Még sok évvel ezelőtt, Konoha kapujában az éjjeli őrök egy kosárra lettek figyelmesek... egy kosárra, amiben egy kisbaba aludt békésen.

Az két ninja azonnal jelentést tett a Hokagénak, aki maga elé kérette a kosarat, benne a csöppséggel.

- Tiszteletreméltó Hokage, kérem, legyen óvatos - szólt neki a férfi. - Lehet, hogy csapda...

- Mégis ki lenne olyan kegyetlen, hogy egy kisgyermeket használ fel csapdaként? - kérdezett vissza lágyan a Hokage, majd kivette a csecsemőt a kosárból, hogy alaposabban szemügyre vegye.

A kislány az érintésre kinyitotta szemeit és kíváncsian nézett körbe környezetében. Szeme megakadt az idős férfin, majd hangos kacagásban tört ki, amikor az felvonta egyik szemöldökét.

- Senkit sem láttatok? Hogy ki rakhatta oda?

- Senkit, uram. Egyszer csak ott termett. Van tippje, hogy mégis kinek a gyermeke lehet?

A Hogake megvonta vállait, majd amikor készült visszarakni a kosárba a kislányt, egy levélre lett figyelmes.

"Tisztelt Hokage uram!

Kérem, ne vessen meg engem döntésem miatt. Helyesnek láttam, ha magához hozom a leánygyermeket, aki pár napja született meg.

Yuri a halálisten gyermeke. Tudom, hogy a faluból való távozásom nem volt éppen a legkellemesebb, de kérem... neveljék fel, vagy öljék meg. Nekem nem lett volna hozzá erőm.Sajnálom, hogy zavarosan írok, de a félelemtől nem megy.

Tsushimura Ayame".

- Hát erről van szó... - hümmögött a férfi. - A gyermek a volt ANBU vezető, Ayame leánya. 

A két ninja meglepetten hökült hátra.

- Tsushimura-san gyermeke? Csak nem...

- Mielőbb biztonságba kell tudnunk - vágott közbe a Hokage. 

- De Ayame megszegte a parancsát. A Kyuubi pusztítása után nem sokkal elhagyta a falut, ezzel magára hagyva az egységét. Nem hagyhatjuk életben a gyermekét, hisz mennyi az esélye annak, hogy ő nem lesz ugyanolyan...

- Kiváló kunoichi? Vagy esetleg nem hagyja cserben a falut? Mind követünk el hibákat, amikre nem vagyunk büszkék, nemde... Ranmaru-san?

A férfi zavarában nyelt egyet, majd lesütötte szemeit. 
A Hokage lenézett a karjaiban fekvő kislányra. Csillogó zöld szemei és éjfekete haja volt, pont mint édesanyjának.
A csakrája már ilyen pici korában is lüktetett testében. Biztos volt benne, hogy a legjobb döntést hozta meg felette...

- A legfontosabb az... hogy Yuri nem tudhatja meg, hogy a Halálisten gyermeke...

*12 évvel később*

- Yuuurii - dörömbölt Naruto az ajtón. - Yuri! Az istenek áldjanak meg! Kelj már fel és nyiss ajtót, nem hallod?? Éhen veszek, te lány! Yuuuriiiiiii!!!

- Naruto, ha még egyszer ököllel rá mersz verni az ajtómra, a kilincsel foglak megetetni, abban biztos lehetsz! - nyitott ajtót a lány ingerülten. - Mit akarsz?

A szőke fiú megszeppenve állt a vele egy magas lánnyal. 
Hosszú fekete haja kócosan meredezett az ég felé, szemei alatt pedig hatalmas szürke táskák éktelenkedtek.

- Csak... gondoltam ehetnénk együtt.

- Együtt? Tehát arra gondolsz, hogy majd főzök, te meg felzabálod? Na azt lesheted - felelte egyszerűen a lány, majd készült becsukni az ajtót, de a fiú megakadályozta ezt lábával.

