Miközben a jövőmön, Sethen és még vagy egy millió dolgon járt az agyam fel s alá mászkáltam a mezőn ahol repülni tanultam. Valamiért szeretem ezt a helyet. A srácokkal is itt lógunk ha van időnk.
-Gondolhattam volna, hogy itt vagy. - szállt le Nathaniel a közelben mire felé fordultam
-Hol máshol, drága barátom. Miújság? Anyám elhordott mindennek a megbeszélésen? - kérdeztem egy ferde mosollyal az arcomon és közelebb sétáltam a fiúhoz
-Megfogsz lepődni, de egy árva szót sem mondott rólad. Ha Charmenie nem mondja el mi történt szerintem meg se tudtam volna. De nem kell aggódnod, csak a bizalmasok tudják. Viszont nem azért jöttem, hogy a tanácskozásról csevegjek veled. - kíváncsian néztem rá, hogy akkor mégis mit szeretne tőlem - Nem ettél reggel óta. Meg se probáld tagadni. Szóval mivel végeztünk, ezért eljössz velünk enni.
-Nem állok ellen ennek a felettébb csábító ajánlatnak. - válaszoltam kuncogva és belekaroltam Nathanielbe
-Nem is lett volna választásod. Meg volt b tervem is. - felelte magabiztosan majd elrugaszkodott a földtől és felszálltunk

Az ebédlőben már csak mi tartozkodtunk. A vihar ikrek, Haniel és Sam már vártak minket. Nathaniel helyet foglalt a srácok mellett, én meg a legjobb barátném és közé ültem le.
-Na végre megjött a hercegnő akkor elkezdhetnénk enni is! - szegény Baraquiel már nagyon éhes lehet. Baamiel csak megrázta a fejét majd oda mormogott neki egy olyas félét, hogy nem igaz mennyire nem tud uralkodni magán.
-Eddig is ehettél volna ha ennyire éhes voltál Baraq. Lássunk is hozzá, mert én is éhen veszek. - a vacsora jó hangulattal telt. Az ikrek kivételesen nem civakodtak. Mindannyian nyugodtan hallgattuk végig a másik napját. Még mindig imádok velük lenni.
Miután már nem ettünk, hanem csak egymásra figyeltünk sztorizgatások közepette megfogtam Sam kezét majd Nath vállára dőltem. Kezdtem álmos lenni, de a világért se vetettem volna véget az estének.
Ám a szervezetem másképp vélekedett. Samet és Baamielt még végig tudtam hallgatni, de Haniel mondandója elején elnyomott az álom.

Mikor magamhoz tértem már az ágyamban feküdtem. Nem járhatott még olyan későre, a Hold épphogy kibújt a horizont alól. Valamiért egyáltalán nem éreztem magamat fáradtnak vagy álmosnak így kimentem a szobámból.
-Rád is hat a kék Hold? - kérdezte a semmiből Baraq, akitől eléggé megijedtem
-Nem szokott gondot okozni a telihold. - válaszoltam a fiúnak, aki nemlegesen megcsóválta a fejét
-Itt nálunk ténylegesen kékszínű lesz a hold és közelebb is jön hozzánk. Ez szerencsére csak pár évente történik meg, mert néhány emberre hatással van. Van, aki szimplán nem tud aludni, de van olyan legenda, hogy, aki egy ilyen napon születik az egy különleges víz típusú képességgel jön a világra. Elvileg a sellők világában fent délen, távol a civilizációtól van egy sellő, aki rendelkezik ezzel az erővel. Kíváncsi lennék mennyire rendkívüli az ereje. Na, de megyek is a dolgomra. Hamár nem tudok aludni akkor edzek pár órát. - Baraquiel most sikeresen felcsigázta az érdelődésemet. Vajon az ő képességét is áttudnám venni?

Gyorsan magamra kaptam valami ruhát és már mentem is volna a kapuhoz ha nem jövök rá útközben, hogy engedély nélkül nem tudom használni. Így nyitottam egy portált abba az erdőbe ahol találkoztam Asraiékkal is. Felrepültem a fák felé és dél felé tartottam.
Körülbelül két órába telt mire elhagytam az erdőt végre. Utána már csak a nyílt víz tárult elém.
Mivan ha víz alatt van épp? Akkor madártávlatból soha nem fogom megtalálni bár lent se. Túl nagy az óceán és nekem csak egy éjjelem van rá. Valószínűleg nem fogom megtalálni, de addig is repültem egyet.
Lejjebb ereszkedtem, mert láttam valamit ugrálni ki a vízből. Egy kis delfin család volt az. Egy darabig tartottam velük. Aztán lementek a víz alá és egy másik irányba úsztak tovább.
Ismét magasabbra szálltam.

