-Csak ideiglenesek, amikor kiérdemled, magától ki fog nőni a rendes, de az sokkal jobban fog fájni. -mondja Haniel
-Értettem.-válaszolok boldogan
-Van is egy feladatom számodra. Franciaországban van egy lány, Léa. Nem tudom lebeszélni róla, hogy kövérnek és csúnyának tartsa magát. - egy kristályhoz vezetett ahol megis láttam az illetőt -Samandriel mindenben a segítségedre lesz, de ha valamit nem tud nyugodtan gyere hozzám. Elmondom amit tudnod kell.
~Léa Bonett tizennégy éves. Szereti a lovakat és a country zenét. Utál iskolába járni, mert két fiú folyton piszkálja a súlyával. Pedig egyáltalán nem vészes. Egészséges a leányzó. Sajnos nem tudja elfogadni saját testét miattuk és megesett már, hogy kihagyott pár étkezést inkább. Legjobb barátja Emma.~
Seth és Samantha kint vártak rám, nagyon meglepődtek, hogy a semmiből lett szárnyam. Gyors elmondtam nekik, hogy mi a feladatom.
-Sam vigyél el kérlek Lyonba. Seth, nem akarlak mindenhova rángatni magammal, szóval nyugodtan haza mehetsz most már. Köszönöm az eddigieket. Remélem néha azért meglátogatsz.- kicsit ledöbbent, de utána csak elmosolyodott
-Rendben szöszi. Ne aggódj jövök még húzni az agyadat!- megráztam a fejemet majd megöleltem a fiút
~Basszus, de jó illata van.~
-Jólvan.-mondja és megpaskolja a fejemet
Seth elment, Sam meg nyitott nekem egy portált az említett városba.
-Ezeket eltűntetem.-megfogta a szárnyam és egy kisebb fájdalommal visszahúzódtak a hátamba-Mit tervezel?-kérdezte míg sétáltunk a lány házához
-Mivel nincs semmilyen erőm sok választási lehetőségem nincs, szóval szimplán bemegyek hozzájuk és probálok beszélgetni vele. Ha nagyon kilátástalan vagyok akkor kupaktanács lesz a mosdóban, hogy milyen erőd van, ami segítségemre lehet. Addig is nem tudsz láthatatlanná válni?
-De.-válaszol búsan és mikor a ház elé értünk meg is teszi -Itt leszek mögötted.
Bólintottam majd becsöngettem.
Egy nő nyitott ajtót.
-Szia miben segíthetek?-fogadott kedvesen
~Hogy tudok franciául beszélni? Talán mégis van valamilyen képess..biztos Sam csinált valamit.~
-Jó napot, Léa egy évfolyamtársa vagyok és hozzá jöttem.-a nő megilletődött, de egy kedves mosollyal szélesebbre tárta az ajtót, hogy bemehessek
-Örülök, hogy más barátai is vannak Emman kívül. Hogy hívnak? - érdeklődött miután beljebb kerültem
-Honorinanak hívnak.-nem furcsálta a nevem. Franciaországba kellett volna kerülnöm Spanyolország helyett.
-De szép neved van! Léa szobája az elsőn van, jobbra a második ajtó.-bólintottam és már szeltem is a lépcsőfokokat
Kopogtam a lány szobáján, megvártam amíg szól, hogy bejöhetek majd kinyitottam a fa ajtót. A lány az ablakban ült és kifelé bámúlt, de amikor meghallotta az ajtó nyitódását felém fordult.
-Szia Honorina vagyok! Egy suliba járunk és egy feladattal küldtek hozzád.-megenyhült az arca, így én is picit fellélegezhettem
-Szia én Léa. Melyik osztályba jársz? - istenem csak le ne bukjak!
-A-s vagyok.-válaszoltam félve
!halvány gőzőm sincs, hogy ott hogyan nevezik az osztályokat!
-Én b-s, de hogyhogy nem láttalak még soha?-az egyik szemöldökét felhúzta. Ajjaj gyanakszik!
-Sokat hiányzom, ezért is kellett eljönnöm hozzád, hogy segíts felzárkózni.-hogy tudok ennyit hazudni egyszerre? Ez már önmagában egy képesség.
-Értem, akkor kezdhetjük is úgysincs más dolgom. - fel is állt az ablkatól, hogy magához vegye amikre szükségünk lesz

Már egy órája vesszük Franciaország történelmét. Kezdek fáradni, így is hosszú volt ez a nap.
-Tarthatnánk egy kis pihenőt? Ma elég sok dolgom volt és kicsit kivagyok.-a lány bólintott és félretolta a könyveket
-Akkor beszélgessünk, persze ha te is szeretnéd.-elmosolyodtam és bólintottam egyet.
~Ez a lány nagyon kedves és türelmes, valószínűleg ki is használják ezt sajnos.~
-Mesélek magamról és utána te is rendben?-Léa aprót bólintott -Akkor mivel kezdjem?
-Például mit szeretsz csinálni vagy vannak-e testvéreid? - bár a másodikra nem fogok tudni válaszolni. A nevelő szüleimnek nem lehet gyermeke ezért is maradhattam náluk.. Apám lehet azt gondolta, hogy áldás leszek nekik, de orbitálisan nagyot tévedett. Na az igazi szüleimnek meg kitudja, hogy lett-e még gyermeke utánam vagy előttem esetleg.
-Rendben. Mit szeretek csinálni? ...Az gáz, ha nem tudom?-kérdeztem kínosan nevetve
-Nem tudod? Én lovagolni szeretek...bár mások szerint nem kéne.-szomorúan félrenézett
-Mégis miért? - légyszi nyílj meg egy vadidegen lánynak!
-Áh hadjuk, nem lényeges. -megfogtam a kezét mire abbahagyta a kifogás keresést és rám nézett
-Tudod a szüleim eldobtak maguktól, mert azt hitték, hogy valami rosszat fogok csinálni a jövőben. Nevelő szülőknél nőttem fel, akik nem foglalkoznak velem. Szóval nyugodtan elmondhatod ha bánt valami. -a lány döbbent arccal nézett rám
-Sajnálom, ami történt veled... Tudod nagyon régóta nem volt kedves velem senki. Leszámítva az egyetlen barátomat és a családomat. Emman kívül senki nem tudja ezt, szóval kérlek had bízzak meg benned és ne add tovább! - a kérlelő tekintete szinte fájt
-Megígérem, hogy senkinek nem mondok semmit!-megnyugodott és bólintott -Akkor had halljam a történetedet Léa.

Ha valaki megkérdőjelezné, hogy miért bízna Léa és mondana el bármit is egy ismeretlen lánynak. Megesik, hogy őszintébbek tudnak lenni az emberek olyanokkal, akikkel csak futva összetalálkoznak. Nem ismeri őt, nem számít a véleménye vagy sose fognak többet találkozni így végképp nem számít, hogy mit osztasz meg vele. ❤️