- Yuriii-chaaan, ne legyél már ilyen - nyafogott tovább a fiú.

- Naruto, hagyj már - fújtatott Yuri ingerülten. - Alig 10 perce keltem, meg amúgy is... neked nem edzésen kellene lenned, hm? 

- Ugyanezt kérdezhetném én is tőled - húzta ki magát a szőke fiú. - Bota és Seki azt mondta, hogy edzeni mennek a terepre Yutaka-senseiel, neked nem kellett volna velük tartanod?

Yuri felsóhajtott, majd intett a fiúnak, hogy kövesse a lakásba, ahogy hellyel kínálta. Közben feltett egy kancsó vizet teának.

Fáradtan dobta le magát a másik székre, majd felhúzta egyik térdét, amire fejét hajtotta. Szemével az értetlen és kíváncsi Narutót fürkészte és azon gondolkozott, hogy beavassa-e a dolgokba, amik pár hete kezdődtek.

- Na mivan, miért nem mondasz semmit? - türelmetlenkedett a rókaképű. 

- Naruto... - kezdte, majd megakadt. Helyesen dönt, ha elmondja neki? Mégis mi baj lehet belőle. - A sensei egy ideje egyedül edz velem. Meditációs gyakorlatokkal traktál és azzal, hogy visszafojtsam a csakrámat. Ne kérdezd, én sem tudom miért, de furcsa... Ugyanolyan vagyok, mint ti, ugyanolyan képességekkel. Mégis el akar fojtani valamit, amiről nem tudok. 

Naruto mindent értve bólintott, majd nagyot nyelt. Ő tudta... tudta mire fel ez az egész.

Alig pár hete hallotta, ahogy az öreg Hokage és Yutaka-sensei erről beszélgettek. 

"- Yondaime-sama, mi legyen Yurival? Még semmit sem vett észre abból, hogy a halálisten képességeit hordozza magában.

- Hm, lassan el kell kezdeni a személyi tréninget. Ha nem tanítjuk meg neki, hogyan fojtsa el, nagy rá az esély, hogy hatalmas pusztítás fogja sújtani falunkat - felelte egyszerűen a Hokage. - Kakashit terveztem erre a feladatra, de neki majd Sasukéval kell foglalkoznia.

- Amíg nem találjuk meg a megfelelő tanár neki, addig én szívesen elkezdem az edzést vele - ajánlotta fel Yutaka.

- Igen, ez így lesz a helyes..."

A víz felforrt közben, így Yuri felállt, hogy elkészítse a két teát, hogy aztán afelett folytathassák a beszélgetést.

Naruto kelletlenül vette át a lány kezéből a bögrét.
El akarta neki mondani, hogy kik a szülei, de félt, hogy ezzel megszegne valamit, illetve Yuri reakciójától.

Még kis pisiskorukban ismerkedtek meg egymással. "A két kitaszított". Szinte azonnal elválaszthatatlan barátok lettek és együtt hajtották végre a csínytevéseket.

- Yuri... - kezdte, mire a lány kíváncsian nézett rá bögréje mögül. - csak ne hagyd abba az edzést, rendben?

- Naruto...

- Csak ígérd meg!

Yuri lehunyta szemeit. "A két kitaszított". - Ígérem, Naruto.

Halk beszélgetés közben folytatták a teájuk elfogyasztását.

- Láttad? - tért egy másik témára hirtelen Yuri. Naruto értetlenül nézett rá. - A sok idegen ninját a faluban. Hangrejtekiek meg ilyenek. Kíváncsi lennék, hogy mégis miért jöttek ide.

- Én nem láttam semmit - mondta meglepette a fiú, majd megvonta vállait. - Legalább lesz valami élet a faluban.