Lassan a Hold is az ég tetején fog járni. Viszont még messze van a reggel.
Még mindig nem vagyok álmos, de a szárnyaim kezdenek fáradni. A távolban láttam egy sziklás szigetfélét. Nem egy egybe álló terület, hanem random sziklák álltak ki a vízből egész közel egymáshoz. De jó nagy területet befoglalt.
Közelebb repültem és leszálltam egy nagyobb sziklára. Kis időre leültem, csak gyönyörködni az égboltban aztán sétálni kezdtem. A sziklák között annyi hely volt, hogy simán áttudtam ugrani közöttük.
Pár kő mögött azonban füstöt láttam meg. Óvatosan közeledni kezdtem. Kitudja, hogy mi okozhatja. Közelebb érve egy nőt láttam.
-Messze keveredtél az otthonodtól kislány. - mégis hogy vett észre?
-Honnan tudta, hogy itt vagyok? - érdeklődtem és mellé sétáltam. Akkor vettem észre, hogy ő egy sellő. Ő lenne az?
-Istenem nehogy magázódj nekem! Nem nézek ki öregnek! - szóval az vagy csak fiatalítod a kinézetedet.. - A víz berezonált mikor leszálltál. Nem mellesleg elég erős jelenléted van. Bárki észrevenné.
Még gyakorolnom kell a lopakodást.
-Te vagy az a különleges sellő, aki a kék hold napján született? - elég direkt a kérdésem, de minek köntörfalazzak?
-Szóval ezért vagy itt? Nem gondoltam, hogy bárki is lenne ennyire hülye, hogy ekkora utat megtesz csupán a hatalomért. - rám pillantott. Ezüst szemei eléggé ridegnek tűntek.
-Nem tudtam aludni így gondoltam szerencsét próbálok... De várjál honnan tudod, hogy az erődet szeretném átvenni? - mások erre nem lehetnek képesek
-De szépen fogalmazol.. Valakinek az erejét úgy lehet "átvenni" ha megölöd. Persze nem, mintha hagynám magam. Egy időben sokan megprobáltak az életemre törni. Ezért jöttem el ide, a világ végére. Ahol sem tündér, sem démon se semmilyen lény nem tud ártani nekem. Komolyan ezt a szép estét erre pazarolnád el? - ezt nem is tudtam.. Mivan ha Camael azért tudott ennyi erőt szerezni, mert..rengeteget ölt?... Áh biztos nem! Akkor én is hasonlóképpen tudnék több erőhöz jutni.
-Biztos nem tudod kivagyok ha jól sejtem. Különben tudnád, hogy nem kell a véredet ontanom, hogy használhassam a képességedet. - nem tűnt lepettnek
-Áh értem már!... Szóval erről hablatyoltál te bolond lány. - van egy olyan érzésem, hogy nem rólam van szó -Ismertem az elődödet. - hogy micsoda? Személyesen ismerte őt? -Nem volt egy komplett nőszemély. Megakart menteni mindenkit. Sosem hitt abban, hogy bárki lehet csak rossz vagy csak jó... Számára démon és angyal ugyanaz volt. Ha nem lett volna egy hihetetlenül erős arkangyal, nem mellesleg a tanácsos lánya akkor már rég megölették volna.. Bár így is..
-Így is? - a tekintete szinte elsötétült
-Így is tudtak végezni vele.. - nem ezt akarta mondani az is biztos.. Mit titkolnak még előlem? - Örültem, hogy ismerhettem.. Ő is olyan hülye volt, hogy megkeresett az éjszaka közepén. Bár ő puszta kíváncsiságból tette ezt. Sosem használta az erőmet... Mielőtt meghalt magyarázott valamit arról, hogy visszafog térni egyszer és megváltoztat itt mindent. Élete végére rájött, hogy mennyire romlott társadalomban élünk. Ezért gyermek bízom benned és megtanítalak hogyan használd ezt a különleges erőt amit nem sokan mondhatnak magukénak. De csak egy feltétellel! - annyi mindent mondott amiről nem tudtam, hogy már azt se tudom hol járnak a gondolataim
-Mi-mi lenne az? - de most csak az számít, hogy erősebb legyek. Erre kell koncentrálnom.
-Betartod amit Camael megígért. Egy jobb világot hozol el az összes faj számára uralkodásod alatt.. És, hogy sosem fogsz engedni Regina akaratának! - most a sellő arcvonásai megszilárdultak. Életekről van szó, nem csak az enyémről vagy csak az angyalokérol mindenki életét megváltoztathatom ha királynő leszek.
-Ígérem, nem fogok csalódást hozni a nevére. Elhozom azt a szebb jövőt, amit megálmodott. - a sellő bólintott egyet aztán belökött a vízbe a farkával. Olyan gyorsan mozgott nem tudtam semmit tenni ellene.
-Akkor ne is huzzuk tovább az időt. Ne merj sellővé változni a vízben! - ez nem igazán olyan dolog amit szabályozni tudok, de megprobálom. Becsuktam a szememet és a sellőre néztem. Láttam a külalakját és az auráját. Meglepően kicsi ha azt nézzük milyen ritka erő rejlik benne... Ami elég összetett nem is tudtam elsőre átvenni.
-Kijöhetek a vízből így elég nehéz koncentrálnom? -válaszként vizet fröcskölt az arcomba és újra töltötte a kiseruját
-Ha víz típusú technikát akarsz alkalmazni akkor a legjobb amit tehetsz ha vízben vagy. Ne stresszelj rá csak hagyd, hogy a víz körülöleljen. Átáradjon a testeden és a lelkeden. - elengedtem magam és csak lebegtem a víz felszínén. Hallgattam amit mond és egy idő után éreztem, ahogy átjárja a testemet egy felettébb furcsa, hideg, de kellemes érzés. A víz ekkor mozogni kezdett körülöttem, ezért kinyitottam a szememet. Nagy lótusz formában rezonált a víz. Mintha valaki folyton belerajzolná.
-Látod kislány? Nem kell mindig erőltetni a dolgokat. Engedd, hogy megtöténjen, aminek meg kell történnie és nem lesz baj. Jólvan úgy látszik az erőm új gazdára lelt benned. - miért hangzott ez úgy, mintha neki már..nem lenne meg - Mi ez a bágyadt arc? Komolyan azt gondoltad, hogy ezt a rendkívül ritka víz képességet csak úgy letudod másolni? Ha önszántamból nem adom át valakinek akkor te ezt soha a büdös életben nem tudod átvenni legyél bárki is.. Ha lenne gyermekem akkor örökölhette volna tőlem, de nem akartam, hogy szegény gyermeknek egész életében bujkálnia kelljen. Így rád bízom, hogy fenntartsd az örökségemet. De nem a lelkizésnek van itt az ideje! Nincsen egy hetünk, hogy itt puszipajtások legyünk. Menj le a víz alá és érintsd meg a víz alsó felszínét, de a kezed ne látszódjön ki. Ha feltudsz jönni ismét akkor már nem lesz gond a többivel sem.
~Milyen többivel? Hisz csak egy ereje van. Meg, hogy érti hogyha vissza tudok jönni?~
Nem mondtam inkább semmit csak lehunytam a szemem és tettem amit mondott. Bár nem tudtam, hogy minek kéne történnie ha hozzá érintem a tenyeremet a vízhez.

