*Külső szemszőg*
~Igaza van Sethnek! Ha angyalok a szüleim akkor csak is a mennyben ismerhetem meg a múltamat.~
-Kérlek Sam, megakarom tudni, hogy ki vagyok!-kérlelte Honora az őrlődő őrangyalt
-Rendben elviszlek!-Honora és Seth is meglepődött, hogy Samantha ilyen hamar belement egy kisebb töprengést követően
¤Megkönnyebbültem, hogy elviszi, de nem akarom elengedni egyedül.¤
-Seth is jön. -jelentette ki Honorina mire a fiú szemei kitágultak, az angyal meg bosszúsan bólintott
-Vannak feltételek! Először is ott csak Samandrielnek hívhattok! Másodszor sehova sem mentek egyedül vagy beszéltek bárkihez is! Harmadszor, csak azt teszitek amit én mondok! -Sethnek egyáltalán nem tetszettek a feltételek, de elfogadta
Samandriel ekkor angyal formájába változott és egy fehér kaput nyitott a padlóba.
~Megint?~
Seth magabiztosan kezét nyújtotta a lánynak, aki el is fogadta így ketten ugrottak bele a fényes portálba, ami eltűnt miután az angyal is átment.
Egy fehér palotától nem messze érkeztek meg. Seth gyorsan kapucnit húzott a fejére mielőtt riadóztatják az őrséget. Felhúzta a földről Honorinat és szorosan maga mögé húzta.
¤Nem tetszik nekem ez a hely.¤
Honora csak döbbenten nézte a fiút, nem szólalt meg, élvezte, hogy Seth aggódást mutat felé.
-Gyertek mögöttem.-adja az utasítást az angyal, aki előttük lebegett
Seth végig fogta Honorina kezét és nem eresztette a közeléből.
~Mitől félt ennyire? Az angyalok jók, nem?~
-Samandriel kik vannak veled?-kérdezte egy kapu őr és gyanúsan nézte a két idegent
-Csak két ember, akiket a király elé kell vinnem.-válaszol nyugodtan Samandriel
¤Még jó, hogy emberi alakomban voltam mielőtt eljöttünk, különben mindenki érezné a démon aurámat.¤
-Rendben akkor mehettek.-elhúzta a kardját Seth elől, így tovább tudtak menni
A palotában az őrök gyanúsan nézték az angyal mögött sétáló párost.
-Hé Samandriel, mit csinálsz te itt? Nem arra a lányra kéne vigyáznod?-kérdezte egy barna hajú, szemüveges srác
-Baamiel, ne aggódj velem van.-mutat Honorara Sam
-Mégis mért hoztad magaddal?-kérdezte az angyal komoly hang vétellel
-Van egy sejtésem, hogy ki a szülője és az illető itt van. - Baamiel eléggé megilletődött, nem is tudott megszólalni
¤Hé én találtam ki, hogy kik a szülei!¤
~Seth keze megfeszült.~
Samandriel emlékeztette Baamielt a feladataira, aki folytatta is az útját.
-Remélem, hogy már senki nem fog megállítani.-mondja Sam gondterhelten
-Én is, kezdem unni.- szólal meg Seth is mérgesen
A legfelső emeletre kellett menniük a királyhoz.
-Kész vagy?-kérdezte Sam Honoratól
-Már csak egy ajtó választ el a lehetséges apámtól, szóval igen.- összeszedte minden bátorságát és benyitott egy nagy terembe
A szőke férfi nem nézett rájuk, egy halom papír volt az asztalán és azokra firkantgatott valamit majd egy másik kupa ba rendezte.
-Most már nem illem kopogni?-szólal meg bosszúsan a férfi mély hangján
-Bocsásson meg felsé..-akart kérni bocsánatot Samantha
-Samandriel pont te vagy ilyen illetlen? Hamár megzavartál nagyon remélem, hogy fontos dologról van szó. -hangja tekintélyt parancsoló amitől Honorina összerezzent.
-Igen, nagyon is fontos dologról van szó.-mondja Sam
-Valóban? Akkor hallgatlak, esetleg történt valami Honorinaval?-kérdi kis aggódással a hangjában
Sam biccentett a király felé Honoranak.
-Úram azt szeretném tudni, hogy maga-e...az apám.-remegett a hangja Honorinanak. Félt a férfitól, de legfőképpen a válaszától.
A király ekkor minden papírt leejtett a kezéből és döbbenten nézte a szőke hajú lányt.
-Tizenhét éve nem láttalak gyermekem... nagyon megnőttél.-mondja a férfi megtört hangon és a lány elé sétál. Seth elengedi Honora kezét, de nem áll arréb.
-Akkor igaz?-kérdezte könnyes szemmel, reménnyel teli hangon Honora
-Igen igaz, tényleg én vagyok az édesapád. Gondolom magyarázatot szeretnél.-a lány sírva bólogatott -Nem hiszem, hogy kielégítő lesz a válasz, de elmondom amit lehet. Van egy jövendölés miszerint egy szokatlan angyal hozzá meg a következő angyal-démon háború vesztét vagy győzelmét. Az anyád, a királyné nem akart kockáztatni, plussz te eléggé szokatlan voltál. Ő döntött úgy, hogy az emberek közt fogsz felnőni, így távol maradsz a mi világunk háborújától. A nevedet én adtam neked. Samandrielt, a legjobb őrangyalt állítottam melléd, hogy a démonoktól megvédjen. Viszont nem volt háború az előző években és most már tudsz a kilétünkről, szóval vagy nem jössz vissza többet vagy azzá válsz, ami vagy.
¤Mégis, hogy vehetne részt egy háborúban? Végig gondolta egyáltalán amit mond?¤
~Végre meg ismerhetném a családom, ott lehetnék ahova tartozom...Mégis félek és nem hiszem, hogy elfogadnának.~
-Felség akkor ő a trónörökös is, de egy másik hercegnőt akarnak megkoronázni, akit nem is ismerünk. Honorina válj angyallá és foglald el a téged megillető helyet, én tudom, hogy jó uralkodó válna belőled.-lelkesíti Sam barátnőjét, aki erőre is kap
-Lehetséges ez?-kérdezte Honorina az apjától
-Igen, de ahhoz mindkét uralkodó áldása kell, hogy megkaphasd a szárnyadat és az erődet... Nem bánom beszélj anyáddal és vedd rá, hogy megadja az áldást és az engedélyt a trónra.-a lány arca felvidult, de még nem tudja, hogy mire is vállalkozott
-Köszönöm apám!-mondja tisztelet teljesen Honorina
-Most menjetek, de akarok beszélni a démonnal! -mindhárman lefagytak ebben a percben
¤Mégis mit akarhat tőlem?¤
Seth lehúzta a kapucniját és a király elé sétált.
-Angyalok királya mit szeretne szerény személyemtől?-kérdezte finoman Seth mégis egy kis él is volt a hangjában
-Várjatok kint!-parancsol a két lányra. Sam el is indul egy meghajlás után, Honora viszont nem tudja ilyen könnyen ott hagyni a fiút.
-Nyugi szőszi, mindjárt megyek.-nyugtatja meg a lányt és rákacsint. Honora bólint és távozik a teremből.