~Csak ne legyen semmi bajod.~
*Külső szemszög*
-Mit keresel itt pokol egyik hercege?-kérdezte Azrael egy "kis" megvetéssel
-Nem akartam, hogy a lány egyedül jöjjön ide, ahol hemzsegnek az álszent angyalok.-Seth hangjában viszont csak ellenszenv és meg vetés hallatszódott
-Nem tiszta a szíved, démon vagy mégis a legtisztább helyre is be jössz Honorina miatt? - természetesen Azrael nem értette Seth indíttatását, de nem volt egyedül
-Azt hittem, hogy fontosabb dologról akarsz beszélni velem, nem pedig arról, hogy milyen vagyok. Szóval Azrael térj ki a lényegre.-a férfi felnevetett mély, öblös hangján
-Csak tűnj a közeléből, nincs szüksége rád. Amúgy is mit szólna Saitan, ha meglátná a kedvenc fiát egy angyal mellett? - a király távozásra akarta rávenni a herceget. Valahol igaza volt amit Seth is nagyon jól tudott.
-Rád nincs szüksége, hol voltál az előző tizenhét évben?! Sehol! - válaszol fennhangon Seth és magabiztosan kimegy az aggódó Honorina-hoz.
*Seth*
¤Az angyalok jók, mi? Nevetséges!¤
-Seth minden rendben, dühösnek tűnsz.- amint kiléptem a teremből Honorina elém sietett aggódva
-Persze szöszi, na menjünk a királynőhöz! Kezdek rosszul lenni ettől a helytől.- mondtam a végét halkan nehogy az angyal elkezdjen pattogni
-A királynő egy külön toronyba szokott lenni az információim szerint. Ahova nincs fel járat vagyis repülni kell. -mondta el az angyal a drága királnyő tartózkodási helyét
-Akkor hogyan fogunk felmenni?-kérdezte naivan Honorina
-Kettőt tippelhetsz. -szólok be a lánynak, aki mérges pillantást vet rám, de nem csinál semmi különösebbet
-Én felviszlek téged a démon fiúcska meg lent marad.-mondja győzedelmes mosollyal Samandriel
¤Nem fogsz ki rajtam angyalka!¤
-Ne parázz annyit szöszi, nem maradsz egyedül! Sam ha azt hitted, hogy a démonok nem tudnak repülni akkor nagyon is tévedsz!-felkaptam Honorinat és a lábam alatt megjelent egy téglalap alakú árnyékom, amivel tudok a levegőben meg igazából bárhol közlekedni
-Állj meg!-üvölt utánam Sam, de eszem ágában sincs így tenni
-Soha, probálj meg utolérni!-kiáltok vissza neki. Ekkor éreztem, hogy Honorina szorosan átkarolt és a kis kezei közé vette a ruhámat.
-Azt ne mond, hogy félsz a magasban.-gúnyolodok vele egy kicsit, de átkaroltam azért a vállát
-Nem attól félek.-válaszol halkan
-A királynőtöl?-kérdeztem közben hátra néztem, hogy Sam jön-e, de már rég előttem repül
¤A szárnyak, azért gyorsabbak.¤
-Mindentől. -Sam hirtelen megállt mire én is, de a gyorsaság miatt előre estünk
-Jól vagy Honora?-kérdezte aggódva Sam és felsegíti a lányt
-Persze, Seth felfogta.-már akartam beszólni mikor a lány a kezét nyújtotta felém. Nem fogadtam el, csal felálltam. Szerintem el sem bírna engem. (No offense lányok lehetnek erősek 😆❤️)
-Szóval ez az a torony?-kérdeztem az angyaltól
-Igen, szóval menjünk.-kész is volt a repülésre, kitárta a nagy szárnyait, amiket Honora csak úgy bámult
¤Irigység, szomorúság, csodálat. Van benne bőven rossz. Ez érdekes..Tetszik.¤
Megfogtam a lány kezét és magamhoz húztam, hogy álljon rá a szállító eszközömre amit én deszkának hívok. Rám mosolygott és indulhattunk is fel.
¤Ez rohadt magas!¤
-Csak nem tériszonyod van?-szemétkedett Sam egy gúnyos nevetéssel
-Haha nagyon vicces.-gúnyolom ki roppant humoros megjegyzését
*Honorina*
~Ha az anyám ötlete volt, hogy elhagyjanak akkor nem hiszem, hogy csak úgy tolerálni fogja a jelenlétemet. Nem mellesleg, nem vagyok angyal. Nincs szárnyam, nincs semmilyen erőm vagy hatalmam.~
-Megérkeztünk.-gondolataimból Sam hangja hozott vissza
A torony tetején volt egy hatalmas nyilás, ami bejáratként szolgált. Beléptünk rajta. A királynő szintén nagyon elfoglaltnak tűnt.
