~ Chaehee szemszög ~
Alig hogy elfogyasztottuk a kért ételt, már meg is érkeztek a vendégeink, vagyis Chanyeol vendégei. Két középkorú férfi és egy körülbelül velem egy idős lány. Nem vesztegetek el sok időt, amint ki kérték az italaikat, illetve magunknak is kért Chanyeol egy  kávét, rögtön bele is kezdtek az üzletbe. Mindvégig csendben figyeltem a részletekre, és ha jól értetem valaki tartozik nekik. Mivel az a személy ismeri az óriást, így nem kérdéses kinek is kell elsimítania a dolgot.
-Elnézést, hogy beleszólok de ha pénzügyről van szó, tudok segíteni- törőm meg a csöndet ami közénk állt. Mind a négyen rám kapták a tekintetüket, Chanyeol majd megölt de nem tudott érdekelni, ha valóban így van, szívesen segítek neki hiszen sok mindent tett értem. Ennyit bőven megérdemel.
-Semmi ilyesmiről nincs szó, csupán Taemin elnézet egy két dolgot ezért nem a megfelelő helyre érkezett a pénz- magyarázta el a mellettem helyet foglaló Chan, mire kicsit elszégyelltem magam- De köszönöm, hogy felajánlottad a segítséged- mosolyodik el őszintén ami az én arcomra is egy mosolyt varázsol.
-Esetleg ö...- kezd el mondani valamit az egyik férfi ám Chanyeol félbe szakítja
-Nem tud semmiről, és ez így van jól- talán túl hevesen válaszolt ami felettébb furcsa
-Khm, tehát visszatérve- vett elő egy dokumentumot az előző férfi aztán Chan elé csúsztatta- alá kéne írnod, hogy kézen fogható bizonyíték legyen, ha netalán megint elbaltáz valamit Taemin, miszerint megbeszéltük- gyorsan átolvassa és mivel nem talál semmi hibát benne, alá írja. Egy két szót még váltottak egymással de nem igen tudtam oda figyelni, mivelhogy a mobilom szüntelenül rezget a sebemben. Furcsa pillantások közepette veszem elő a készüléket amin bátyám neve villan fel. Nagy szemekkel bámulom a kijelzőt, egészen ki ment a fejemből miszerint nem szóltunk neki mikor eljöttünk. Biztosan szét veti az ideg. Mihez kezdjek most? Yeri...igen, felhívom barátnőm, remélve segíteni fog. Apró mosollyal kértem elnézést majd odébb álltam, hogy ne zavarjam őket. Éreztem Chanyeol tekintetét rajtam és szerintem ha lehetséges lenne már rég egy lyuk éktelenkedne a hátam közepén. Gyorsan kikerestem barátnőm nevét aztán tárcsáztam is.
-Mit csinálsz?- szól bele álmos hangon
-Yeri, kérlek falaz a bátyámnak- kérem meg
-Miért? Mi történt?- ezúttal sokkal éberebb a hangja
-Eljöttünk Chanyeolal egy kávézóba, és elfelejtettem szólni Baekhyunnak, most meg itt hívogat. Mond azt neki, hogy nem rég beszéltél velem de álmos voltam így már biztosan alszom. Kérlek- könyörgöm hátha meghatom.
-Milyen okból hívjam fel?- csendül fel a nemvárt kérdés
-Nem tudom- gondolkodom el egy pillanatra – Nincs beállítva a szekrény amit pár napja vettél, igaz?
-Ezzel azt mondod, hívjam fel, hogy segítsen beállítani?- bár nem látom de biztos vagyok benne, felhúzott szemöldökkel bámul maga elé
-Kérlek Yeri- vagy tízszer könyörögtem már neki, nem bánom csak tegye ezt meg értem. Nehezen de végül is belement. Azt hiszem egy egész életre hálás leszek Yerinek. Kedves mosollyal tértem vissza a kicsi társasághoz, kik már készülődtek, mellőzve Chanyeol kérdő tekintetét. Viszonylag hamar értünk haza de arra nem számítottam, hogy a szobámhoz vezető úton bele botlok a bátyámba.
-Basszus- motyogtam magamnak
-Hol voltál?- vont kérdőre szinte azonnal
-A mosdóba- magam se hittem volna el ezt a hazugságot
-Érdekes, mert én is onnét jövök. Ti ketten, a nappaliba – mutat ránk vádlóan az említett helyiség irányába mutatva, kicsit sem barátságos tekintettel. Most aztán jól felhúztam. Készülhettek a biztos halálra, mert hogy Baekhyun haragjánál rosszabb nincs, az is biztos.
-Kinek volt az ötlete?
-Az övé- egyszerre mutatunk egymásra, ezért nem kicsit van összezavarodva Baekhyun
-Chanyeol, nyugodtan elmehetsz- int az óriásnak ám az egy tapodtat sem mozdul
-Tulajdonképpen ez az egész az én hibám- vallja be mivel meglep, azonban bátyámat ez sem nyugtatja meg, sőt dühösebb lesz.
-Mi a fenét képzeltél Chaehee, mikor kiléptél a lakásból?- sóhajt fel frusztráltan
-Hogy hogyan jöjjek vissza észrevétlenül- inkább hangzott kérdésnek mintsem válasznak, aminek meg is lett az eredménye.
-Byun Chaehee- emeli fel hangját mitől összerezzenek –Te meg- fordul Chanyeol felé aki megszeppenve figyeli- elfelejtetted mivel bíztalak meg?- kikerekedett szemekkel kaptam rá a fejem
-Megbíztad?- álltam fel a kanapéról –Te avval bíztad meg Chanyeol, hogy vigyázzon rám?- ezúttal én vagyok az aki felemelt hanggal beszél. Látszott rajta, nem tudja mit válaszoljon, tehát most is véletlenül kotyogta ki. Hát ilyen nincs- Had kérdezem meg, velem ezt mikor akartad közölni? Várj kitalálom, soha- emelem ki a soha szót, majd hátat fordítok nekik és felviharzok a szobámba. Tudom, gyerekes megoldás ez, viszont az is amit ö tesz. Annyira nem képes bízni benne, hogy egyedül hagyjon a házunkban.