Yuri egyetértően bólintott.
Sosem volt problémája a barátkozással, kedvesen nyitott mindig mindenki felé... Az már egy másik kérdés, hogy az emberek miért viszolyogtak tőle annyira.
Tanulmányaival sosem volt probléma, átlagos tanuló volt, átlagos jegyekkel.
Sokszor próbálta rávenni Narutót, hogy tanuljanak együtt a vizsgákra, de a fiú hajthatatlan volt.

- Konohamaruék elhívtak minket játszani, nincs kedved csatlakozni? - kérdezte Naruto, kizökkentve a lányt gondolataiból.

- De, persze, csak elkészülök! - mosolygott a lány, majd felállt és a mosogatóba rakta a két üres bögrét. - Találkozzunk a kapuban!

Naruto elköszönt addig a lánytól, majd mikor elhagyta a lakást, a lány gondterhelten sóhajtott fel.

Elszaladt lezuhanyozni, majd fáradtan nézte tükörképét. hullámos haja könnyedén bomlott le vállain és hátán. Sóhajtás keretei közben söpörte hátra a fürtöket, hogy két laza fonatba fogja össze.

Felvette ujjatlan, fekete garbóját, hozzá pedig piros szoknyáját, ami két oldalt fel volt vágva és csattok tartották össze.

Azt ajtóban megállt egy pillanatra.

"Sminkeljek? Minek, hisz nincs kinek tetszenem... Naruto is Sakuráért van oda, nem értem. Meg amúgy is csak barátok vagyunk! De mi van, ha összefutunk más faluból jöttekkel? Fontos az első benyomás... Na jó, talán egy kis sminkbe nem halunk bele!"

Visszaszaladt a fürdőbe, ahol gyorsan kihúzta a szemét, majd felkente piros rúzsát.

Elégedetten nézte immár felfrissült tükörképét.

12 éves volt, így nem volt meglepő, hogy elérte azt a kort, amikor számít a külső és kicsit jobban odateszi magát.
Sminkjeit is csak Sakura nyaggatása miatt vette meg, de most egyáltalán nem bánta, hogy akkor költött rájuk. Önbizalmat adott neki.

Sietősen elhagyta lakását, hogy aztán hátulról rávesse magát barátja hátára.

- Narutooo - kiáltotta ugrás közben.

- Yuri, mi tartott ennyi.... ideig... - fordult meg a fiú idegesen, majd eltátotta száját, amikor meglátta a lányt. - Nahát! De régen láttalak már kisminkelve!

- Fontos a megjelenés - mondta kihúzva magát Yuri. - Mehetünk?

A fiú zavarodottan bólintott, majd elindultak a Konohamaruékkal megbeszélt helyszínre.

- Hé, engedj már el! - visította onnan nem messze a kisfiú. - Nem hallod?

- Nézd már, Temari, milyen kis pisis.

Yuri és Naruto összenéztek, majd futásnak eredtek, hogy megállítsák a balhét és kiálljanak kisebbik barátaikért.

- Hé, te! - kiabálta Yuri, mikor közelebb értek. - Ereszd el! Most nagyobbnak érzed a pöcsödet, hogy egy nálad jóval kisebbe kötöttél bele, vagy mi?

Az ismeretlen kíváncsian fordult hátra.

Magas volt és egy fekete kezeslábas ruhát viselt. vállát egy nehéz, pólyába tekert tárgy nyomta.

- Te most nekem pofázol? - kérdezte flegmán.

- Kankuro, ne keresd a bajt - szólt rá a mellette álló, szőke lány.

Yuri most rá emelte tekintetét és eltátott szájjal nézett végig rajta. Nála pár évvel lehetett csak idősebb, kecses és szép alakja volt, hátán egy legyezővel.

- Ereszd el Konohamarut, te denevér! - kiáltotta Naruto, miközben nekiszaladt az ismeretlennek.

- Naruto, állj már! - kiáltott utána a lány, majd hirtelen megdermedt.

