~ Chanyeol szemszög ~
Feszülten figyeltük egymást. Egyikünk se tudta mit kéne tennünk, azonban azzal mind egyet értetünk hogy Chaehee a maffia dologról nem kell tudnia. Tiszteletben tartom amire hyung kért meg, és ezzel nem vagyok egyedül, a csapat többi tagja is osztja a véleményem. Mielőtt még megszólaltam volna Lay közbe lépet.
-Zhang Yixing vagyok, katonai orvos. Ők itt a barátaim, Park Chanyeol és Do Kyungsoo. Hidd el nem akarjuk bántani a húgod csak segítettünk neki. Chanyeol talált rá és rögtön azután engem hívót. Nincsenek súlyosabb testi sérülései viszont egy pszichológus nem ártana- mindig is szeretem hyung egyenes beszédét. Baekhyun úgy tett mint ha először találkoznánk.
-Pszichológus?- sokkolva kérdezi Baekhyun – Mi történt veled?- pillant húgára az azonban egy árva szót sem szól
- Szerencse hogy rátaláltam és hogy sikerült megszöknie- szólaltam meg egy kis dühvel a hangomban
-Hogy? De ki tette ezt?- emelte rám tekintetét hyung és már mondtam volna annak a szerencsétlen nevét mikor is Chaehee megelőzött
-Nem tudom, nem ismerem- fúrta fejét bátyja mellkasába. Szúrós tekintettel néztem rá, miért nem mondja el? Legszívesebben tudtára adnám viszont nyomos oka lehet ha Chaehee elhallgatja. Minden esetre szem előtt fogom tartani azt a bizonyos Kim Taehyungot és ha bármi gyanúsat tesz, gondolkodás nélkül ölöm meg. Az okát magam sem tudom, hogy miért reagálok így de úgy érzem meg kell védenem ezt a lányt bármi áron. Nem azért mert hyung meg kért rá, csupán ezt szeretném.
-Nem emlékszel semmire? – reménykedve kérdezte Baekhyun hátha mégis eszébe jut valami, ám mindhiába. Chaehee egyhamar nem fog mondani semmit. – Nem fogom annyiban hagyni, ígérem megfizet amit tett veled bárki is legyen- suttogja húga hajába mitől az csendben sírni kezd. El sem tudom képzelni mit érezhet most, a barátja elárulta és még ennek ellenére is védi. Szívem szerint addig verném míg pokolra nem jut...
-Chanyeol minden rendben?- Kyungsoo szakítja félbe a gondolatomat így ott se tudom megölni
-Persze csak kissé elbambultam- mosolyodom el ahogy Chaehee rám pillant. Pár perc után Baekhyun négyszemközt szeretne velem beszélni. Idegesen túrok hajamba mivelhogy most a jól megérdemelt szidást kapom amiért nem szóltam hamarabb.
-Halljam mi az igazság- egyből a közepére csap ami nem meglepő viszont nem erre számítottam
-Nem tudom vagyis nekem is ezt mondta- sütöm le szemem szégyenemben, ez az első alkalom hogy hazudok neki. Frusztráltan kezdi tépni haját majd tesz pár kört a szobámban aztán hirtelen megáll előttem. Úgy nézek rá mint egy ma született bárányra.
-Tud meg a teljes igazad és néz Kim Taehyung után. Rossz megérzésem van vele kapcsolatban, de te is tudod hogy nem lehetek semmit. Én lennék az első gyanúsított és ezzel együtt ártanék a húgomnak valamint a cégnek is- szóval nem csak nekem gyanús ez a fickó
-Már intézkedünk ellene- csendül fel Kyungsoo hangja. Mivel nem számítottunk rá, ijedten kapjuk rá tekintetünk de amint tudatosul bennünk hogy csak Soo az, megkönnyebbülten fújjuk ki a levegőt – Chanyeol megkért miképp nyomozzak utána mert gyanúsnak véli- örültem hogy ö is elhallgatja hyung előtt bár Chaehee reakciója egyértelmű volt. Ezek után nem mondtunk semmit inkább a nappaliba indultunk. Baekhyun rögtön a húga mellett foglalt helyet, én meg a kanapé másik oldalára ültem.
-Figyelj Chaehee, úgy döntöttünk, hogy itt maradsz amíg nem tisztázódik ez az egész ügy- kezd bele amit egyébként nem is beszéltünk meg azonban egyet értek vele –Nagyobb biztonságban lennél Chanyeol mellett, jelenleg ez ami fontosabb- a lány beleegyezően bólint maga elé bámulva. Lay megragadta a kocsi kulcsot annak érdekében, hogy ö majd haza szállítja a vendéget illetve Kyungsoot is, kettesben hagyva minket. Közelebb csúsztam legjobb barátom húgához, mi módon kellemesebben cseverészni tudjak vele.
