
-Egy barátommal voltam nyugodj meg Dolores! - szöszi válaszán meglepődtem
¤Nyugodjon meg? Meg egy barátjával volt? Egyáltalán nem volt biztonságban. Ha egy másodperccel is később érek oda mikor Amy megtámadta már halott lenne. Nem normális a kiscsaj. Az tuti.¤
-Miért érdekel ennyire az a halandó? -kérdezte az ajtóban álló Amy
-Csak nem féltékeny vagy? - gúnyósan felé fordultam
- Ne is álmodj róla! Szimplán furcsa, hogy a nagy Seth érdeklődést mutat egy ember felé. - én magam sem tudom, de valami vonz benne
-Nem ember, de Amy ne hangoztasd ezt! - bólintott egyet majd magamra hagyott
*Honorina*
Megcsináltam a reggeli rutinom majd mentem suliba.
~Minden normális a tegnaphoz képest. Most senkivel nem találkoztam útközben.~
A terembe akartam menni egyből mikor megláttam egy nagy tömeget. A kíváncsiságom csábított arra, de végül nem érdekelt és folytatni akartam az utam, de valaki megfogta a csuklómat.
-Nem menekülsz.-búgja egy fiú a fülembe
~Ez a hang..~
-Seth?-a fiú mosolyogva fordított maga felé -Te meg mit keresel itt?
-Elfelejtetted, hogy démon vagyok? Azért vagyok itt, hogy a rossz oldalra tereljem az embereket. -suttogja nehogy valaki meghallja bár elég sokan figyelnek minket
-Mindegy csinálj amit akarsz.-mondtam és lezártnak tekintettem a beszélgetést
-Nemár legalább vezess körbe vagy valami.-szól utánam mire szemforgatva intettem egyet, hogy kövessen.
*Seth*
¤Most egy csomó lány féltékeny lesz rá és utálni fogják...Várjunk ha utálják akkor bántani is fogják..¤
-Hahó jössz?-ráz vissza a valóságba
-Igen.-válaszolok gyér hangal
¤Nem fogom hagyni, hogy bántsák!¤
-Na akkor egy gyors körbe nézésre van időnk.- mondja vidáman és belém karol majd elindulunk a hosszú kék folyosón

A tetőn végződött az idegenvezetés.
-Miért vagy itt?-kérdezte újra, de most kedvesebben és a tájról rám emelte a zöld szemeit
-Mondjuk úgy, hogy zavart a tegnapi dolog.. Nagyon emélted, hogy válaszokat kaphatsz tőlem, de nem így lett. -én magam sem értem a tetteim vagy érzéseim okát, de jól esik a közelsége
-A nagyszájú démon rosszul érzi magát?-kérdi gonoszan
-Igen!-rivalok rá, de őt nem zavarja továbbra is az arcomat vizslatja
-Milyen furcsa a szemed. - állapítja meg és megfogja az arcomat, hogy magával szembe fordítsa
¤Puha az érintése, kellemes.¤
-Vörös szemmel nem jöhettem ide.- leányzó a kezét a szája elé teszi és kuncogni kezd
-A rossz fiús imidzsedhez jobban illett volna a feketés szem, nem pedig a vöröses-barnás. - nagyon eredeti szöszi
-Még mibe fogsz bele kötni?-kérdem kicsit bosszúsan
-A tetkóid tetszenek és a piercingjeid is. - egyből kiakart békíteni vagy nem tudom miért kezdett el bókolni
-Szimplán mond, hogy baromi jól nézek ki.-erre finoman elpirult és félrenézett
-Inkább az ego hercege vagy, mintsem a pokolé.-gúnyol ki egy nagy mosollyal
-Igen?- hevesen bólogatni kezd, de a mosolya levakarhatatlan. Közel hajoltam hozzá. -Te meg lehetnél a hercegnőm. - suttogtam a fülébe amitől végigfutott rajta a hideg
-Idióta, ilyenkor inkább csikizz meg vagy valami ez nem volt vicces.- szól le kislányos zavarában mire eleget is teszek a kívánságának és csikizni kezdem
¤Ha most bárki látna az alvilágból el se hinné, hogy ez én vagyok. Mégjó, hogy engem senki nem követhet... Apám meg is ölne ha tudná, hogy itt vesztegetem az időmet.¤
-Elég!-visítja, közben meg egy hangos csengő zavart meg mindenkit a szórakozásban -Gyere órára kell mennünk!
Az óra dögunalmas volt, szóval elkezdtem dobálni papírgalacsinnal az elöttem ülő szöszit. Vissza is dobált párat, de a tanár észrevett minket és kiküldött óráról. A terem előtti székeken ültünk.
-Rég szórakoztam valakivel órán. Samantha még azért is rám szól ha beszélek valakivel. - na éljen hátha abból a másik lányból kitudok csikarni egy kis féltékenységet
-Ő ki?- kérdem mire mutat róla egy képet
-Samantha a legjobb barátnőm. Mindig vidám, gyönyörűen rajzol és mindig hisz nekem ha láttam valamit. -ezen egy pöppet ledöbbentem
-Eddig is láttad a természetfeletti lényeket?-kérdem mire bólintással válaszol és kíváncsian fürkészi az arcomat
¤Ez a lány lesz az őrangyala.¤
-Valami baj van?-kérdezte aggódva
-A barátnőd egy an..-ekkor az emlegetett szamár robogott be
-Honora gyere velem!-elkapja a lány karját és húzni akarja, de Honorina nem mozdul
-Miért és hol voltál eddig?-az őrangyal rám nézett, kék szemei a dühtől fénylettek
¤Tudja, hogy ki vagyok. Vajon mi lesz a következő lépése?¤
-Kerüld el ezt a férget, veszélyes! -Honorina leszedte a barátnője kezét a sajátjáról
-Mert rossz fiúsan nézki? Ne szórakozz Sam, te ítélsz el valakit a külseje alapján?- megvédett..
-Nem..egyszerűen nem bízhatsz benne.- ahogy látom ő sem akarta elhinni, hogy Honora kiáll mellettem
¤Nemcsak tart tőlem, mert démon vagyok... Oh rájöttem!¤
-Félsz, hogy elmondom neki az igazat? -Honorina értetlenül nézett engem míg a másik mérgesen
-Ne merészeld!-szűri ki a fogai közt
-Miről beszél Sam, milyen igazság?-kérdezte barátnőjét választ várva, de ő csak engem nézett, hogy mit fogok mondani
-A drága barátnőd egy őrangyal, akit a szüleid küldtek, hogy vigyázzon rád, ha már nekik nem kellettél.-mondtam el a valóságot mire a két lány ledermedt
-...Évekig hazudtál nekem?-szólal meg először Honorina rekedtes hangon
-Nem tehettem mást. Megtiltották nekem, hogy bármit is mondjak neked. De azt nem tudtam, hogy miért kell figyelnem téged, de amit mondott a démon az reálisan hangzik. - ez picit sértette az egómat
-Ki bízott meg?-kérdeztem rá az egyetlen lényeges dologra
-Az angyal király.-na most én is lefagytam
-Oh basszus! Angyal vidd fel Honorinat a mennybe!-szinte parancsoltam az angyalnak, ami nem is tetszett neki