Nagyon ellenségesen nézett minket. Éreztem Sofian, hogy remeg a félelemtől.
-Hallottam ám híred, hogy visszatért közénk Camael. A régen meghalt angyal, aki háborúkat nyert a másik oldal ellen, aki sose nézte, hogy kinek segít csak tette amit kellett. Csakhogy egyszer nem azt tette amit..-miközben épp leszídott olyan lenézően figyelt minket, mintha ő teremtett volna itt mindent
-Elég lesz Sariel(☝🏻) !-szól közbe egy másik férfi - Elnézést kérek a durvaságáért.
-Mi kérjük bocsánatát Sariel és Michael(👇🏻) arkangyal! - szólal meg Sam és meghajol a két férfinak
-Semmi gond nincsen Samandriel. Egyszerűen a kisasszony nem tudja, hogy mik itt a szabályok. - hirtelen ő is kissé zordabbá vál
-Elnézést kérek a rendbontásomért, de nem engedem, hogy bántsák ezt a kislányt! - tisztelet tudóan válaszoltam
~Hiába vagyunk egy rangban ha megsértem őket akkor a végén nagyon csúnyán megüthetem a bokámat!~
-Legalább nem ostoba a kislány! - nevet fel keserűen Sariel
-Nem vagy még trónörökös. Előbb még a tanácsnak is el kell fogadnia. - na erről még nem hallottam
-Ti most vicceltek, ugye? Sam te erről nekem semmit nem mondtál.. Sőt az a banya se! .. - morogtam az orrom alatt
-Nem tudom, hogy kinek képzeled magad.. - kezdett bele Michael mire mérgesen ránéztem és dobbantottam egyet. Akaratomon kívül az egész termet megvilágítottam fénnyel.
-Na menjünk csak el ahhoz a tanácshoz! - szólaltam meg dühösen mire Sariel csak fintorgott egyet, Michael meg bólintott. De belementek, hogy elvigyenek.

Sofiat végül az egyik szobalányra bíztam, akitől kaptam a hajdíszemet is. Michael bejelentette az uralkodóknak, hogy a tanács elé szeretnék járulni.
~Mit ne mondjak nem gondoltam, hogy ehhez az összes fő angyal is kell.~
Egy hatalmas terembe mentünk, ami persze nem itt volt, hanem egy másik városban.
A termében ahol összeülnek annak az elejében áll két padsor. A bal oldalt ültek a fő angyalok és a másikon pedig a király és a királynő. Velük szemben álltam én és előttem, a terem végében ült tíz vén angyal egymás mellett. Köztem és köztük vagy harminc méter távolság lehet.
-Honorina. Megnyerted a párbajt Charmenie ellen. Így a királynő szava által te lettél a trónörökös. Csakhogy ezt mi nem engedélyeztük. - mielőtt ide jöttünk volna egyántalán nem aggódtam. De most, hogy itt állok már a torkomban dobogott a szívem.
-Vagyis a tanács döntése az az, hogy nem lehetsz a következő uralkodó! Képtelen lennél irányítani az összes angyalt és embert egyaránt.. - megint baromi mérges lettem
-Maguk most szórakoznak?! Majdnem meghaltam abban a harcban! Miaz, hogy önök nem engedélyezték? Hisz végig ott voltak. Tudtak róla! Akkor miért nem állították le? Mi lett volna ha megöljük egymást?!.. Az az egész hülye csata a királnyő ötlete volt. Bár teljességgel felesleges volt mivel én vagyok a jogos trónörökös. Én vagyok Regina Angelium királynő és Azrael Angelium király lánya! Nekem van a legnagyobb jogom a trónra és ezt maguk is tudják.. Kétlem, hogy Regina csakúgy magától eldöntötte, hogy eldob magától. Nem igaz? - szólítottam meg az anyámat anélkül, de nem szakítottam meg a szemkontaktust a tanáccsal.
-De pedig így volt.. - válaszol halkan a királynő
-Mi? - fordultam hátra, hogy rá nézhessek
-Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok borzasztó izgatottak és boldogok voltunk. Ám sokszor voltak fájdalmaim és egyre gyengébbnek éreztem magam minél több idő telt el. Már akkor hihetetlen erős voltál mikor még csak egy magzat voltál csupán. Elszívtad az erőmet. Emiatt a lakosztályomban tartózkodtam folyamatosan és mikor megszülettél apádon és egy másik angyalon kívül nem engedünk be senkit. A kezembe vettem kis apró testedet és belenéztem a szemeidbe, amik nem zöldek ragyogtak, mint most.. Hanem feketén izzott, a hajad fehér volt, mint a hó és a bőrödet tetoválások lepték be. Nem tudtuk, hogy mi történik szóval kivettek a kezemből, Azrael elnevezett és mind egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy menned kell.. Ez a teljes történet. - csak lefagyva álltam. Nem tudtam egy hangot sem kiadni.
-Az az angyal pedig Charmenie édesapja, Azrael öccse vagyis a nagybátyjád. Már akkor eldöntöttük, hogy ő lesz az uralkodó helyetted. Ezért kellett harcot vívnotok. Neki is van már annyi joga a trónhoz, mint neked. - fejezte be apa a mesélést
-Nem.. Nincs neki annyi joga, mint nekem. Én születésem jogául vagyok trónörökös míg ő azért, mert féltek tőlem. Azraeltől megkaptam a nevem, mikor átváltoztam angyallá megjelent az ő erejük bennem. A Nap és a csillagok fénye. Camael ereje is megmutatkozott. Ha már lemondtak rólam akkor igazán felkészíthetnének a trónra, mert bizony én leszek a királnyő.. Meg kell nyernem majd egy háborút, mint az elődömnek. - ezután síri csend állt be. Feszülten vártam, hogy történjen valami. Nem is tudtam, hogy most mi járhat a fejükben.
-Rendben. Két feltétellel megengedjük, hogy te legyél az uralkodó. - szólalt meg végre az egyik öreg
-Ha Regina és Azrael felkészít a trónra és pontosan a tizennyolcadik életévedet betöltően késznek érzünk téged akkor megkoronázlak. - mondta a középső vén mire egy hatalmas kő esett le a szívemről
-Értettem! - válaszoltam és egy meghajlás után kimentem a teremből
Azonnal visszamentem a kastélyhoz. Nem is tudtam felfogni rendesen a dolgokat, de Sam már ugrott is a nyakamba.
-Mostantól vége a henyélésnek! Dolgunk van! Királnyőt kell faragnunk belőled! - jelentette ki magabiztosan és boldogan Sam amivel csak egyetérteni tudtam.

Sofiat a mellettem lévő szobában elszállásoltuk.
Ünnepeltünk és vígadtunk estig.
Éjszaka egy hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el. Azonban pár perccel később fél kómában hallottam egy zajt. Mintha az ablaknak ütődött volna valami, de nem volt olyan hű, de hangos, hogy felriadjak rá. Így nem foglalkoztam vele.