~ Chanyeol szemszög ~
-Tessék?- nyögőm ki az első eszembe jutott dolgot- Byun Chaehee, mit morogsz az orrod alatt?- gonosz mosolyra húzom az ajkaim, mivel tisztán és érthetően hallottam mit mondott, csak úgy tettem mit aki nem hallotta. Baekhyun már az elején az orrunkra kötötte, hogy ha bármi közünk is lesz a húgához, puszta kézzel foszt meg a büszkeségünktől, bár akkor még senki sem ismerte személyesen Chaeheet. Nem akartam összetűzésbe kerülni vele, hiszen mégis a legjobb barátom, de nem is ez a fő probléma. Semmiképp sem akarom ennél veszélyesebb helyzetbe taszítani öt, már pedig ha együtt lennénk, akaratlanul is ez lesz a vége. Eddig is tisztában voltam vele, hogy Chaehee más érzéseket ébreszt fel bennem, mit a többi nő, csak nem akartam bevallani. Azonban ahogy erősen kapaszkodik karjaimba, mint aki sejti, hogy valami baj történt, rádöbbent arra a tényre miszerint szeretem ezt a nőt. Bár nem mondta ki nyíltan, érzem ö is így érez, ami felettébb boldoggá tesz.
-Én nem...nem ezt akartam mondani- óvatosan elereszti karom majd a padlót kezdi el vizslatni zavarában, ami egy apró kuncogást vált ki belőlem.
-Biztos?
-Teljesen- bólint magabiztosan
-Persze, majd száz év múlva el is hiszem- nevetek fel a bénának nem mondható viccen- Na most pedig, az igazat akarom hallani- vigyorodom el gonoszan
-Csupán, én...nézd Kyungsoot- mutat az említettre, aki minket nézet nem ahova lép, ennek eredménye kép elesett a padlón. Mindkettőnkből egy szere tört ki a nevetés de rögtön abba is hagytam mikor Baekhyun komoran elém sétált.
-Magamra hagynál a húgommal?- válaszként bólintottam és már ott is hagytam őket, ám nem mentem messze, hülye lettem volna. Baekhyunt nem kevésszer látja az ember ilyen komornak főleg ha a húgáról van szó, ez azonban mégis más. Mintha valami bántaná, amit nem értek. Számtalan ehhez hasonló ügyünk volt, szóval más van a dologban. Habár tudom ez egyáltalán nem helyes, mégis a bejárati ajtó mögé bújtam, ezzel kihallgatva a testvér párt.
-Tudom, hogy sok mindent elhallgatok előled és bár jogod van tudni róla, hidd el az a legjobb, hogy nem tudsz semmit- ez már nem jól kezdődik, nagyon szokatlan ez hyungtol.
-Mi? Miről beszélsz Baekhyun? Talán beteg vagy?
-Nincs semmi bajom, csupán rosszat tennie ha mindenről tudnál. Arra kérlek, hogy ne barátkozz Sehunnal, főleg Chanyeolal ne- komolyan hangzanak szavai, meg engem is meglep holott tudok róla.
-Ezt most nem értem. Katonák, a hazát védik, miért nem lehetnének a barátaim?- ez az a pont ahol megbántam a kihallgatást. Mikor hyung megkért, hogy keresem meg a húgát, fene se gondolta, hogy bele szeretek. És most hogy ez megtörtént, sokkal fájdalmasabb ezt hallanom, azzal a tudattal élnem miszerint hazudok neki, nem lehetek vele úgy ahogy szeretném, mivel akár az életébe is kerülhet. Fiatalabb koromban apa folyton mondta, hogy lesz olyan idő mikor megbánom ezt a munkát és a pokol legmélyebb burkaiba kívánom. De persze nem hittem neki. Hogyan is hitem volna, mikor fiatal és tudatlan korszakomat éltem. Azonban már tudom hogyan értette, mivel épp most élem át.
-Még ha így lenne- képtelen voltam tovább hallgatni, ezért félbe szakítottam őket azzal, hogy belépte az ajtón. Hogy ne legyen feltűnő hirtelen megjelenésem, a konyhába indultam, meg idő közben szomjas lettem.
-Mit szeretnél?- közvetlen a hátamnál jön a hang mire összerezzenek egy kicsit. Azon voltam, hogy keresek valami inni valót, de úgy látszik ezt megakadályozza.
-Csak inni- félre állok így a hűtőhöz tud férni, ahonnan kivesz egy palack vizet és a kezembe nyomja. Hálás mosollyal köszönöm meg kedvességét -Míg távol leszek, ígérd meg, hogy vigyázol magadra- csavarom rá a kupakot, a már félig üres palackra, komolyan íriszeibe nézve.
-Mindig vigyázok magamra- pufog édesen, mire kedvem támad megcsókolni
-Persze- forgatom meg szemeim
-De most komolyan. Nem vagyok kislány- csattan fel
-Nem is azt mondom- lépek közelebb hozzá, majd a fülébe súgom szavaim- Aggódom érted- apró puszit lehelek nyakára, mire beleborzong.
-Mi vagy te?- teszi fel hirtelen a kérdést
-Mármint?- húzom fel a szemöldököm. Persze tudom mire értette, nem vagyok hülye, azonban nem így és itt akarok róla beszélni.
-Miért kellene távol tartanom magam tőletek? Tőled?- emeli ki az utolsó szót
-Katona vagyok. Szabadságon voltam, most viszont vissza kell mennem- mardos a bűntudat, a sok hazugság miatt. Nem ezt érdemeli.
