-Seth magunkra hagynál egy kicsit?-kértem a fiútól, aki csak megforgatta a szemét és elment -Hallgatlak. - utána minden figyelmemet az előttem állónak szenteltem
-Nem is tudom, hogy hol kezdjem... Mindig is féltékeny voltam rád és tudom, hogy most mit gondolsz. Jaj mégis miért lehetnék az hisz népszerű voltam? Ami félig jogos, de..ez csak a felszín. Abban az évben váltak a szüleim és minden percben azon kattogtam, hogy mikor kapok egy hívást, hogy költöznöm kell apámtól, mert összeomlott az alkoholista anyám miatt. Az iskola volt a menedékem. Ott viszont csak téged láttalak, ahogy semmilyen vérrokon nélkül mosolyogsz, jó barátaid vannak és boldog vagy. Nevetséges volt tőlem, hogy azért veszekedtem veled, mert jóban voltál Victorral. Nem tudom, hogy akkor mi ütött belém, mint a mostani incidensnél se, mintha nem is én cselekedtem volna..Tudom hülyén hangzik. Honorina nem kell megbocsátanod, komolyan. Kilöktelek egy autó elé pofátlanság volt tőlem, hogy a bocsánatodat kértem. Csak annyit kérek, hogy Hugora ne haragudj. Néha egy igazi szemét, de nem rossz ember és esküszöm, hogy megprobálok jobb lenni, mint, aki vagyok. -végig mondta, amit akart, hogy tudjak aztán elakart menni, de én valamiért csak elmosolyodtam
-Ha betartod ezt éés tényleg komolyan is gondoltad akkor, de csak akkor...ahh megbocsátok neked Lidia. -a szemében olyan megkönnyebbülést és hálát láttam, amit még soha. Futni kezdett felém és rám ugrott amitől hátra estem.
~Borzasztó rosszul érzem magam, mert attól tartok, hogy újra bántani fog, de..ha neki most ezzel tudok segíteni a lelkén. Ám legyen!~
Egész hátralévő nap rajtam csüngött. Egyszer hagyott el mikor ment csekkolni Hugot.

Elbúcsúztam a lánytól és elindultam haza.
~Sam és Seth vajon mit csinál? Samet már a reggeli eset óta nem láttam. Seth is a Lidiaval való beszélgetésem után eltűnt. Kezdem unni, hogy csak úgy szó nélkül lelépnek és amikor úgy tartja kedvük akkor vissza jönnek..~
-Vigyázz!!-hallom meg egy férfi hangját mire az útra kapom a tekintetemet. Egy kisfiú volt a zebrán, tőle pár méterre egy autó jött.
~Ah picsába!... Itt az idő, hogy meghaljunk!~
A gyerekhez futottam, előre löktem és a patka előtt elestünk. Szorosan magamhoz húztam. A kocsi épphogy elment melletünk.
~Oh baszki, de fáj a karom..és ég a hátam?.. Mégis mitől?~
-Jól vagy kölyök?-kérdeztem miután felsegítettem a földről és felmentünk a járdára
-I-igen köszönöm.-mondja remegve és kezdenek kibugyanni a könyei
~Kapott egy kis sokkot. Éljen, ez itt sír nekem. Míg egyre jobban fájni kezd a hátam, mintha..valami kiakarna jönni.~
Egy férfi futott ide és magához vonta a gyereket.
-Végre megvagy. Hála az égnek, hogy jól vagy!-mondta, én meg, mint, aki jól végezte dolgát folytattam az útamat haza. A férfi még utánam szólt, hogy hálás nekem meg, hogy nem néztem ki túl jól. Nem-e hívjon segítséget. Csak intettem egyet neki háttal.
Szinte alig állva és szenvedve haza értem. Nagy nehezen felvonszoltam magamat a szobámba.
~Kész most meghalok. Még jó, hogy nincs itthon most senki.~
Lassan akkorák lettek a fájdalmak, hogy üvöltenem kellett. A könnyeim is mosták az arcomat.
~Felakar gyulladni a hátam. A csontjaim meg, mintha nőnének és egyben törnének el.~
Egyszercsak valami lassan és kínkeservesen kezdett kijönni a lapockáim alól. Újra felsikítottam és szorítani kezdtem az ágyam végében lévő támlát.