-Királynőm beszélni szeretnénk önnel.-szólal meg Samantha és meghajol
-Nincs időm rád Samandriel.-válaszolt hidegen a nő
-Királynőm ez nagyon fontos!-kérleli, de a nő csak a homlokát ráncolja
-Azt szeretném, hogy adja az áldását, hogy angyal legyek!-a hangomra rám kapta a fejét
-Új angyal vagy?-kérdésén mind meglepődtünk
~Ha tudná, hogy ki vagyok lehet nem menne bele.~
-Igen királynő. -felelek egy apró szünet után
-Ahhoz, hogy angyal legyél ki kell állnod egy próbát.-Samandriel ezt mért nem mondta?
-Ez nevetséges, ő a trónörökös!-csattan fel Seth mire most az először nagyon szívesen okoznék neki fizikai fájdalmat
-Charmeniet választottam utódomnak.-mondja értetlenül
Lefogtam Seth száját mielőtt mégegyszer megszólalna.
-Én akarok lenni az uralkodó!-mondom magabiztosan mire a nő meghökken
-Kicsit sokat akarsz, nem gondolod? - meglehet, de néha nem árt kockáztatni
-Királynő csak adjon egy esélyt!-könyörgöm és fejet hajtok előtte
-Egy hónap múlva lesz a koronázási megbeszélés. Három hetet kapsz, hogy felkészülj. Mert utána meg kell küzdened az én választottammal. Megfelel?-nagyon büszke ez a nő. El se hiszem, hogy ő az anyám.
-Megfelel.-viszont az elszántságom nagyobb, mint az aggódalmam
-Akkor hát menj Hanielhez, megengedem, hogy a vezetőkkel edzhess. Sok szerencsét.-a csakúgy csöpögött a gúnytól
~Egyántalán nem vesz komolyan, de ez még jól is jöhet. Legalább bőven lesz motivációm.~
Mérgesen távoztam a többiekkel.
-Sam vigyél Hanielhez!-bólintott és egyenesen oda vezetett
-Haniel a segítségedre van szükségünk.-lépünk be egy terembe ahol egy rózsaszín ruhás, szőkés hajú lány repdess angyaltól-angyalig
-Várjatok egy kicsit kérlek!-szól ide meg sem állva egy pillanatra
~Sajnálom szegényt.~
Seth neki dölt egy szekrénysornak és karba tette a kezét.
~Nagyon csöndben van. Biztos töri valamin a fejét.~
-Minden rendben?-kérdeztem elé állva
-Nem tetszik a helyzet. A királynő túl egyszerűen ment bele az egészbe. Főleg a csatával, hogy tudnál három hét alatt felkészülni?!-szemei villogtak a dühtől és beleütött a falba
~Mégjó, hogy nem a szekrénybe ütött!~
-Sikerülni fog, érzem. Itt vagy te, Sam és hiszek magban!-belenézett a szemembe majd félre, de nem válaszolt
Sóhajtottam egyet majd a barátnőmhöz mentem.
-Mi a helyzet?-kérdeztem a feszengő Samtől
-Nekem ez gyanús és félek, hogy bajod lesz. -aggódva rám tekintett -Csak ígérd meg, hogyha veszélyessé válik a helyzet kiszálsz!
~Nem ígérhetek ilyet, nem is hiszem, hogy akkora baj lesz, de nincs mit tenni.~
-Ha túl veszélyes lesz ígérem, hogy felhagyok vele!-szerencsére kicsit megnyugodott
~Csak akkor fogom abbahagyni ha mást is veszélybe sodrok a döntésimmel.~
Egyszercsak Haniel rogyadozott le mellénk.
-Jól vagy?-kérdi Sam és leülteti Hanielt
-Igen, csak egy kicsit sok volt ez így egyszerre. Amíg pihenek mondjátok el, hogy miben segíthetek?-Sam rám pillantott majd vissza a lányra
-Haniel, a királynő küldött hozzád, az angyallá válásom és egy csatára való felkészítés ügyében. - vázoltam fel az itt létünk okát
-Áh ien-igen már tudom! Megakarsz küzdeni Charmeniennal a trónért. Bátor vagy az biztos. Nem szoktam hazudni, szóval teljesen őszinte leszek veled. Nagyon kevés esély van rá, hogy győzz, de van szóval gyere velem hátra. Erre szükséged lesz!-követtem a lányt egy pihenő szobába -Ide ülj le és szorítsd a karfát.
Először nem értettem, hogy mégis miért kéne, de aztán rohadt nagy fájdalom nyílalt bele a hátamba amitől fel is üvőltöttem.
-Kész!-mondja Haniel én meg lihegve egy tükör elé állok
-A-azok szárnyak?-kérdeztem hihetetlenül és csak csodáltam a tükörben az újonnan szerzett szárnyamat