Mielőtt fejest ugranánk a hóba, előbb haza tértünk egy gyors ruha cserére. A szeles erdőbe is megfagytam nem, hogy a hóba! Plussz, ha mégegyszer megbetegednék szerintem megölne az anyám.
A kapunál ugyanazt csináltam, mint előzőleg csak most más szimbólum jelent meg a tenyeremen.
-Nivis szigorú, ha politikáról van szó, de azon kívül hasonlóan barátságos, mint te. Főleg, hogy körülbelül annyi idős vagy, mint a húga. Szóval nem fog megtámadni vagy elfogatni. De engem nyugtat..-nem tudtam figyelni sokáig Charmenie-ra egy másik hang miatt
-Ez mi volt? - kérdeztem közbe vágva
-Micsoda? - Baraquiel és Charmenie is fülelni kezdtek, de semmit nem lehetett hallani
-Esküdni mertem volna, hogy hallottam valamit. - nem foglalkoztunk vele több ideig, folytattuk az utunkat hófarkasokat keresve

-Szerintem eltévedtünk. - nem akartam egyetérteni az egyetlen férfi tagunkkal, de foggalmunk nincs merre vagyunk és minden ugyanúgy nézki. Semmit nem közeledtünk az odu felé.
-Most mi legyen? Nem bolyonghatunk céltalanul. - Charmenie tanácstalanul nézett rám ötlet reményében
~Ki kell találnom valamit, de gyorsan, mert mind itt fagyunk meg vagy üres kézzel megyünk vissza. Leszámítva a frissen megszerzett szerződést. Ha szétvállnánk az maga lenne a katasztrófa. Mégha tudunk is kommunikálni telepatikusan.~
Pont mikor már kezdtem feladni egy erős aurát kezdtem észlelni halványan.
-Kövessetek! - szárnyaimat előhoztam és már repültem is sebesen az érzékeimet követve
-Erre, már én is érzem! - közel lehetünk, ha már mindenki érzi a jelenlétét. Biztos nemes és, ha mázlink van akkor az uralkodói családból valaki.
A semmiből valami futni kezdett felénk és rám ugrott.
-Lupa! - miközben egy hatalmas fehér farkas nyalta szét az arcomat egy női hang kiáltott. A farkas nyüszített és hátra fordult, de nem mászott le rólam.
-Szervusz Lupa. - megsimogattam és a társaim segítettek leszedni rólam majd felsegíteni a földről. Az oldalamnak, azért nem teljesen esett ez jól.
-Sajnálom, nem én neveltem így nem igazán hallgat rám! - sietett ide a lány aggódva. Egy másik farkas szorosan a nyomában követte. - Mit kerestek itt egyáltalán?
-Nivis-el szeretnénk beszélni. - válaszolt Charmenie helyettem. Míg én próbáltam összeszedni magamat az esésből.
-Megvolt a magatok gondja a hercegnő mérgezése végett így nem tudtatok róla, de Nivis eltűnt. - nem akartam elhinni, hogy egy ilyen komoly problémáról nem hallottam előbb
-Mégis mi történt? - kérdeztem a lányt, akihez az engedetlen farkas visszatért, mintha érezte volna, hogy szomorú
-Mi sem tudjuk pontosan sajnos. Alig egy hete még minden rendben volt, készültünk a ceremóniára, ahol a nővéremből lesz a falka új vezére. Két napra rá csak úgy eltűnt. Tűvé tettük érte az egész erdőt. A déli falka is segített a keresésben, de egy nyomot sem találtunk, mintha csak a hó nyelte volna el. - ez viszont nagyon nagy baj. Nincs örökös aka nincs szövetség meg persze szegények elvesztették egy tagukat. Én is lelennék eresztve, ha Charmenie vagy Sam egyik pillanatról a másikra kámforrá válna.
°Segíts..°
~Megint hallottam.. Most kivehető volt egy nő hangja.~
-Van sejtésetek, hogy merre lehetett utoljára? - Baraq áttudja érezni egy testvér fájdalmát így nem meglepő, hogy segíteni szeretne. Talán tudunk is.
-Nem sokan látták, de a Fehér medve tónál sokat sétált Lupaval vagy egyedül.
-Oda vinnél minket? - kérésemen Charmenie meglepődött, ahogy a hercegnő is
-Honorina minden tisztelettel, de nem ezért vagyunk itt. - gondoltam, hogy megpróbál visszatartani, de muszáj megtudnom mi vagy ki ez a hang
-Csak pár órát adj és, ha továbbra is céltalannak találod ezt az egészet akkor haza megyünk. - néztem a mellettem álló lányra, aki erősen marcangolta magát legbelül
~Van egy sejtésem Char, kérlek!~
-Jó, rendben! - adta be a derekát mire mindhármunknak egy nagy mosoly kanyarodott az arcára - Valerie, körbe nézünk mi is neked, hátha rálelünk valamire, amire ti nem. Viszont semmit nem ígérünk.
-Nem is kértem volna, hogy keresgéljétek a testvéremet, de köszönöm. Akkor utánam, a tempót biztos fogjátok tudni tartani. - mielőtt bármit is mondhattunk volna ráült a saját farkasára és futni kezdett
Amilyen nagyok, meglepően gyorsak.
-Menjünk mielőtt elveszítjük! - szólt ránk Baraq, aki már kibújt szárnyakkal várta, hogy meginduljunk