Két perc múltán sem érzékeltem változást, ezért felakartam menni, de bevertem a fejemet valamibe.
~Mi a tosz ilyen kemény?~
Kinyitottam a szemem és megláttam, hogy befagyott a víz teteje.
~Viccel ugye? Miért akar mindenki megölni engem?!~
Ütni kezdtem a jeget mindennel. Fénnyel, árnyékkal még tűzzel is.. Pánikomban minden hasztalan dolgot megprobáltam.. De semmi.
~Már eltelt öt perc.. Nem tudom meddig bírom levegő nélkül.. Na meg kurva hideg is van. Mivel tudnám feltörni a jeget? Ez nem sima jég különben már rég betudtam volna törni... Akkor mégis mi a szarral tudom megszüntetni?~
Megprobáltam hozzá nyomni a kezemet és koncentrálni hátha éltűnik, de semmi sem történt. Mérgemben ököllel ütni kezdtem.. Nem ez volt a legokosabb ötletem. A jégnek nem lett baja a kezemmel ellentétben.
~Aah idióta! Gondolkodj! Magyarázott valami több erőről.. Tudom, hogy összetett képesség.... A vizet megtudtam fagyasztani. Vissza nem tudtam változtatni azzal a technikával amivel létrehoztam... De lehet, hogy valahogyan megtudom változtatni a halmazállapotát.~

