A szobámban tértem magamhoz. Egyből eszembe jutott minden, hogy mi történt.
Fel is akartam kelni az ágyból és megkeresni a Deavat, de Nathaniel megfogott.
-Hova ilyen sietősen hercegnő? - nagyon viccesnek gondolta magát a fiú
-Vedd le rólam a kezedet, de rögtön! - parancsolta neki mire feltett kezekkel arrébb ment tőlem pár lépésnyit
-Oké azt hiszem valami félreértés törté.. - a mondandóját egy tűzgömbbel szakítottam félbe amit hozzá vágtam, de természetesen nem okozott neki semmi kárt
-Valóban az történt Nathaniel. - közeledtem felé a szobában lévő összes árnyéknak a nagyságát növelve. Így mire pontosan elé értem már semmit nem lehetett látni kettőnkön kívül -Egy kislányt fogtatok el! Szóval most elmondod, hogy hol van vagy addig verlek amíg el nem mondod!
-Lent van a kastély alatt, a börtönben.. - eltüntettem az árnyékokat és mentem is volna megmenteni Deavat - Honorina ő egy alvilági. Már lehet ki is végezték.
Árnyakkal hozzá fogtam a szekrényemhez és ott hagytam a francba.

Sietősen az alagsor felé repültem. Sajnos a börtönben nem tudtam hol lehet, ezért egy őrt a falra kentem követelve, hogy mondja meg hol az alvilági kislány, aki nemrég hozhattak be. Így tudtam meg, hogy már a kivégzőszobában tartják fogva. Kiszedtem belőle azt is, hogy azt mégis hol találom mivel foggalmam nem volt a hol létéről.
A helyiséget két igazán erőteljébben lévő angyal őrizte.
-Hercegnő ennél tovább nem jöhet! Itt sem kéne lennie szóval kérem fáradj.. - ráugrottam az őrre és könnyűszerrel földre vittem mivel egyáltalán nem számított rá, hogy megtámadom. A másik viszont egy lándzsával akart megtámadni amit felforrósítottam. Az őr mérgesen eldobta azt majd tűzzel lövelni kezdtem rá amíg semmi nem maradt rajta. Végül árnyékkal összekötöttem őket.
A terembe berontva a kivégző angyal épp készült leszúrni a kislányt. Nem állt meg mikor meglátott, hanem gyorsan folytatta. De elé repültem. Puszta kézzel megakartam állítani a kardot, de amint hozzá értem a pengéhez az blokkolta a képességemet. Így a mérgezett kard egyenesen az oldalamba fúródott, a tenyereimet is megsebezve. Elmondhatatlanul fájt és égetett egyszerre a folyadék, amivel be volt vonva a kard éle. A sikításomat szerintem az egekben is hallani lehetett.
-H-hercegnő.. - a kivégző angyal nem tudott mit mondani csak hebegett-habogott összevissza
-Dögölj meg.. - szűrtem ki a fogaim között és kihúztam a kardot magamból elég nagy fájdalommal. Mégha nem is volt olyan mélyen bennem..még is csak a húsomban vájkált. Ledobtam a földre és a bal kezemet azonnal rászorítottam a sebre. Szabad kezemmel kézen fogtam a lányt és sietni kezdtem a szobámba.
Elég sokszor megkellett állnunk miattam, de sikerült felérni. Az összes őr lent volt már mire én felértem így nem találkoztunk igazából senkivel.
Beérve a szobába lecsúsztam a földre.
Deava engem nézve sírva fakadt.
-Hé ssh semmi baj! - magamhoz húztam és csitítgatni kezdtem - Semmi baj nincsen..
A látásom néhol homálysodott és a sebből egy furcsa lilás-ezüstös folyadék is terjedni kezdett a seb körül.
~Ez biztos a méreg.. Nem hiszem, hogy jó dolgok fognak történni ha ez mégjobban szét terjed a véráramomban.~
Elkéne jutnom az ágyamig.
Ekkor hallottam meg, hogy valaki nagyon vergődik a szekrénynek.
~Ja tényleg.. Nathaniel még itt van!~
Az árnyékaim állaga nagyon furcsa lett, mintha folyna szét. Így nem sokkal később Nathaniel már magától is letudta olvasztani magáról.
-Mégis mit csináltál?! - kiabálni kezdett velem, de nem foglalkoztam vele
-Aah fogd már be! Inkább segíts! - a karomat nyújtottam felé mire mérgesen, de elsegített az ágyig
Befeküdtem és a gyógyító képességemmel próbáltam meggyógyítani magamat, de a fertőzés csak tovább terjedt tőle és rohadtul fájt is közben.
-Hé hagyd abba! - Nathaniel lefogta a karjaimat. Hisz csak kárt okoztam. Bár maga a seb valamennyire összehúzódott. - Megyek ide hívom Raphaelt.. Őt meg elviszem ahova tartozik.
-Ne..ne, kérem! - a kislány azonnal közelebb jött hozzám, az ágy mellett toporzékolt
-Tűnjél ki innen.. - mondtam miközben felsegítettem az ágyra Deavat
*Külső szemszög*
A tűz angyal szitkozódva, de elhagyta a szobát. A kis ördög aggódó tekintettel figyelte Honorina szenvedését. Tudva, hogy ezt ő okozta.
-Ne vágj ilyen képet kölyök! Nem fogok meghalni. - a fény hercegnő mosolyogva próbálta nyugtatni a lányt, aki minden erejevel hinni akart neki. Pedig még ő is tudta, hogy az a méreg mire képes.

Nem sokkal később Raphael és még egy angyal sietett az örököshöz.
-Nagyon halál vágyad van, igaz? - lépett az ágy mellé a gyógyító mire Honorina halványan, de elmosolyodott
-Meglehet. - Raphael társa idegesen lépkedett jobbra-balra - Ki a barátnőd?
-Látom hülyeségekre van energiád. Ne aggódj, pár nap múlva már nem lesz! - Raphael letisztította a sebet aztán levélszerű papírokat helyzett a sebre és köré. A lány ráfestett egy szimbólumot majd mindketten koncentrálni kezdtek ekkor a jel világítani kezdett. A hercegnő meg szenvedni a fájdalomtól. Szorította a lepedőt és próbálta visszatartani a sikolyait.
-Raphael nézd! - a lány hirtelen abba hagyta és felhivta a barátja figyelmét, hogy a méreg már a köldökig tovább terjedt
-Fenébe ez nem ér semmit! - egy táskából hasonló lapokat szedett elő csak ezek vörös színűek és alapból tartalmazott szimbólumokat összevissza. Rárakta az előzőekre és addig pakolta míg a lila ereket el nem takarta mind egy szálig. Ismét egy nagy jel került a közepére, ami világítani kezdett mikor Raphael és a lány fókuszálni kezdtek a sebre. Honorina ekkor már nem volt képes visszatartani a sikolyait, ezért Raphael elaltatta a lányt.
-Egyre csak forróbb.. Ez nem segít csak bántjátok őt! - Deava tudta, hogy a lány teljesen ki van merülve és nem volt jó passzban már a szúrás előtt sem
-Maradj ki ebből gyerek! Ha nem csinálunk semmit akor meghal! - szólt rá a lány Deavara, aki nem szólalt meg mégegyszer csak erősen megfogta a hercegnő kezét