Suzanne Hopkins, idegesen kémlelte az apátság romjait, melyből a sötétségnek köszönhetően már nem sok minden látszódott. Türelmetlenül dobbantott egyet a lábával, majd mégegyszer (ezúttal a másik irányba is) körbe nézett. Csend. Vérfagyasztó csend, melyről tudja az ember, hogy egy mindent elsöprő vihar, különös előhangja. A másodpercek lassan lassan percekké dagadnak, és még mindig csak a csend. Az ügyvédnő ezúttal a telefonját veszi elő, hogy leellenőrízze a naptárába beírt időpontot. Ám ekkor megzördül valami mögötte, látóterébe egy sötét alak kúszik. Óvatosan fordul meg, majd kétségbeesetten teszi fel a kérdést:

- Ki van ott?-a nő hiába vár választ, továbbra is vérfagyasztó csend honol az éjszakai tájon. Aztán egy fojtott női sikoly. Majd egy test tompa puffanása.