-Őszinte vagy?- karba tett kezekkel kérdezi
-A lehető legőszintébb- sóhajtok fel még közelebb lépve hozzá
-Hazudsz?
-Nem éppen. A te érdekedben van minden- csókolom meg homlokát - Jobb lenne ha nem ismernénk egymást- motyogom majd készülök elhagyni, de alig érek az ajtóhoz, valami neki csapódik a lábamnak, majd hangos puffanással ér földet, közvetlen mellettem. Nem nehéz kitalálni mit dobot nekem, egy dobozt amiben, feltételezem fűszer lehet.
-Hülye vagy?- vágom a fejéhez kicsit ingerülten
-Én vagyok a hülye - magára mutatva folytatja - mikor te a semmiből jelensz meg, majd megmentettél aztán kedves vagy, idegesítesz, utálsz mégis segítesz, megcsókolsz aztán ott hagysz a francba. Mégis én vagyok a hülye?- kell ki magából teljesen érthetően ennek ellenére fájnak szavai. Csendben figyeltem minden egyes mozdulatára. Igazat kell adnom neki, valahol azonban jobb így hiszen nem kockáztathatok. Úgy nem hogy öt veszélybe sodrom. Nagyot fújtatva lépek közel hozzá, álla alá nyúlva kényszerítem, hogy a szemembe nézzen.
-Nagyon sajnálom Chaehee, hidd el mindent amit teszek a te érdekedben van. Tudom sokszor hallottad már ezt, de ez így is van- ajkaira suttogva csókolom meg, nem gondolva arra, hogy netalán valaki - ne add Isten, Baekhyun az - meglát.
~ ~ ~
,,Miért nem válaszolsz ?,,
Gyorsan pötyögőm be az üzenetet Baeknek, közben a megbeszélés véget ért. A többiekkel megbeszéltünk, hogy hyung és Kai ott maradnak, nehogy feltűnő legyen Chaeheenek, bár azért meglehetősen nehezebb lesz a küldetés. Az Észak Korea bázisról vissza kell szerezni egy fontos dokumentumot. Pontosan nem tudjuk mi áll benne, csak hogy minden áron vissza kell szerezni.
,,Családi probléma ,,
,,Milyen probléma?,,
Remélem nem Chaeheevel történt valami komoly. Miért pont most van küldetés? Annyira mellette szeretnék lenni.
,,Anya kényszeríteni akarja Chaeheet, a mai konferenciára,,
,,Nagyon remélem nem megy el. Ugye nem hagyod?,,
Sóhajtva döntöm homlokom az ablaknak, bámulva a nem túl szép kilátást. Vajon hogyan érezhet Chaehee? Nem beszélt sokat a szüleiről, fölösleges lett volna hiszen ismerem őket, főként az apját, de így is érezhető volt a haragja. Ha tudná mennyire imádja az apja, nem véletlenül bízta rá az üzleti éltet. Nem a legjobb döntés volt, azonban a lehető legbiztonságosabb a bátya életéhez képest. Gondolat menetemet az ajtó zavarta meg.
-Hyung készen vagyunk. Ha most indulunk, késő estére oda érünk- dobja nekem a hátizsákot, illetve még egy fegyvert.
-Sehun, szerinted szeret Chaehee?- kérdezem a fiatalabbat miközben felveszem a hátizsákot és a fegyvert
-Lehetséges, miért?- érdeklődve fordul felém, sejtelmes mosollyal ajkain
-Csak úgy kérdeztem- vontam meg a vállam nem törődően majd elindulok a csapat többi tagjához.
-Esküvőre készültök vagy mi? Még egy teknős is gyorsabb - horkant fel a legidősebb
-Mondja ezt a félig öreg hyung- nevetek fel ami már neki cseppet sem vicces
-Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, de ideje menni- csap egyet hátamra Suho, aztán előre megy. Egész idő alatt csendben hallgattuk a csapatvezető utasításait. Az R2 épület a célpontunk. Én és Kyungsoo a bázis kijáratánál kell bemennünk, míg Suho, Chen és Sehun a bejáratnál törnek be. Suho át adta az irányítást a legidősebbnek, így ö a kocsiban marad míg Lay a közeli dombról figyel minket, ha netalán probléma akadna, ö simán elintézi mint második mesterlövés.
-Mindenki megírta a levelet?- kérdezem a társaimat mire mindenki egy időben bólint.
-A széfben van. Reméljük nem lesz rá szükség- sóhajt gondterhelten a vezetőnk. Amint megérkeztünk átbeszéltünk még egyszer a stratégiát, és amint Lay a helyére ért indulhatott az akció.
-Épségben gyertek vissza, mind- hangsúlyozta ki az utolsó szót Lay, mivel egy apró mosolyt csalt ajkaimra. Halk és gyors léptekkel kerestük a megfelelő épületet, vigyázva, hogy nem lássanak meg az örök. Viszonylag kihalt volt a terület, ami némileg megkönnyíti a dolgunk viszont furcsa is. Az ellenségről azt hinné az ember, hogy minimum egy hadsereggel várja majd, ehelyett egy pár őr mászkál.
-A következő épület a T10, az utána lévő pedig a célpont- hallom meg Xiumin hangját az adóvevőn keresztül
-Értetem- suttogja Kyungsoo
-Megyek előre, fedez- suttogom az alacsonyabbnak
-Rendben. Vigyáz magadra