Közeledve a célhoz fájni kezdett a fejem, egy nő sikolyát hallottam tompán és láncok csörgését.
~Valami itt nagyon nem stimmel.~
-Azt nem mondtad, hogy ez a tó ekkora! - akadt ki Baraq, amint látó határba került a befagyott tó
-Egyszerűbbnek tűnt megmutatni. A lábnyomok sajna nem vezetnek semmire. A legtöbb, amit láttok az a mieink már, ha megmaradtak. Esténként nagy hó viharok is lehetnek, de bármikor elkezdhet csak úgy esni. - felelte Valerie leszállva szőrös barátjáról.
Lupa mellém sétált és a lábamnak dőlt.
~Hiányzik, mi? Elhiszem, nekem is van egy ilyen valakim, mégha tudom is a hollétét.~
-Az egész be van fagyva? - érdeklődött a villám angyal
-Nem, helyenként vannak lékek. - a széléhez sétálva a vékony jégre helyeztem a kezemet
°Könyörgök!°
A semmiből jelent meg a sikoly és a lánc csörömpölés. Csak úgy zengett a fülem.
~Ha ez folyamatos lenne már rég ömlene a fülemből a vér.~
-Honorina jól vagy? - Char guggolt le mellém - Érzel valamit?
-Igen.. Mindjárt jövök. Maradjatok itt, ez parancs. - a jégre léptem és figyeltem, hogy mennyire stabil
-Várjál ez nem jó ötlet! - Valerie is megakart állítani a másik két kísérőmmel együtt, de az árnyékaikat a földhöz ragasztottam
~Itt lesz, de vajon merre?~
Hideg, meleget játszva sétáltam fel s alá a tavon. A női hang hol erősödött, hol meg eltűnt.
A közepén meg álltam és leguggoltam.
~Az auráját sehol sem érzem. Nem is tudom hogyan lehetséges ez. Szóval egy megoldás maradt.~
Az erőmmel kitapogattam hol a legvékonyabb a jégpáncél és oda mentem. Épphogy ráléptem már be is szakadt.
Fény gömböket kreáltam magam köré. Különben az orromig se látnék annyira sötét van.
~Merre menjek Nivis?!~
Halványan, de láttam valamit a tó fenekén.
°Segíts, kérlek!°
Át is változtam sellővé, hogy gyorsabban tudjak úszni. Meg így jobban is bírom a víz hőmérsékletét.
Egy jég burkot véltem felfedezni a mélységben.
°Itt vagyok, ments ki innen!°
Át se láttam a burkon annyira vastag volt a jég.
Rátettem a falra kezeimet és Ulysses erejével körbe vontam még egy réteg jéggel, amit aztán összeroppantottam az alatta lévővel együtt.
-Nivis! - a Hercegnő jég láncai is szétrepedtek így süllyedni kezdett. A burokba nem jutott be a víz. Már halott lenne. Életben akarták tartani bárki is rabolta el.
Magamhoz húztam meglepően meleg testét és úszni kezdtem minden erőmmel a felszín felé. A jeget betörtem és kihúztam a vízből. Visszaváltozva húzni kezdtem a part felé. Mikor már biztos vastagságon jártunk engedtem a barátaimnak, hogy ide fussanak és átvegyék tőlem a farkas lányt.
-Ez a lehülyébb ötleted volt valaha! - az alakváltás miatt a ruháim eltűntek így Baraq vette le a kabátját, hogy rám terítse
-Tessék, ezt tegyétek rá! - Valerie levette a saját bunda palástját, amit Charmenie vett át tőle. Belebújtam és Baraquiel a karjaiba vett.
-Menjetek vissza a kastélyba, melegítsd fel Honorinat. Én itt maradok még. - utasította Charmenie és ellenkezés nélkül tettem is, amit mond
-Szólj, ha vissza akarsz jönni.-mondtam a lánynak mielőtt megnyitottam a kaput
-Úgy lesz! - barátom át is lépett az átjárón és ismét a jó, meleg palotában voltunk

Most jutott eszembe, hogy ugye nem tudnak más területére csak úgy beteleportálni. Vagyis saját erőből. Honorina viszont tudott készíteni egy portált a pokolba.. A szerelem erőt ad oké! Logikai buktatók vannak ne hari.
A királynő egyelőre direkt nem fejleszti Honorina ezen a képességét nehogy leszökjön megint.

Egyébként random ötlettől vezérelve csináltam egy térképet. Nem lett tökéletes, inkább vicces meeg nagyon picik az ikonok a területeken. Megpróbáltam kicsit jobban szemléltetni a dolgokat. Ha valakit érdekel akkor a legelső rész alján megtalálja.
😊❤️