-Hogy érzed magad?- lágyan kérdeztem szinte már suttogva
-Viszonylag jól, köszönöm- tördelni kezdi ujjait, gondolom zavarában. Megfordult a fejemben, hogy kérdőre vonjam amiért nem árulta el Taehyungot, de amint ránéztem enyhén pirult arcára, rögvest elvetettem ezt a gondolatot. Hogyan lehet ilyen szép? Nem is, Chaehee nem szép hanem gyönyörű. Ha jobban megnézi az ember észre vehető mennyire hasonlít Baekhyunra. Ugyan az a pisze orr, csillogó kiskutya szemek amikben teljesen elvesz az ember, kissé vékony csókolni való húsos ajkak... Mi? Nem, nem szabadna ilyeneken járjon az agyam. Ö a legjobb barátom húga nem kedvelhetem, nem szabad engednem a csábításnak még ha legszívesebben rávetném magam itt és most. Szerencsére félbe szakította hülye gondolat menetem így a nap további részében beszélgetünk, néha sikerül megnevettetnem ami irtó jó volt hallani. Este felé felkísértem a szobámba mivel sokat kell pihennie.
-Szükséged van valamire?- vigyázva takartam be
-Köszönöm nem- hümmög a takaróba bújva mint egy kisgyerek
-Aludj jól- felkapcsoltam az éjjeli szekrényen helyezkedő kislámpát majd elhagytam a szobám. A nappaliban Lay próbálta kihúzni a kanapét, hogy aludni tudjon ám nem sok sikerrel járt. Frusztráltan sóhajtott fel mire nem tudtam magamban tartani a röhögést.
-Ne neves, te állat inkább segíts- összeszűkült szemekkel pillantott rám
-Dehogy segítek, ahogy látom magadtól is jól boldogulsz- nevetek még jobban amit ö nagyon nem díjaz
-Oh szóval ennyire szeretsz- somolyog  láthatóvá téve gödröcskéit.
~~~
Valamikor hajnalban ébredtem fel hála Yixingnek. A nyakamba szuszogott tetejébe pedig össze is nyáladzott. Morgolódva fordultam a másik irányba, ám sehogy se tudtam jött álom szememre, kellett nekem vele aludni. Vajon Chaehee alszik? Jobb lesz ha megnézem nehogy baj legyen. Lassan álok fel a kihúzót kanapéról fölösleges hiszen Layt még az atombomba se kelti föl amilyen mélyen alszik. Óvatosan kinyitom az ajtót átlépve szobám küszöbét. Háttal nekem fekszik, minden bizonnyal az igazak álmát alussza. Ahogy egyre jobban közeledek megpillantom szétnyílt ajkait amit most a haja kissé eltakarja. A látványra mosolyra görbülnek ajkaim. Még egy ideig bámulom aztán úgy döntök eltávolítom azt a rakoncátlan tincset. Szívem gyorsabban kezdi pumpálni a vért ahogy bele gondolok mit hoznék fel mentségül ha hirtelen felébredne. Valószínűleg valami hülyeséget nyögnék ki amit talán be is vesz tekintve milyen fáradt lenne. Hiába győzködőm magam miképp barátként tekintsek rá, egyszerűen nem megy. Ahogy a kis éjjeli lámpa megvilágítja fél arcát ahogy szét nyílt párnácskáit bámulom, hallom édes szuszogását, nem tudok nem nőként tekinteni rá. Csodálatos érzés lenne magam mellett tudnom és bár nem régóta ismerem érzem napról napra jobban megkedvelem. Gyengéden végig simítok arcán majd magára hagyom álmaival együtt.
-Alszik Chaehee?- kis híján leütöm a kínait annyira megijedtek mikor megszólal
-A frászt hozod rám hyung- kapok szívemhez ami eszeveszett mód dobog. Ö csak felkuncog majd várakozóan vizslatni kezd – Úgy alszik mint egy gyerek
-Kedveled?- hirtelen ér kérdése ezért sem válaszoltam azonnal
-Mi?- nyögőm ki nagy szemekkel pislogva hyungomra
- Ezek szerint igen- mosolyodik el majd hátat fordítva fészkeli magát kényelembe. Annyira megdöbbentem hogy válaszolni se tudtam, mikor meg rászántam magam Lay már rég aludt mint a bunda. Ennyire feltűnő lenne?