-Hé-hé mi a baj?-jelenik meg mellettem Seth és egyből aggódni kezd
-Seth!-ennyit tudtam kinyögni
Szerencsétlen fiú csak hordta a törölközőket, hogy felitassa a vért.
-Basszameg nő a szárnyad!-szólal meg egy kis idővel később mögülem
-Hát ez csodálatos!..Han-niel mondta,..hogy fájni fog.., de ááh, hogy ennyire!-nem tudtam, hogy elhelyezkedni, mert minden pozícióban pokolian fájt
-Hát ez most félreérthető lesz, de már látszik a teteje.-mivel már így is minden  vérben ázott, ezért Seth inkább mellém ült és fogta a kezemet
-Ne iis mond, mintha..egy fura.. szülésen lennénk.-muszáj megálnom egy-egy szónál különben üvöltenék
-Ha kijön teljesen a teteje akkor már sokkal könnyebben fog jönni. Csak az eleje ilyen fájdalmas.-nyugtatott Seth, amiben nagyon bíztam
Hála az égnek igaza volt! Még egy ideig ugyanúgy fájt, de aztán, hát nem mondom, hogy nem éreztem semmit, de nem is akartam belehalni.
-Vége?-kérdeztem Sethet teljesen kimerülve
-Igen, kibírtad szőszi.-dícsér meg egy apró mosollyal
*Seth*
-Éljen.-felelte Honorina és leakart ájulni az ágyról, de gyors utána kaptam
¤Szerencsétlen ennyi fájdalom után még le is esne az ágyról...Oh Sátánom mi történik velem?!¤
Lefektettem az ágyára, a vértől átázott rongyokat ledobtam a földre és leültem mellé.
¤Megvárom míg felkel...Milyen békésen alszik.¤
Szőke tincseit félresöpröm az arcából és engedtem a belső énem csábításának. Így finoman simogatni kezdtem az arcát.
¤Már két óra eltelt. Mégis mikor fog felkelni?¤

*Honorina*
Mikor reggel felkeltem eléggé megvoltam illetődve. Seth mellettem ült, hátát a háttámlának döntötte és a feje félredölt.
~Milyen édesen alszik.~
Mellé kúsztam és a derekát átkarolva lehunytam a szemem.
~Biztos sokáig fent volt míg várta, hogy felkeljek.~
Nem tudtam visszaaludni. A szárnyammal játszottam. Széttártam őket majd összehúztam, persze baromi finoman. Még fáj egy kicsit ha mozgatom.
Egy kis idővel később éreztem, hogy Seth mozgolódik.
-Felébredtél?-kérdeztem halkan hátha alszik még miközben felnéztem rá. Nyitogatta a szemeit.
-Ja..nagyjából.-felel majd megdörzsöli álmos szemeit. Mikor akarja visszarakni a kezeit feltűnik neki, hogy még mindig ölelem őt. Erre gyorsan magamhoz húztam a végtagjaimat.
-Nézd!-terelem a figyelmét azzal, hogy megmutatom neki a szárnyam amit szinte már fájdalom nélkül tudok nyitogatni
-Nagyon jó, fáj még?-érdeklődőtt a szárnyammal nem is foglalkozva
-Igen, többnyire.-felelek halkan és lehajtom a fejemet
-Rendben. Hamarosan jönnek érted, hogy elvigyenek megtanulni repülni szóval most megyek.-hangja semleges volt, mint mikor találkoztunk. Viszont megsimogatta a fejemet aztán elment.
~Csináltam valamit?~
Nem töprengtem sokat ezen. Gyorsan elmentem fürdeni egyet. Közben probáltam teljesen visszahúzni a szárnyamat, ami sokadik probálkozásra sikerült is, de észrevettem, hogy egy tetoválás lett a hátamon. A lapockáim között három darab lótusz virág lett háromszög alakban. Kettő felül és egy alúl helyezkedett el. Egy ideig nézegettem őket, de aztán elkezdtem kiszedni a vért a törölközőkből és az ágyneműmből. Egy élmény lesz.