Ijedten kapta a fejét az egyik fára, de ott senkit sem látott. "Mintha lenne ot valaki, csak nem látom..."

- Kankuro, tedd le a gyereket - szólalt meg hirtelen valaki. - Vagy megöllek.

- Ga... Gaara - makogta a csuklyás ijedten, majd elengedte Konohamaru ruháját.

Yuri odaszaladt hozzá, hogy felkapja és távolabb vigye az ijesztő alakoktól.

- Jól vagy, Konohamaru? - kérdezte, majd mikor a fiú bólintott, ismét felnézett a fára.

Ott egy vörös hajú fiú lógott fejjel lefelé és gyilkos tekintettel nézett rájuk.
Yuri testét félelem rázta meg, majd amikor a fiú az ő szemébe nézett, rájött, hogy nincs mitől félnie. "Nem minden az, aminek látszik, Yuri-chan."

- Mégis kik vagytok és honnan jöttetek? - kérdezte Yuri, le sem véve a szemét a vörösről.

- Homokfaluból, a chunnin vizsgára - válaszolta a szőke lány.

A vörös időközben a homok segítségével, ami a lopótökjéből szivárgott ki, a másik kettő mellé teleportált.

- Chunnin vizsga? - értetlenkedett Naruto. - Az meg mi?

- Még ennyit se tudtok? - kérdezte a csuklyás.

- Aki sikeresen elvégezte a chunnin vizsgát, azt genninből azzá léptetik elő. Több fordulóból áll és csak csapatok indulhatnak - vágott közbe Yuri. - Csak ők a hülyék, én nem. Amúgy Tsushimura Yuri vagyok.

A csuklyás féloldalas mosolyra húzta a száját, amit a lány kedvesen viszonzott. 

- Nem érünk rá felesleges fecsegésekre - mondta félvállról a vörös, majd intett a másik kettőnek. - Menjünk.

- Várjatok! - kiáltott utánuk Yuri. - Illendő lenne nektek is bemutatkoznotok!

- Yuri, hagyd őket elmenni, én félek tőlük - ragadta meg szoknyája szegélyét Konohamaru.

- Ugyan már, Csöpi. Nincs mitől félni. A zord külső gyakran kedves belsőt takar. Sose ítélj első látásra! - dorgálta meg a lány a kisfiút.

A három homoki megállt és értetlenül néztek az előttük álló fekete hajú lányra.

"Milyen kedves lány..." - gondolta a szőke és a csuklyás magában.

- Engem Temarinak hívnak. Ők pedig itt az öcséim, Kankuro és...

- Gaara - vágott közbe a vörös.

Yuri meglepetten nézett rá, majd kedvesen elmosolyodott.

- Igazán örültem a találkozásnak. Érezzétek jól magatokat Konohában - hajolt meg illedelmesen.

Temari és Kankuro meglepetten néztek össze, majd amikor látták, hogy öccsük elindult, gyorsan utána eredtek.

Yuri hátranézett a többiekre, akik értetlenül néztek rá.

- Most mi van? - kérdezte.

- Neked elment az eszed? - kérdezte Naruto indulatosan. - Ne barátkozz velük, rossz alakoknak tűnnek.

- Naruto, ne ítélj első ránézésre. Durva, hogy ezt pont neked kell mondanom - szúrta még oda a lány.

A fiú szégyenlősen lesütötte szemeit.
Titkon féltette a lányt és nem akarta, hogy baja essen. Hisz ha elvesztette volna... úgy a legjobb barátját vesztette volna el.
A személyt, aki megértette, hogy milyen nehéz eligazodni és beilleszkedni ebbe a világba.
Irigyelte, amiért neki olyan könnyen ment a barátkozás. Ő akárhányszor próbált közeledni valakihez, csak lenéző tekinteteket és megvetést kapott cserébe.
Olyan akart lenni, mint ő.

- Igazad van, Yuri. Sajnálom...

"A két kitaszított..."