Próbáltam visszaváltoztatni vizzé vagy párává bármivé, ami nem szilárd. De nem akart megváltozni.
Éreztem most már azért, hogy kezd fogyni a levegőm.
~Basszus mivan ha amit már megváltoztattam azt nem tudom visszaváltoztatni?~
A kezem körülötti vizet melegíteni kezdtem. Ismét érzem a karom az mindig jó.
~Fagyban nem fogok tudni párologtatni meg a jég ellen semmit sem érne.. Akkor csak a jeget tudom használni a jég ellen. Kérlek csak sikerüljön!~
A kezeim körül megfagyasztottam a jeget egy pár centis vastagságnyira és ismét ütni kezdtem a jégpáncélt. Úgy tűnt, hogy működik, de a levegőm vészesen fogyott.
~Miért ilyen vastag ez a szar? Ha túl élem ezt felmegyek és bevágom a vízbe! Leszarom, hogy hal és tud levegőt venni!~
A kezemről is törtek le darabok az erős ütések következtében.
~Csak még egy kicsit bírd ki!..~
Sikerült elérnem a felszínt, de már nem maradt annyi erőm, hogy felússzak és kihúzzam magamat. Süllyedni kezdtem a sötét mélységbe.
A látásom homályosodott. Valami világítani kezdett felettem.. Egy személy? Ki ez?
Végig simított az arcomon aztán alám úszott.
°Még mindig nem halhatsz meg bármennyire is igyekeztek.°
Egy meleg és szeretetteljes érintést éreztem meg a hátam közepén. Adott egy nagy lökést. Újra járt az erőm, mint akkor a kanyonban. A szárnyammal egy utolsót löktem magamon és a luk szélein megkapaszkodva felhúztam magamat. Azonnal vettem egy hatalmas lélegzetvételt.
-Már azt hittem kinyúvadtál oda lent. - nem igazán tudtam még kivenni, hogy pontosan hol is van csak a felettébb kedves hangját hallottam. Ezután kihúzott a vízből. - Elég sokáig tartott rájönnöd, hogy hogyan szabadulhatsz ki. Nekem kevesebb, mint tíz perc alatt sikerült feljönnöm. Te lent voltál negyedórát... Hogy nem fulladtál meg?
-Nem-nem tudom.. Láttam valakit a vízben. Hallottam a hangját is. Ismerősnek hangzott, már hallottam korábban.. Várjunk te hogyan szedtél ki a vízből? - már visszatért a látásom így tűnt fel, hogy a sellő többé már nem sellő. - Veled meg mi történt? Hogy vannak lábaid?!
-Ezeket mind megbeszéljük később. Most csak aludj Honorina. - az ölébe döntötte a fejemet és szinte azonnal elnyomott az álom

Hát itt is lenne a folytatás! Extra hosszúra írtam. Két dolog miatt hamár egy jó ideje nem hoztam részt akkor most legyen bőven mit olvasni. Nem mellesleg ezt leakartam zárni egy rész alatt. Hogy a következőben haladhassunk tovább. Rengeteg ötletem van még. Hogy mik legyen a háború előtt, alatt, után. Ezekből sajnos nem minden tud megvalósulni, mert a történet aközben is válzozik miközben írom. Nem minden fix, ahogy kitaláltam.
Az utolsó szent elemet, képességet viszont lehet, hogy drága Honorinánk nem fogja megtanulni vagy csak nem részletezem. Most már szeretnék jobban haladni a történettel. Nem csinálni ilyen kis edzős vagy egyéb kitéréseket.
Köszönöm a figyelmet, próbálom minél hamarabb hozni a következő részt. ❤️